Tizedik fejezet

Az els� k�z�s vacsora

Aznap este Rina megh�vta Sesshoumarut, hogy vacsor�zzanak egy�tt. Egy �jabb, els� alkalom. Sessh azt a kimon�t vette fel, amelyet Kimie hozott neki. Finom v�szonb�l varrt�k �s kellemes levenula- �s rozmaring illatot �rasztott. El�sz�r elgondolkodott, vajon mif�le szekr�ny m�ly�r�l kerest�k el�, de mivel a m�rete nagyj�b�l megfelelt, vita n�lk�l mag�ra �lt�tte.

Amikor a szolg�l� nyom�ban bel�pett az eb�dl�be, hirtelen azt k�v�nta, b�rcsak d�sz�lt�zetet viselne.

Rina z�ld ruh�t vett fel, de egy�ltal�n nem valami h�zisz�ttest. A b�rsonyk�nt�s szabadon hagyta mell�nek fak� dombjait, m�g a derek�n�l b� r�ncokba gy�r�d�tt. A haj�t leengedte �s egy �kk�vekkel kirakott, ragyog� koron�t tett a fej�re.

A lobog� gyerty�k f�ny�ben �llva olyan gy�ny�r� volt, mint egy l�tom�s. �s minden �z�ben kir�lyn�nek l�tszott.

Rina fel�je ny�jtotta a kez�t, a Herceg pedig odal�pett el� �s a k�zcs�k el�tt m�lyen meghajolt.

- Fens�g.

- �fels�ge. A terem - mutatott k�rbe, mik�zben rem�lte, hogy a mozdulattal el tudja leplezni az arc�ra ki�l� idegess�get �s �r�m�t, amit a d�mon csod�lkoz� tekintete miatt �rzett - t�ls�gosan nagy k�t szem�lynek. Rem�lem, ennek ellen�re j�l �rzed majd magad.

- Rajtad k�v�l nem l�tok semmi m�st.

Rina f�lrehajtotta a fej�t. Szokatlannak tal�lta, hogy valaki csapja neki a szelet, egyben sz�rakoztat�nak is.

- Ezek lenn�nek a sz�p szavak �s a k�lt�szet?

- Ink�bb az igazs�g.

- Kellemesen csengenek a f�lnek. Itt nem szoktam bef�teni - vezette Sesshoumarut az asztalhoz. - Ma este a sz�vesen l�tott vend�g tisztelet�re szak� �s vadh�s ker�lt az asztalra.

A hossz� asztal fej�n�l k�t ter�t�k v�rta �ket. Az ez�st, a krist�ly �s a h�feh�r szalv�ta val�s�ggal ragyogott a gyertyaf�nyben. A kandall�ban vadul lobogott a t�z.

Szolg�k l�ptek el�, szak�t t�lt�ttek �s kimert�k a levest. Ha Sesshoumaru el tudta volna ford�tani a tekintet�t Rin�r�l, tal�n �szreveszi, milyen furcs�n csillog a szem�k, mik�zben n�ha �sszekacsintanak vagy lopva egym�sra vigyorognak.

Mindez Rin�nak sem t�nt fel, mivel minden erej�vel az els�, hivatalosnak mondhat� vacsor�j�ra koncentr�lt valakivel, aki a vil�g�n k�v�lr�l �rkezett.

- Az �tel el�g egyszer� - kezdte.

- A t�rsas�g viszont minden�rt k�rp�tol.

A l�ny elgondolkodva pillantott a d�monra.

- Tetszenek a sz�p szavak, csak nincs gyakorlatom, hogy �gy besz�lgessek.

Sesshoumaru megfogta a Rina kez�t.

- Akkor nem kellene gyakorolnod?

Rin�b�l kibuggyant a kacag�s �s megr�zta a fej�t.

- Mes�lj az otthonodr�l, a csal�dodr�l. Az �cs�dr�l - eml�kezett vissza Rina. - Helyes?

- �n azt nem tudhatom. Nem vagyok n�! - n�zett furcs�n Sessh.

- Val� igaz.

- A neve InuYasha. M�g k�ly�k. Fiatal �s makacs. Egy f�lv�r.

- De b�szke vagy r� - jelentette ki a n�.

- Dehogy vagyok - ellenkezett a d�mon.

- De az vagy!

- Nem vagyok!

- De igen, ne hazudj!

- Val�ban.

Rina k�nnyed�n k�rdez�sk�d�tt tov�bb, Sesshoumaru pedig mindenre felelt.

Rina meglehet�sen bizonytalanul mozgott ezen a ter�leten, �gy t�bbnyire csak hallgatta, hogy a d�mon k�nnyed�n besz�l olyasmir�l, ami a sz�m�ra fel�rt egy csod�val.

Ny�rr�l �s kertekr�l, arr�l, hogy �szik a t�ban, vagy �tsz�guld egy falun, ahol az emberek �pp a piacra igyekeznek �s mikor megl�tj�k fejvesztve menek�lnek.

"Der�knyi csillog�, piros alma. Vajon milyen lehet az �z�k? �s t�bb kos�rnyi vir�g", aminek az illat�r�l Rina csak �lmodozni tud.

Olyan r�szletes k�pet kapott Sesshoumaru otthon�r�l, amilyent eddig csak a k�nyveiben l�tott.

Olyan �rdekes k�pet kapott a d�mont�l, amihez foghat�t sohasem l�tott a k�nyveiben.

Teljesen elveszett Sesshoumaru szavaiban, a nevet�s�ben. Mert bizony n�ha-n�ha egy r�gi eml�k megnevettette. Mint p�ld�ul, amikor InuYasha fejjel lefel� kiesett a szob�ja ablak�n.

Rina tudta, hogy ennek k�s�bb alaposan meg kell fizetnie az �r�t, de egy�ltal�n nem b�nta. �gy �rezte, ak�r napokon kereszt�l is tudn� hallgatni a d�mont, el tudna vele besz�lgetni. Csak arra v�gyott, hogy Sesshumaruval lehessen, mik�zben meleg�ti a t�z, a nyelv�n �rzi a szak� �z�t �s nem aggasztj�k a vil�g gondjai, mik�zben a d�mon tekintete meghitten pihen az arc�n.

Nem tiltakozott, amikor Sesshoumaru megfogta a kez�t, akkor sem, amikor j�tszani kezdett az ujjaival. �gy v�lte, ha ez jelenti azt, hogy csapj�k neki a szelet, akkor remek id�t�lt�s.

Messzi t�jakr�l �s kult�r�kr�l besz�lgettek. Fest�szetr�l �s sz�ndarabokr�l, amikr�l Sesshoumaru semmit sem tudott.

- Alaposan elolvasdtad a k�nyvt�rad k�nyveit - jegyezte meg a d�mon. - M�g az �n tud�somat is fel�lm�lod valamicsk�t. "K�l�n�sen ha m�v�szetr�l van sz�. Arr�l semmit sem tudok."

- A k�nyveken kereszt�l l�tom a vil�got �s a t�rt�neteken kereszt�l az �letet. Egyszer, amikor el�rkezett a ny�ri napfordul�, �nneps�get rendezt�nk. Zen�lt�nk �s elj�tszottunk egy darabot, amit �n v�lasztottam ki �s mindenki kapott benne szerepet. A t�l�l�s �nmag�ban kev�s. Egy kis sz�nt is kell vinni az �letbe.

R�gebben el�fordult, hogy csaknem zokogva v�gyakozott igazi sz�nek ut�n.

- Minden gyermeket megtan�tunk olvasni - folytatta Rina. - �s sz�molni is. Ha az ember csup�n egyetlen ablakon kereszt�l szeml�lheti a vil�got, akkor mindenk�ppen ki kell n�znie rajta. Akad az udvarban egy fiatal fi�, aki t�rt�neteket �r. Nagyon sz�p t�rt�neteket - azt�n hirtelen �szbe kapott, mert maga is meglep�d�tt, mennyire elkalandozott. - Sok�ig feltartottalak.

- Nem - szor�totta meg Rina kez�t Sesshoumaru, aki kezdett r�d�bbenni, hogy ak�rmennyi id�t t�lt egy�tt a ved�gl�t�j�val, sohasem el�g. - Mes�lj m�g! Ugye, tudsz j�tszani valamilyen zeneszersz�mon? H�rf�n, ha nem t�vedek. Hallottalak j�tszani �s �nekelni. �lomsz�p volt.

- Akkor t�rt�nt, amikor l�zasan fek�dt�l. Azt hiszem, az ap�mt�l �r�k�ltem a tehets�gemet.

- Szeretn�m, ha megint j�tszan�l. J�tszol nekem, Rina?

- Ha szeretn�d - de ahogy fel akart �llni, besietett az egyik szolg�l�.

- Asszonyom, asszonyom, az ifj� Fumio!

- Mi t�rt�nt?

- Az egyik fi�val j�tszott a l�pcs�n. Legurult �s nem tudjuk mag�hoz t�r�teni. Att�l f�l�nk, haldoklik.