Egy tiszta l�lek k�nnyei

                           By:Kinuye

                                   1.

K�s� ny�ri �jjel volt, egy fekete �rny suhant v�gig a palota kertj�n. V�gig a s�t�tben maradt, hogy ne fedje fel kil�t�t a nem k�v�nt szemek el�tt, m�gis megpillanthattuk a hossz� s�t�ttincseket, amik kiss� lemaradva gazd�ja test�t�l sz�lltak ut�na. Az alak sietve kapkodta l�bait, azt�n k�nnyed ugr�ssal a bokorcsoport m�g�tt �rt f�ldet, de nem �llt meg, ink�bb m�g gyorsabbra vette a temp�t. Az �rny akad�lytalanul mozgott a koromfekete �jben, an�lk�l, hogy felbukott volna valamiben az egyenetlen talajon. N�ha visszapillantott, de miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy nincs a nyom�ban senki, lass�tott egy kicsit, hogy ne f�radjon ki olyan gyorsan.

Kis id� m�lva, a f�k kezdtek elfogyni, majd v�zcsobog�st lehetett hallani. Az alak �szrevette, hogy egy kisebb cseresznyefa �ll nem sokkal a patak el�tt. Amikor el�g k�zel ker�lt elr�gta mag�t �s ez egyik �gon landolt, de m�g abban a pillanatban felsz�kkent a leveg�be. A v�kony �gr�l, halv�nyr�zsasz�n szirmok hulltak a f�ldre, a mozg�s miatt. 

A hold f�nye megvil�g�totta a titokzatos �rnyat, ami egy t�r�keny testet rejtett. Halv�nyz�ld kimon�t viselt, ami f�lig le volt cs�szva r�la, �gy l�tni lehetett a feh�r als�ruh�zatot.

A l�ny kecsesen, m�gis puh�n �rkezett a t�lpartra, azt�n ism�t felvette az el�bbi temp�t. Meg�ll�s n�lk�l haladt az �jszak�ban, azt�n pirkadatkor �gy d�nt�tt, hogy lepihen. Egy kis tavacska mellett �ll� hatalmas fa t�v�t c�lozta meg alv�hely��l, de miel�tt az �lomvil�gba ringatta volna mag�t, n�h�ny kortyot ivott a krist�lytiszta v�zb�l. Szomj�t eloltva telepedett le, �s megigaz�tva mag�n a ruh�t, fel�letes alv�sra hajtotta fej�t.

Amikor szempill�i megremegtek, kinyitotta a szem�t �s feln�zett az �gre. A nap n�h�ny �r�ja kelt fel, �gy kipihenten mosdott meg a kellemesen h�v�s v�zben, azt�n ism�t �tnak indult. 

Most lassabban haladt el�re, m�r nem sietett annyira. M�r majdnem d�l volt, amikor a f�k k�z�l hangok sz�r�dtek ki, ezzel meg�ll�tva a fiatal l�nyt, aki az �v�be f�z�tt katan�ra tette a kez�t.

-         J� volt a zs�km�ny, igaz f�n�k? – k�rdezte egy fiatalos hang.

-         �gy, bizony, de… - hallgat el, amikor kil�ptek a takar�sb�l �s megpillantja a fiatal sz�ps�get. – …ilyen kincset, m�g nem szerezt�nk.

-         Val�ban sz�p. Mit keres erre, egy ilyen el�kel� l�ny? – k�rdezi egy harmadik, v�gigm�rve a karcs� testet.

-         Pont ilyen, r�hes kuty�kat, mint ti! – szinte k�pte a szavakat, �s mindegyikb�l sug�rzott a gy�l�let. El�r�ntotta a kardot, �s k�t k�zzel megfogta a bandit�kra szegezve a peng�t.

-         Nagy a sz�d, te szajha, ez�rt megfizetsz! – gurul d�hbe a vez�r, �s � is el�hozza fegyver�t. – Kapj�tok el! �lve akarom.

-         Igenis. – t�mad a l�nyra, mind az �t bandita.

-         �lni fogok, de ti nem! – sz�l vissza, �s p�rbajozni kezd a t�mad�kkal.

Kis id� m�lva, eld�lt, hogy ki fog nyerni, miut�n a negyedik f�rfi is holtan esett �ssze. A bandavez�r, el�mult a l�ny �gyess�g�n, de �gy m�g jobban meg akarta szerezni mag�nak. Az utols� bandita, kiss� k�ts�gbeesve, de nekilend�lt a kardj�val, hogy les�jtson, de ezzel a hal�l �sv�ny�re l�pett. A l�ny egy sz�p kiker�l� man�ver ut�n, h�tulr�l sz�rta sz�ven a f�rfit, aki a porba hullt.

-         Jobban k�zdesz, mint bandit�im, de r�lam se feledkezz meg. – r�ntotta el� a kardj�t.

-         T�ged sz�ntalak utolj�ra, hogy l�thasd az embereid hal�l�t. – sziszegi.

-         Mi�rt ut�lod ennyire a fajt�mat? –k�rdezi a f�rfi, �s elkezdett jobbra l�pegetni, amit a l�ny k�vetett.

-         Nem mondom el, egy ilyen sz�gyentelennek, de megvan r� az okom. Nevezz�k bossz�nak, ha �gy megfelel. – felelte nem t�l kedvesen.

-         Megfelel. – esett neki a l�nynak, aki kiv�dte az er�teljes csap�st.

Nem kell mondanom, hogy ezzel elkezd�d�tt ez �letre-hal�lra men� p�rbaj, ami ink�bb a fiatal teremt�snek volt az, mert a f�rfi m�st tervezett vele, ha legy�zi. M�r el�g r�gen csat�ztak, de egyik f�l sem tudott d�l�re jutni, �gy a l�ny kicsit izgalmasabb� tette a j�tszm�t. A t�r�keny teste k�r�l halv�nyz�ldes aura k�pz�d�tt, amiben ink�bb a lila volt a f�sz�n. Az energia, n�h�ny m�sodperc ut�n, belesz�llt a kardba, ami ebben a k�t sz�nben kezdett f�nyleni.

-         Mi vagy te? – d�bben le, de m�ly hangj�n nem hallatszik.

-         Az, aki les�jt r�d, ezzel a pokolba k�ldve a mocskos lelked! – v�laszolta, de a kellemes hang, kiss� megv�ltozott.

Ism�t les�jtott a vez�r, de a n� kiv�dte, azt�n � csapott a f�rfi fel� v�zszintesen. A k�t penge �rintkezett, de a fiatal hercegn� kardja, �gy hatolt �t a bandita fegyver�n, ak�r a forr� k�s a vajon. De itt nem �llt meg, a katana ezzel a lend�lettel, m�g kett� is szelte a f�rfit, aki d�bbenten pislogott p�rat azt�n eld�lt, ak�r egy zs�k. A fiatal sz�ps�g, megmozdult �s a kardj�ra pillantott, amir�l a b�bor v�r csepegett a talajra, amit az, moh�n mag�ba sz�vott.

A l�ny megr�zta a fej�t, azt�n m�lyen lesz�rta a katan�t, majd kih�zta az anyaf�ldb�l, de a peng�r�l elt�nt v�r�s fogyat�k, ami a bandit�k ereiben folyt nem sokkal ezel�tt. Kis gondolkod�s ut�n, elindult amerre a f�rfiak j�ttek, ezzel felt�rk�pezve a helyzetet.

A t�mad�k, amint �szrevett�k a l�nyt, nekiestek, de mind az �let�vel fizetett ez�rt a tett�rt. A n�, smaragdz�ld szemivel a fiatal hajadonokra pillantott, akik f�lve tekintettek r�, de megv�ltozott a v�lem�ny�k, miut�n az kiszabad�totta �ket, �s mindannyijukat elengedte. A l�ny dolga v�gezt�vel, �jra elindult, hogy a poros f�ldutat r�ja. Biztos volt benne, hogy nemsok�ra megtal�lja azt a szem�lyt, akit m�r hossz� �vek �ta keres, ezzel megbosszulva, amit vele tettek.

Folytat�sa k�vetkezik…