- Nagyuram! Biztos vagy benne hogy ez j� �tlet? – k�rdezte.

- Meg kell tal�lnom Rint!

- De ez csapda lesz!

- Nem �rdekel!

Suhantak tov�bb az �jszak�ban, �thaladtak a szakad�k felett, fel a hegy l�b�hoz. Ott azt�n furcsa dolgok kezd�dtek. A leveg� sistergett, ahogy el�re haladtak. Jaken ki�tve fek�dt a pr�men, de m�g Sesshoumaru mozg�sa is lelassult. K�s�bb m�r a l�nyt is letette.

-          Sessh ez nem j� �tlet. – kezdte halkan Mido – ha bel�lre m�sz az akad�lyon t�l megtisztulsz �s…

-          Hallgass. – v�laszolta a d�mon.

-          De…

-          Tudom, hogy csapda �s hogy Rin az akad�lyon bel�l van. Nincs m�s v�laszt�sunk!

-          De van, majd �n bemegyek, �n ember vagyok, nem �rzek semmit!

-          De gyenge is vagy.

-          K�sz! – h�zta el a sz�j�t a l�ny.

-          Ez csak az igazs�g, nem �llsz k�szen a harcra m�g ilyen ellenfelek ellen.

-          De te t�l elf�radsz, mire oda �rsz, ha addig meg nem tisztulsz.

-          Tudom. Maradj csendben! – z�rta le a vit�t a d�mon, �s bel�pett az akad�ly m�g�.

Mido csak csendesen a d�monhoz b�jta �s a v�gtelen k�df�tyolban el�re haladtak.

Ezel�tt nem sokkal egy halott s�padt, gy�ny�r� papn� is visszat�rt a hegy l�b�n�l fekv� faluba. Szomor�an hallgatta v�gig a falusiak besz�mol�j�t a t�rt�ntekr�l, majd �rdekl�dve hallgatta a gy�gy�t� l�ny �s a j� szellemr�l sz�l� t�rt�netet.

-          �s m�g is? Hogy n�ztek ki? – k�rdezte a papn�.

-          A l�ny, rettent�en hasonl�tott r�d �rn�m. – kezdte az egyik f�rfi.

-          Igen, a haj a besz�de, a n�z�se. Csak � vid�mabbnak t�nt, �s az arca volt kicsit m�sabb! – folytatta egy asszony.

-          Pontosan, �s volt vele egy hatalmas d�mon!

-          Ez�st haj, v�rtezet, hideg tekintet, m�regcs�kok? – k�rdezte Kikyou.

-          Igen Kikyou-sama!

-          K�sz�n�m a seg�ts�get. �s azt mondj�tok a Hakureizan fel� tartottak!

-          Igen Miko-sama!

Kikyou felkelt �s elindult, majd p�rl�p�s ut�n visszafordult.

-          Egy lovat k�lcs�n tudn�tok adni nekem? – k�rdezte.

-          Term�szetesen �rn�! – v�laszolt�k a falusiak, �s egy lovat vezettek el�.

-          K�sz�n�m!

Kikyou nyeregbe �lt, �s a Hakureizan fel� kezdett v�gtatni. Tudta hogy r�vid az ideje, mert a l�lekrabl�k nem tudnak �thatolni az akad�lyon, �s ha a lelkei elfogynak � mozg�sk�ptelen lesz. Sarkaival hajtotta lov�t, egyik kez�t h�trany�jtva tartotta, benne a papn� szok�sos hossz� �j�val.

Ek�zben Sesshoumaru �s Mido be�rtek egy alakot, aki valamit vitt a kez�ben. N�m�n k�vett�k, majd a f�rfi megsz�lalt.

-          Sz�val elj�ttetek? – k�rdezte.

-          Add vissza a l�nyt! – v�laszolta Mido.

-          Mi a fene! Te m�g �lsz? – k�rdezte Suikotsu. – De m�r nem sok�ig! – mosolygott �s a szikl�k fel� n�zett.

Onnan kicsapott a k�gy� kard a szellem �s a l�ny sz�tugrottak. Suikotsu ac�lkarmait Rin tork�hoz szor�totta, a kis l�ny nyikkanni sem mert. Jakotsou Sesshoumarura mosolygott.

-          Bocs�ss meg de, t�ged m�sodiknak, kell hagy, hagyjalak, pedig olyan �des vagy hogy alig birok ellen�llni neked!

-          F�j! – adott hangot a v�lem�ny�nek Mido.

-          Mi nem tetszik kis l�ny? – k�rdezte a zsoldos, de m�r Midayoi fel� csapott.

A l�ny f�lre ugrott. Semmilyen fegyvere sem volt. Tegez�t �s nyilait elvesztette, �tv�ltozni nem tudott, csak v�d�pajzsa m�k�d�tt. A zsoldos nevetve csapkodott a v�r�s pajzs m�g� b�j� l�ny fel�. Mido egyre nehezebben tartotta fenn az akad�lyt. Azt�n Sesshoumaru is k�zbe l�pett. Egyik alkalommal messzire �t�tte a Toukijinnek Jakotsou kardj�t. A k�vetkez� pillanatban pedig m�r le is csapott a meglepett zsoldosra. Az f�lre ugrott �s Suikotsura n�zett.

- Ha m�g egyszer megmozdulsz d�mon, elv�gom a rosszcsont nyak�t! – sz�lalt meg a f�rfi.

Sesshoumaru mozdulatlan maradt, Jakotsou pedig �jra Midot vette c�lba, a harc egyre egy oldal�bb lett, azt�n a d�mon megsz�lalt:

-          Midayoi! – ki�ltott a l�nyra. – Fogd ezt! – azzal fel� dobta a Tenseig�t.

Mido elkapta a fel� haj�tott kardot, majd a h�velyt �v�be t�zte �s kih�zta a kardot.

-          Sz�val a h�res gy�gy�t� kard? – k�rdezte Jakotsou fintorogva – M�g egy legyet sem tudn�l meg�lni vele!

-          �gy gondolod? - egyenesedett fel Mido.

A kard a kez�ben h�rtelen l�ktetni kezdett, majd a penge k�ken felizzott. Midayoi n�zte majd elmosolyodott.

- Pr�b�ld ki! – azzal a zsoldos fel� suhintott.

A peng�b�l k�k vill�mok csaptak ki, amik telibe tal�lt�k volna Jakotsou, de az, a szably�ja m�g� b�jt. Amikor a h�rtelen j�tt f�ny el�lt, a f�ld�n a Sz�lbord�hoz hasonl� cs�kok fek�dtek. Mindegyik k�k t�zzel �gett m�g. Sesshoumaru mozdulni sem tudott a d�bbenett�l. „A Tenseiga igazi ereje? L�tezik ez? �n m�rt nem tudtam soha uralni?”

- A francba, Suikotsu! Ez nem lesz j�. V�gd el a gyerek nyak�t �s menny�nk. Ilyen er�kr�l nem szolt nek�nk az Oou Aniki!

A zsoldos b�lintott, de m�g sem tette meg. A keze az utols� pillanatban remegni kezdett. Rin lecsukta kis szemeit �s v�rta a hal�lt. Suikotsu t�tov�zott.

- Jaj m�r megint az, az �tkozott orvos! – s�hajtott Jakotsou �s fel�j�k indult.

�m a k�vetkez� pillanatban, egy r�zsasz�n f�nyben �sz� ny�lvessz� �szott el mellett�k a leveg�ben, �s telibe tal�lta a f�rfi nyak�ban l�v� �kk�vet. Az vak�t� ragyog�s mellett megtisztult. Suikotsu elesett �s visszat�rt emberi �nje. Rin r�m�lten futott Midayoihoz. Mindenki meglepetten n�zett a h�rtelen megjelent alakra, aki kil�tte a vesz�t. Kikyou volt az.

Hab�r m�r alig tudott menni, �j�ra t�maszkodva a fekv� Suikotsuhoz l�pett. Csendben besz�lgettek, Sesshoumaru�k egyszer sem sz�ltak k�zbe. Azt�n a f�rfi megk�rte Kikyout hogy t�vol�tsa el az �kk�szil�nkot a nyak�b�l. A papn� habozott, ami hib�v� fajult. Jakotsou k�gy�kardja lecsapott �s a zsoldos t�vozott az �kk�szil�nkkal. A miko f�radtan s�hajtott �s visszaindult lov�hoz.

-          Kikyou! – sz�lt a n� ut�n Mido.

-          Igen? – a papn� visszafordult, de a teste m�r t�ls�gosan legyeng�lt a szent akad�ly miatt.

-          Kikyou! – ki�llotta Mido �s a n�h�z futott.

-          Nem tudok mozogni. Az akad�ly, sajn�lom! – suttogta a papn�.

-          Ne mondj ilyeneket! Kiviszlek! – azzal a l�ny felemelte a magatehetetlen n�t. Beny�lt a h�na al�, �s Kikyou egyik kez�t a v�ll�ra dobta, m�sikkal a papn� derek�t fogta �s megindult a l� fel�.

-          Sesshoumaru! Vidd ki Rint err�l a helyr�l. A falu mellett tal�lkozzunk! – n�zett vissza a d�monra Mido, miut�n az er�tlen Kikyout fel�ltette a l�ra, majd � is ut�na sz�llt.

A szellem n�m�n b�lintott �s megindult, Rin �s Jaken k�vett�k.