Mikomi, a r�kad�mon n�ma csendben osont a telep�l�st k�r�lvev� fal fel�. Egyre k�zelebb ker�lt az oly h�n �h�tott szabads�ghoz, �s biztosra vette, hogy ez�ttal siker�l kijutnia. M�r csak p�r m�ter kellett volna, de akkor...

- �ll�ts�tok meg!

- Nem sz�khet meg a Rem�ny!

 Egyre t�bb ki�lt�s harsant az �jszaka csendj�be, felverve a kl�n m�g alv� tagjait is. A f�rfiak f�kly�kat gy�jtottak, majd sz�tsz�r�dtak a h�zak k�z�tt. Mikomi �tkoz�dva az egyik �reg fa m�g� h�z�dott.

- Hogy a francba j�ttek r� m�r megint? - dohogott mag�ban a l�ny.

 Pr�b�lt nem zajongani, b�r �gyis tudta, hogy a t�bbiek szimat�t nem csaphatja be. �m hirtelen cs�nd lett. A kutat�k l�ptei �s ki�lt�sai lassan elhaltak.

- Siker�lt! - suttogta hitetlenkedve a l�ny, arc�n sz�les mosoly ter�lt el.

- Sajn�lom, de megint ki kell �br�nd�tsalak!

 Mikomi riadtan elrugaszkodott, de valaki visszar�ntotta. D�h�sen meredt Shourira, aki ujjait szorosan a l�ny r�kafarka k�r� fonta.

- Engedj el! - ki�ltott a foglyul esett.

- Te is tudod, hogy nem tehetem.

- Hogy lehet, hogy mindig elkapsz?!

- Bolond lenn�k sz�kni hagyni a menyasszonyomat. Am�gy kil�gott a farkad a fa m�g�l.

- �, hogy az a...!

- H�t igen, kegyetlen az �let, nem? Most pedig ir�ny ap�dhoz! Gondolom, t�relmetlen�l v�r r�d.

 Az akakitsune vez�r fi�nak arc�n �nel�g�lt mosoly jelent meg, majd vonszolni kezdte az �t kelletlen�l k�vet� l�nyt a ginkitsune vez�r palot�ja fel�.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

 - Mit k�vettem el, hogy ilyen l�nnyal vert meg a sors? - Seijin idegesen j�rk�lt fel-al�, m�g tan�csosa n�m�n figyelte a vez�r d�h�ng�s�t. - Az eg�sz a sz�n�vel kezd�d�tt! Ki hallott m�g olyat, hogy az ez�str�k�k vez�r�nek k�k ut�dja sz�lessen! Szeg�ny megboldogult Sayuri, ha l�tn�, mi lett a l�ny�b�l!

- Uram, ha szabadna megjegyeznem, a k�k eme �rnyalata szinte m�r ez�stnek mondhat�. Ami pedig az asszony�t illeti, nagy val�sz�n�s�ggel �r�lne, hogy Mikomi ilyen kiv�teles sz�ps�gg� �rett.

- Azt nem mondtam, hogy a l�nyom nem gy�ny�r�, viszont t�bb esze is lehetne! Mi�rt csin�lja ezt velem? Mi�rt hoz �lland�an ilyen helyzetbe?

- V�lem�nyem szerint Mikomi csup�n kiss� t�bb szabads�gra v�gyik...

- T�bb szabads�gra? De h�t mindent megengedek neki!

- Nem �gy �rtettem. Val�sz�n�leg szeretne a saj�t feje ut�n menni, ahelyett, hogy folyton a szab�lyok �ltal el� g�rd�tett akad�lyokba �tk�zne.

- Te azt�n j� tan�csos vagy, hallod-e! - vonta �ssze szem�ld�k�t Seijin.

 Miel�tt a tan�csos v�laszolhatott volna, a palota ajtaja kit�rult, majd bel�pett rajta a Mikomit maga ut�n vonszol� Shouri. A ginkitsune vez�r sz�ja megk�nnyeb�lt mosolyra h�z�dott, de p�r pillanattal k�s�bb von�sai ism�t eltorzultak a haragt�l.

- Mikomi! M�gis hogy k�pzelted ezt?! - harsant Seijin �bl�s hangja.

 Mikomi konokul felszegte fej�t.

- �gyis �jra megpr�b�lom majd! �s ha akkor is elkaptok, akkor addig folytatom, am�g nem siker�l kijutnom innen!

 Az ez�str�ka vez�r arc�n pillanatnyi d�bbenet suhant �t, majd leend� veje fel� fordult.

- Shouri, magunkra hagyn�l egy percre?

- Engedelm�vel, uram - az akakitsune m�lyen meghajolt �s elhagyta a helyis�get.

- Te maradj csak - Seijin a szint�n kifel� indul� tan�csosa fel� intett, aki nagyot nyelve visszament el�bbi hely�re, �s l�lekben pr�b�lt felk�sz�lni a hamarosan kit�r� viharra. Vez�re k�zben ism�t l�ny�hoz int�zte szavait - Tudod egy�ltal�n, h�nyadik k�s�rleted volt ez az ut�bbi k�zel 70 nap sor�n?

- �hm... tal�n a harmadik?

- A tizenharmadik! Nem �rtelek, Mikomi! Mindent megkapt�l t�lem, amit k�rt�l! A ginkitsune tr�n v�rom�nyosa nem viselkedhet �gy. Ezekkel a pr�b�lkoz�sokkal rossz sz�nben t�ntetsz fel engem is, nem csak magadat. El sem merem k�pzelni, mit gondolhat r�lad a v�leg�nyed!

- Rem�lem, hogy csupa rosszat, h�tha elmegy a kedve az eg�sz h�zass�gt�l.

- Tudod, hogy ez nem ilyen egyszer�... a n�pednek sz�ks�ge van r�d! Te jelented sz�mukra a rem�nyt a t�l�l�sre.

- Eddig j�l megvoltak n�lk�lem...

- Ne mondj ilyet! Ha l�trej�n ez a h�zass�g, az akakitsun�k sseg�ts�g�vel m�r k�nnyen visszaverhetn�nk a k�sz�l� t�mad�st.

- Honnan veszed, hogy t�nyleg visszaj�nnek?

- Hidd el, visszaj�nnek. �n lenn�k a legboldogabb, ha nem �gy lenne. Nem sokkal sz�let�sed ut�n t�madtak r�nk el�sz�r azok a vadkutyad�monok. Any�d is ekkor vesztette �let�t... �s mikor alig egy tucatnyian t�l�lt�k azt a rohamot, a vez�r�k (Hisao) meg�g�rte, hogy 100 �v m�lva visszat�rnek. Nem tudom, mi�rt t�madtak r�nk akkor, �s mi�rt nem volt az el�g, de a hat�rid� hamarosan letelik...

 T�bb percig hang n�lk�l meredtek egym�sra. Mikomi belegondolt a r�juk v�r� j�v�be, majd d�nt�tt.

- Rendben... - Mikomi m�lyet s�hajtott. - Meg�g�rem, hogy nem teszek t�bb sz�k�si k�s�rletet �s hozz�megyek Shourihoz...

 A r�kal�ny les�t�tte k�nnyt�l csillog� szemeit. Seijin tehetetlen�l n�zte l�nya szenved�s�t, v�g�l megt�rte a csendet.

- Elengedlek...

 Mikomi felkapta a fej�t, ak�rcsak az eddig hallgat� tan�csos.

- Tess�k...?

- J�l hallottad, szabad vagy. De van egy kik�t�sem. Harminc napot kapsz - se t�bbet se kevesebbet! Ha ezalatt az id� alatt siker�l annyi harcost gy�jtened, hogy ne legyen sz�ks�g�nk a v�r�sr�k�k seg�ts�g�re, semmisnek nyilv�n�tom az eljegyz�st.

- Komolyan?

- Komolyan... de nagyon rem�lem, hogy nem b�nom meg a d�nt�semet...

- Te vagy a legjobb apa! - Mikomi �r�mt�l ragyog� arccal �lelte �t a ginkitsune vez�rt. - Holnap reggel indulok!

- M�r holnap?

- Te mondtad: nincs sok id�nk! M�g egyszer k�sz�n�k mindent!

 Azzal Mikomi elsz�guldott a szob�ja fel�.

- M�g ne k�sz�nj semmit... - mondta l�nya ut�n Seijin, de az m�r nem hallotta szavait.

- Uram... - a tan�csos felb�torodva vez�re mell� l�pett �s elmosolyodott - Le a kalappal �n el�tt!

_____________________