Sesshoumaru erej�t �sszeszedve kapaszkodott a Tenseig�ba, ak�r s�llyed� haj�n az utols� szalmasz�lba. Valami azt akarta, hogy �tv�ltozzon. Valami h�vta. H�vta gyilkolni. Szemei el� v�r�s f�tyol k�szott, alig l�tta csak a mellette t�rdel� l�nyt, �rz�kei cs�d�t mondtak. Azt�n ahogy a Tenseiga ereje n�ni kezdett a s�t�t energi�k k�z�tt, megpillantotta a letarolt vil�got. P�r pillanatig el sem tudta k�pzelni mi t�rt�nt. D�bbenet�b�l Seya fuldokl� hangja �bresztette fel. - Ki vagy? – sik�totta a l�ny – Mit akarsz t�lem? Sesshoumaru k�rben�zett, hab�r minden mozdulat f�jdalmas volt ezen a Holdb�li t�jon, biztons�g�rzetet megk�vetelte ezt. Nem l�tott senkit, �gy ism�t a n�re n�zett. Seyako el�tte t�rdelt, k�t kez�t nyak�hoz emelve, mintha csak l�thatatlan kezeket akarna lefejteni mag�r�l. K�h�gve kapkodta a leveg�t, mintha val�ban fojtogatt�k volna. Arca majdhogynem halott feh�r volt, kezei kiss� lil�s sz�nt �lt�ttek. M�g is a n� homlok�n ver�t�k cseppek kezdtek kirajzol�dni. �rtetlen�l j�ratta tekintet�t k�rbe, nem �rtett mi t�rt�nik. Azt�n ahogy a l�ny szem�be pillantott minden tudatot nyert. Az az�rk�k szemekben valami rendellenes dolog t�kr�z�d�tt vissza, m�r ha a hal�lf�lelmet most nem sz�m�tjuk bele. A k�t t�k�rk�n f�nyl� sziv�rv�nyh�rty�n ugyan annak a kardnak a k�pe t�kr�z�d�tt, melyet annyiszor csod�lhatott meg gyermek kor�ban. Azt�n mintha csak a kard h�tter�ben l�ngok csaptak volna fel, Seyako felsikoltott, mik�zben m�g er�szakosabban akarta lefejteni a l�thatatlan szor�t� ujjakat. - Hagyj�l… - suttogta sz�raz torokkal, mik�zben szemeib�l egy k�v�r k�nnycsepp bukott al�, m�ly leveg�t vette, pill�it �sszeh�zta – Engedj el! – ord�totta bele a semmibe, majd ruh�ja nyak�ba kapaszkodott �s hangos reccsen�ssel t�pte kett� a dr�ga anyagot. A haori a l�ny k�ld�k�ig v�gigszakadt, mire � h�r�gve borult k�nny�kre a f�ld�n. H�rtelen lett csend. Ahogy a d�mon k�rben�zett �jra minden norm�lis volt, a f� z�ld, a f�kon smaragd levelek, a hegyeken erd�. Az �g kitisztult, mindent beragyogott a kel� nap f�nye. Aun �s Jaken leveg� ut�n kapkodva �lltak t�l�k nem messze. A v�r�s k�d, a v�gy, olyan gyorsan t�nt el, mint ahogyan j�tt a d�mon szemei el�l. Kiss� remeg� k�zzel engedte el a Tenseiga markolat�t. An�lk�l hogy fel�llt volna a reszket� n� mell� cs�szott, �s meg�rintve annak v�ll�t k�nyszer�ttette, hogy n�zzen fel. Seyako arc�n patakokban folyt a k�nny �s ver�t�k vegy�lete. Sesshoumaru az elszaggatott ruh�ra n�zett, mire Seya reszketve �sszeh�zta mellein�l azt. Arc�ra k�nyszeredett piros p�r k�szott. - Yokatta… hogy viselkedtem… - Mondj el mindent. – utas�tott a f�rfi. - � volt. Minket h�vott… - dadogta a n�, mik�zben m�g mindig gy�moltalanul feltekintett az el�tte t�nd�kl� borosty�n szemp�rba. Seyako fej�ben idegen hang csend�lt, mik�zben f�kusz�t vesztett pillant�sa v�r�sen �rv�nyl� yakit �szlelt mind a n�gy �gt�j fel�l. A leveg� fodroz�dott k�r�l�tte, ak�r csak tavon a v�zgy�r�k. A hang pedig mes�lni kezdett, �m mind szava f�ld�nt�li k�nt okozott. - Er�. �jra er�t �rzek… itt van! Itt van ebben a vil�gban a Shikon gy�ngy. A pecs�t fel fog t�rni… a Pokol erej�vel senki sem dacolhat! - Ki vagy? – sikoltott fel a l�ny. - Eny�m az eg�sz vil�g, az �n er�m korl�tlan. Mindennek v�ge, amint visszanyerem a szabads�gom. V�gzek mindenkivel. Senki nem fog t�bb� uralni, �n hatalmas vagyok… Pusztuljatok! Gokury… Seya �gy �rezte, meg fullad. Minden leveg�je elfogyott, rekeszizmai megb�nultak. Tudat�n k�v�l volt m�r mikor let�pte nyak�r�l a ruh�kat. - Hagyj�l… - azt�n m�g egy utols� szikra pattant a l�gszomjban – Engedj el! - GOKURYUHA! A k�t sz� egyszerre hangzott el, az �rv�nyl� aur�k �sszecsaptak. A l�ny felk�sz�lt a hal�lra, csup�n egy dolog kavargott fej�ben; „Meghalok, de nem engedek neki. Az �n er�m az akaratom…” Minden h�rtelen v�lt semmiv�, ezzel egy�tt a test�t fogva tart� hatalmak is elt�ntek, � el�re bukott. V�ge. Egyel�re… A f�jdalmas eml�k seregb�l a mellette t�rdel� d�mon hangja riasztotta fel. - Hogy n�zett ki? - Micsoda? – �rtetlenkedett a n�. - A kard, a yaki. Az, amelyik besz�lt. - Honnan tudod hogy egy kard volt? – kerekedtek el a l�ny szemei. - Mond! - Egy hossz� gonosz kard. S�lyk�nt a markolat�ban egy izz� v�r�ses vagy tal�n lil�s k� volt. Azt�n, azt�n egy s�rk�ny. Fekete, mint az �jszaka, tudom mi volt az. A Pokol S�rk�nya! � besz�lt. Ensatshou Gokuryuuha! A Pokol Fekete S�rk�nya… - So’unga. – suttogta a kutya szellem. - Tess�k? – meredt r� �rtetlen�l Seyako. - So’unga a Pokol Kardja. Az Alvil�g minden erej�t ural� kard. - Te tudod mi ez? �gy n�zett ki a d�mon nem is hallja mit mond, csak n�zett a semmibe t�gul� pupill�val. Minta valami k�l�n�s b�jtatott �rz�s lobbant fel, az ajkain kiejtett forr� szavakkal egy�tt: - Az Agyarak k�z�l kett� visszat�rt ebbe a vil�gba… A Vil�gh�d�t�s kardjai �jra itt vannak… A d�lel�tt csendesen telt. A szok�sosn�l is csendesebben. Kis csaptunk n�m�n folytatta �tj�t a poros, szekerek v�jta m�lyed�sben, melyet akkoriban �tnak h�vtak. Egym�s mellett haladtak, de m�g is �gy t�nt kilom�terekre vannak egym�st�l. M�g Aun-on is szokatlanul b�skomornak t�nt, �s csak n�ha k�s�relte meg hogy az el�tte d�c�g� Jakent fell�kje, amikor a kis d�mon nagyon bebambult �s lelass�tott. Seyako teljesen m�shol j�rt, em�sztette azt a sok-sok inform�ci�t, amit hallott. M�g is �gy �rezte semmit sem �rt. Jobb karj�val �sszefogta sz�tt�pett ruh�j�t. Csak n�ha n�zett fel a mellette gyalogl� f�rfira, �m annak arc�r�l semmit nem tudott leolvasni. Sesshoumaru �gy n�zett ki teljesen napirendre t�rt, m�r egy�ltal�n nem t�nt feld�ltnak. De ezzel csak egyed�l � volt �gy. Tal�n m�g egy kis el�gedetts�get is �rzett. Nem neki kellett felhajtani az Agyarakat, sz�pen lassan mindegyiket megtal�lta. A Tenseig�t, az �rt�ktelen kacatot – legal�bb is � �gy v�lte – megkapta, most viszont m�r a So’ung�ra is r�akadt. Vagy a kard tal�lta meg �t? Teljesen mindegy. A l�nyeg ugyan az volt. Ha a Tetsusaig�t is megszerzi legy�zhetetlen lesz. Ak�r az eg�sz F�ldet uralhatn� ezzel a h�rom kardal. Nem is hi�ba mondt�k �ket a Vil�gh�d�t�s Kardjainak. �s tal�n az�rt is d�nt�tt Inutaisho �gy hogy sz�tv�lasztja �ket. Ez �s a k�vetkez� nap is a n�ma elm�lked�s jegy�ben zajlott. M�snap �tjukba esett egy falu, ahol Seya sikeresen eladta s�r�lt ruhadarabjait, illetve elcser�lte. Mivel azok j� min�s�g� dr�ga anyagb�l k�sz�ltek. �gy azt�n a hakamat f�l� egy egyszer�, t�rdig �r�, ujjatlan f�ls�t h�zott. Az anyag �j fekete volt, mag�ban nyomott mint�kkal. Nem volt egy fens�ges darab de utazni t�k�letesen lehetett benne. Mindemellett Seyako a dr�ga ruh�t bev�ltva beszerzett mag�n a Ryohmarut�l kapott k�s mell�, m�g egy egyszer�, sima szamur�j kardot. Nem az � fegyvere volt, de ez is t�k�letes volt arra, hogy megv�dje mag�t. L�tta hogy a d�mon megn�zi az oldal�n himb�l�z� fegyvert, de mivel � nem tette sz�v� Seya sem mondott r�la semmit. Azt�n harmadik nap virrad�ra mintha megsz�nt volna a fagyos l�gk�r. Seyako vitte le Aunt itatni, mivel Jaken �ppen �lelmet gy�jt�tt. Azt�n mikor visszat�rt a kutyaszellemet nem tal�lta, de kis szolg�j�val kiv�telesen j�l elbesz�lgetett. �s h�la Jaken kiv�teles b�besz�d�s�g�nek lassan kezdett meg�rteni mindent. Egyed�l az zavarta hogy a d�monocska m�g mindig nem volt hajland� �t a nev�n sz�l�tani. - Az eg�sz Sesshoumaru nagy�r �desapj�val kezd�d�tt. Inu no Taisho �rral. A Nagy Kutyaszellem birtokolt a Vil�gh�d�t�s kardjait. N�la volt mind, er�s �s biztos kezekben. Azt�n Intaisho-sama bele szeretett nagyuram korcs �ccs�nek anyj�ba. � csup�n egy haland� hercegn� volt, �gy azt�n Inuyasha hanyou lett. De ezt azt hiszem nem kell magyar�znom… - Jaken, k�rlek a kardokr�l mes�lj! – k�rte a l�ny k�t falat erdei bogy� k�z�tt. - A kardok, a Vil�gh�d�t�s kardjai; a So’unga az Alvil�g kardja melynek egyetlen csap�s�val alvil�gg� v�ltoztathatod a f�ldet, a Tetsusaiga Evil�g kardja, melynek egyetlen suhint�s�val d�monok sz�zait lehet meg�lni, �s a Tenseiga, a Gy�gy�t� kard, vagy m�s n�ven a Mennyek kardja, mellyel t�bb sz�z �letet lehet visszaadni. - Azt mondod Sesshoumaru apj�nak ilyen er�s kardok voltak? De akkor �, m�rt nem h�d�totta meg a vil�got? – szeppent meg a l�ny. - Ne k�rdezz ostobas�gokat, te haland�. H�t honnan tudhatn�m �n azt! - J�l van. Gomen! – s�hajtott nagyot Seyako – Akkor ez annyit tesz, hogy Sesshoumaru birtok�ban van a Tenseiga, de a t�bbi merre tal�lhat�? - Fogas k�rd�s nagyon fogas… �gy besz�lik, �k, Inutaisho szolg�i, hogy a Tetsusaiga a Fekete Gy�ngybe, a Nagy Kutyaszellem nyughely�n van elrejtve. „Szem sohasem l�thatja, v�gs� nyughely�t ki �rzi, titk�t fel nem fedi.” – id�zte b�lcselkedve Jaken. - De akkor Sesshoumaru m�rt kapta k�zhez a Tenseig�t? – k�v�ncsiskodott a n� tov�bb. - Nem tudni. Apja akarta �gy. A Tetsusaig�t elrejtett�k hal�la ut�n, �s csak az lesz k�pes megtal�lni, aki �rdemes r�. Ez�rt nyomoztam �n a Nagy�r megb�z�s�b�l az ut�bbi id�ben. - �rtem. �s akkor a So’ung�val mi lett? - Senki sem tudja. Utolj�ra hal�lakol haszn�lta Inutaisho-sama, azut�n a kard nyomtalanul elveszett. Azt besz�lik egy m�sik dimenzi�ba ker�lt. De most m�g is, itt jelentkezett. - �rtem. Sz�val Sesshoumarunak ez a k�t kard kell m�g, a h�d�t�shoz? - Ne legy�l ostoba! Sesshoumaru nagy�r m�r �gy is hatalmas, csup�n… Jaken nem fejezhette be a mondatot. M�g �k b�k�sen �ld�g�ltek �jjeli sz�ll�shely�k�n a semmib�l kipattanva h�zott el mellett�k egy szellemg�mb. Mindketten meglepetten pislogtak k�rbe, �m a k�vetkez� percben k�z�j�k becsap�d� l�ngnyelvek egyszerre menek�l�sre k�sztett�k �ket. Seya �pp hogy csak id�ben ugrott el, �gy is �rezte, hogy valamennyi megp�rk�l�dhetett ruh�j�b�l. Bossz�san kereste ellenfel�ket, �m eg�szen a k�vetkez� t�zcs�v�ig senkit, �s semmit nem l�tott. Csup�n szeme sark�b�l, azt hogy Sesshoumaru nem messze t�le alakot �lt. Azt�n amikor ellenfel�k �jra t�madt a l�ny m�r tudta mi az. Pikkelyes, h�ll�szer� l�ny, tollas sz�rnyakkal, nagy behem�t h�ts� l�bakkal �s kicsiny cs�kev�nyes karokkal. Nagy buta fej�nek k�zep�n egy kisebb, a testhez k�pest miniat�r fej �lt. Maga a l�ny k�k volt, �s pikkelyes b�r�n ez�st�sen t�rt meg a napf�ny. - Megtudhatn�m, mi ez? – kiab�lta oda a h�rtelen tovat�n� f�rfinek a l�ny. Sesshoumaru d�moni sebess�g�t kihaszn�lva v�ltogatta felbukkan�si helyeit, �s hihetetlen szerencs�j�nek, vagy �gyess�g�nek k�sz�nhet�en egy pillanattal mindig el�bb t�nt el, minthogy a l�ngnyelvek megperzselhett�k volna. Seyako bossz�san emelte tekintet� a tollas k�gy�szer� l�ny fel�, aki k�l�n�sebben nem is foglalkozott vele, csup�n a kutyaszellemet �ld�zte, aki viszont �gy n�zett ki megel�gedik, azzal hogy el�rhetetlenn� v�lik sz�m�ra. Csup�n annyi zavarta a n�t, hogy bizony neki is menek�l�re kellett fognia egy-egy l�ng�rv�ny el�l, ami m�r kor�nt sem volt olyan z�kken� mentes, mint a szellemnek. Sesshoumarunak el�sz�r az t�nt fel hogy a fel� k�zel�t� t�z�rv�ny egyszer csak f�l �ton megakad, majd oldalra �g sz�t. Egyb�l tudta ki avatkozott bele, �s �rdekl�dve figyelt Seyako �sszeh�zott szemeit. Azt�n a l�ny egy pislant�s�ra valami element�ris energia ragadta meg a k�k youkait �s v�gta a k�zeli hegyoldalon a f�k k�z�. - Lenn�l sz�ves v�laszolni? – ugrott egy vill�mgyors mozdulattal Sesshoumaru mell�. �lvezte ezt a kis testmozg�st, �s bizony�tani akart a m�ltkori eset miatt. �nmag�nak. Alig volt ideje, a d�mon cseppet sem finoman f�l k�zzel od�bb l�kte, �m ez mentette meg a ropog�sra s�l�st�l. Ellenfel�k sz�v�snak �s kitart�nak bizonyult, m�r egyb�l viszonozta is a t�mad�st, amint �sszeszedte mag�t a meredek lank�kr�l. Seya bukfencezve gurult be egy k�zeli bokor csoport k�z�, �s csak akkor tudott v�gre kim�szni bel�le mikor s�v�t� ord�t�s �t�tte meg f�leit. Ahogy kik�sz�l�dott a f�k k�z�l, leporolta mag�t, kiszedte a leveleket �s gallyakat a haj�b�l, az inuyoukait l�tta, amint p�r m�terrel e f�ld felett lebegve t�madja a k�gy�t. S�rga energia ostor�val v�g a l�ny oldal�ba hol balr�l, hol jobbr�l, mire � b�mb�l f�jdalmas k�njait�l. A sebek m�lyek �s �s brut�lisak voltak, a d�mon v�re patakokban �m�lve folyt ki mind k�t oldal�n, n�hol m�r feh�rl� csontjai is el�villantak. Sesshoumaru nem l�thatta, de a l�ny farka lassan kezdett k�rbe k�szni. Ahogy a n� jobban megn�zte, �les, t�sk�s bunk� volt a hossz� izmos farok v�g�n. A k�gy� kihaszn�lta hogy a d�mon belemer�l az energiaostor okozta s�r�l�sek csod�l�sba, �s meglend�tette k�bunk�j�t. - Sesshoumaru, a farka… - kiab�lta Seyako, �m m�g szavai el�tt mozg�sba lend�lt. J�l sejtette, hogy a f�rfi els� reakci�ja az volt hogy fel�je pillantott, �gy szinte teljesen h�ttat ford�tott a t�mad�snak. – bukj le! – lehelte a l�ny. Mire szavai el�rtek a youkaiig, � m�r majdnem el�rte �t, haland�hoz k�pest hihetetlen sebess�ggel. Jobbj�ban megjelent a furcsa l�thatatlan g�mb�cske, �s mik�zben bal k�zzel oldalra pr�b�lta l�kni a m�g mindig �rtetlen�l b�m�szkod� kutyaszellemet. A k�t aszimmetrikus mozdulatnak az lett a k�vetkezm�nye, hogy ugyan Sesshoumarut siker�lt kil�knie a buzog�nyszer� farok �tj�b�l, �m akad�ly�t m�r nem tudta megfelel� er�vel felh�zni. Utols� pillanatban az elhasal�st v�lasztotta, ahelyett hogy fejjel fusson a t�sk�s bunk�nak. Hangos reccsen�s hallatszott, a l�ny fekv�t�maszhoz hasonl� p�zban �rt f�ldet, �s egyb�l kisz�r�ssal megtoldott el�re bukfenccel tov�bb gurult. Ahogy teste meg�llt a forg�sban egyb�l talpon volt. �s csak ekkor �rezte meg a f�jdalmat, ami v�gig has�t gerince ment�n. H�rtelen d�ja vue �rz�s fogta el. H�napok m�ltak az �ta hogy � utolj�ra edzett, vagy er�s�tette volna, harci k�pess�gei t�li �lomra k�nyszer�ltek. Tal�n ennek volt betudhat� tehetetlens�ge napokkal ezel�tt, ann�l a t�n�l, �s tal�n ez�rt is tudta Suyama olyan s�lyosan megsebes�teni. De ez a k�stetett f�jdalom�rz�s, ez olyan j�l es�en eml�keztette r�gi �nmag�ra. R�gebben, ha harcolt sosem t�r�d�tt a f�jdalommal. Csup�n miut�n minden ellens�ge f�ld�n volt, akkor t�r�d�tt mag�val is. De egy valami m�g is kellemetlen �rz�st v�ltott ki, a tudat hogy neki egy ilyen gyermeteg csap�st kisujjal kellett volna v�deni �szaki oniwabaihoz m�lt�n. �s m�g is a menek�l�st kellett v�lasztania, ami r�ad�sul oly sil�nyan siker�lt hogy f�jdalmas s�r�l�ssel lett t�le gazdagabb. A nagy csendre t�rt mag�hoz. Meglepetten pislogott k�rbe. A halott s�rk�nyk�gy� teste k�r�l m�g akkor is ott lebegett a s�rg�sz�ld f�ny mikor � r�pillantott. Sesshoumaru lassan fordult fel�, tekintete hidege volt. Pont olyan hideg, mint amikor legel�sz�r tal�lkoztak Edo s�t�t utc�in. Seyako gyorsan �sszeszedte mag�t, �s magabiztos mosollyal arc�n l�pett k�zelebb a f�rfihez. - Sz�p volt. – b�k�tt fej�vel a m�g f�st�lg� s�rk�nyk�gy� fel�. Ahogy a sz�l arc�ba sodorta a f�st�t h�rtelen j�tt r�, a k�gy�val nem az energia ostor v�gzett. Er�s m�reg szag�t hordozta a leveg�. Automatikusan a f�rfi m�regcs�kjai pillantott. „Hogy �n eddig erre nem is gondoltam.” - Teljesen f�l�sleges volt k�zbe avatkoznod. – v�laszolta a d�mon – Rem�lem, nem s�r�lt�l meg s�lyosan. Nem akarom, hogy h�tr�ltass�l. Seyako szemei d�bbenten kikerekedtek. M�g akkor is �rtetlen tekintettel n�zett a d�mon ut�n, mikor az m�r tov�bb indult. Nem akarta elhinni, hogy j�l hallott. Igaz hogy h�rom napja egy sz�t sem besz�ltek szinte, �s az is igaz hogy minden �jjel vacogva aludt el, de nem adott ezekre a dolgokra. Most m�g is r� kellett j�nnie, hogy a f�rfi c�lja, min�l jobban eltasz�tani �t mag�t�l. N�m�n indult meg a Nagy Szellem ut�n, ismeretlen �ti c�ljuk ir�ny�ba. Mert m�r nem �szaknak haladtak, imm�ron egyenesen el�re, a sziget belseje fel� vett�k az ir�nyt. Ahogy n�zte a himb�l�z�, a leveg�ben �sz� ez�st tincseket egyre jobban kezdett egy nagy, szor�t� gomb�c fejl�dni tork�ba. Azt�n egy id� m�lva m�r nyelni sem tudott, l�legzet v�telei is s�pol�sra v�ltak. Hossz� �r�kat gyalogoltak �gy, csak Jaken tekintett h�tra n�ha, k�l�n�s n�z�ssel a l�nyra. Ahogy telt az id� Seya h�t�n a seb egyre jobban nyilallni kezdett, de esze �g�ban sem volt sz�lni err�l. Elv�gre � nem fogja h�tr�ltatni Sesshoumarut. K�s� este vertek csak t�bort, mikor a Hold m�r magasan bebarangolta a csillagf�nyes �gboltot. Az nap m�g h�rom szellemmel k�zd�ttek meg. Illetve ink�bb csak a f�rfi, a n� nem volt hajland� megmozdulni, egyes egyed�l akkor vette r� mag�t a cselekv�sre, amikor az egyik alkalommal egy mad�rszer� l�ny a lap�t� Jakent akarta megt�madni. Ha lehets�ges volt, ennek hat�s�ra m�g fagyosabb� v�lt a l�gk�r. Ami�ta a So’unga megjelent ez csak egyre romlott. K�s� �jjel, m�r �jf�l elm�lt�val pihentek csak meg. Aun legel�szni kezdett, Jaken t�zet rakott �s m�r h�zta is a d�monb�rt. Seyako k�nyszeredetten le�lt egy fa t�v�be, majd h�t�t nekit�masztotta a t�rzsnek. Egy arcizma sem r�ndult meg, ahogy tudott elaludt. Reggel kor�n kelt, mindenkin�l el�bb, de tudta hogy Sesshoumaru eg�sz �jjel nem aludt. Azt is tudta, hogy mi�rt. K�r�l�tt�k eg�sz �jszaka nagy volt a mozg�s. Szellemek h�ztak el, mind vel�k p�rhuzamos ir�nyba, mintha csak vonzan� �ket valami. A mozgol�d� aur�k k�z�tt a l�ny sem tudott j�l aludni. �gy h�t a reggel els� f�nyeivel felkelt, �s elindult eles�get gy�jteni. Nem akarta hogy esetleg ez miatt keljen a nagyszellemnek r� v�rnia. Ahogy a l�ny elt�nt a f�k k�z�tt Sesshoumaru is felkelt, �s ahogy elhaladt amellett a t�lgy mellett ahol a n� �jszak�zott, egyb�l megcsapta orr�t a v�rszag. A barna t�rzsre tekintett; n�hol m�r megsz�radt n�hol m�g v�r�sl� v�rfoltokat l�tott. „Megs�r�lt �s nem sz�lt. Ostoba haland�.” – nagyot s�hajtott mik�zben elindult a n� ut�n. Jaken r�m�lten kezdte �sszeszedni mag�t �s Aunt mikor megpillantotta hogy nagyura t�vozik. Azt�n m�g el sem �rte az els� f�kat, amikor is valami l�thatatlan er� visszadobta a tiszt�sra. R�pt�ben f�lszemmel m�g l�tta hogy Sesshoumarut is megingatja ez a k�l�n�s jelens�g, azt�n egy f�nyg�mb form�j�ban elt�nt szemei el�l a szellem. � pedig huppanva, gurulva f�ldet �rt. Lihegve �lt fel, �s n�zett a leveg�be menek�lt Aunra. A s�rk�nyl� s�rga szemeivel, ugyanazon �rtetlens�ggel n�zett vissza r�. Folytat�s k�vetkezik…