2. fejezet

By:Kinuye

Kiyoshi Naraku palot�j�ba ment.

Kagura bevezette ura szob�j�ba.

A fi�, amikor bel�pett, megpillantotta a f�rfit a s�t�tben �lni a falnak d�lve.

- Mit akarsz Kiyoshi? – k�rdezte a gonosz hanyou, �s szeme v�r�sen megvillant, jelezve kil�t�t.

- A seg�ts�gedet k�rem, mert azt a l�nyt akarom, aki Sesshoumaru mellett van. – felelte magabiztosan, �s k�zelebb l�pett.

- Mit akarsz egy gyerekt�l?

– lep�d�tt meg a f�rfi.

- Nem a haland� kell, hanem aki v�delmezi. – mondta �s nekid�lt a falnak.

- �s ha seg�tek, mit kapok cser�be? – k�rdezte ravaszul Naraku.

- Ami, a l�nyn�l van �kk�veket �s a szolg�latomat. – mondta, de tudta, hogy a f�rfi lehet, hogy �tv�gja majd.

- Rendben. Most menj �s Kagura megmutatja a szob�dat. Ma megl�togatjuk �ket. – a fi� kiment �s a sz�lboszorka megmutatta neki a folyos� m�sik v�g�n l�v� helys�get.

- Kanna! – sz�lalt meg f�lhangosan Naraku, mire a kisl�ny bel�pett az ajt�n �s ura el� s�t�lt. – Mutasd meg nekem Sesshoumarut �s csapat�t.

A l�ny elford�totta t�kr�t �s megjelent benne a lassan men� inuyoukai. Azt�n a k�p megv�ltozott �s Rint l�tta benne, meg egy fekete haj� d�monn�t, akik alszanak. Naraku v�gigm�rte a l�nyt �s gonoszan elmosolyodott. – H�t � lenne az.

Sakuya fel�bredt, �s pont ekkor l�pett be a d�mon is. Fel�llt �s kiny�jt�ztatta v�gtagjait, majd a f�rfira n�zett.

- J� reggelt. – k�sz�nt kedvesen.

- Indulunk. – felelte hidegen. Fel akarta kelteni Rint, de a l�ny a v�ll�ra tette a kez�t.

- Ne �brezd fel. Majd �n viszem. – mondta a n�. �lbe vette a kisl�nyt �s elindultak.

M�r mehettek j� ideje, amikor fel�bredt Rin �s Sakuya felvette a kimon�j�t, miut�n a gyermeket lerakta a f�ldre.

- Hov� megy�nk nagyuram? –k�rdezte Jaken.

- Megkeress�k Narakut. – j�tt az egyszer� v�lasz, de megtorpant �s beleszagolt a leveg�be. Hirtelen elt�nt, de m�g ezt h�trahagyta. – Az �cs�m szaga, maradjatok itt.

A kis csapat kiss� lep�d�tten pislogott, azt�n a f�ld�mont valami nem hagyta nyugodni.

- Rin, Jaken kapaszkodjatok. – sz�lalt meg Sakuya �s felkapta az egyik kez�be a kisl�nyt a m�sikba a gn�mot. Elkezdett rohanni Sesshoumaru illat�t k�vetve.

- Inuyasha �kk�szil�nkok k�zelednek hihetetlen sebess�ggel. – ki�ltott fel Kagome.

- Biztos az a b�d�s ordas. – mondta k�t csap�s k�z�tt a kutyaf�l� fi�.

- Nem ez n�la legal�bb k�tszer gyorsabb. – v�laszolt a miko.

Az inuyoukai felkapta a fej�t, mert tudta, hogy ki az. �rezte az illat�t, de t�madott tov�bb, nem hagyva egyetlen m�sodperc sz�netet sem hagyva testv�r�nek.

- Mondtam neki, hogy maradjon ott. – mondta a kutyad�mon, de az �ccse meghallotta. Pont ekkor �rkezett meg Sakuya, �s az erd� sz�l�n meg�llt. Lerakta t�rsait, azt�n a csat�z�kra pillantott.

- B�jjatok el. – sz�lalt meg, mire elrejt�ztek az egyik bokorba.

Megl�tta Sesshoumaru �ccs�t �s a bar�tait. Felismerte �ket, mert a d�mon mes�lt r�luk, b�r nem volt benne teljesen biztos, hogy �k azok e. A n� elindult a p�rbajoz�k fel�, hogy jobban megfigyelhesse az esem�nyeket.

- Inuyasha, ann�l a l�nyn�l 15 darab �kk�szil�nk van. – ki�ltott fel a miko �s Sakuy�ra mutatott. A csat�z�k le�lltak �s a l�nyra pillantottak.

- Pontosabban 16. – jav�totta ki a mikot �s el�vette a nyak�b�l az �kk�szil�nkokat. Egy feh�r g�mbbe volt bez�rva az �sszes. Megn�zte, azut�n visszarakta a nyak�ba.

- Add ide a szent �kk� szil�nkokat. – sz�l�totta fel a l�nyt a f�ld�mon. Hogy meggy�z�bbre siker�lj�n az alak�t�sa, a Tetsaig�t megl�b�lta maga el�tt.

- �s ha nem? – k�rdezte karba tett k�zzel, furcsa mosollyal a sz�ja sz�l�n.

- Akkor elveszem. – megindult hanyou l�ny fel�, de el��llt a b�tyja.

- R�lam megfeledkezt�l? – k�rdezte d�h�sen az ez�sthaj� fi�, �s ujjait megropogtatta.

- Sesshoumaru hagyd b�k�n, majd �n. �gy is r�gen harcoltam egy j�t. – mosolygott a d�monra.

Megfogta a kutyad�mon csukl�j�t, �s arr�bb h�zta k�t m�terrel, hogy ne legyen �tban. Inuyash��knak leesett az �lla. „Egy l�ny le tudja �ll�tani Sesshoumarut?’’ a f�ld�mon, akkor t�rt vissza a val�s�gba, amikor Sakuya ott �llt el�tte.

– Akkor, most el akarod venni, vagy sem az �kk�veket? – �rdekl�d�tt egy �s�t�st elnyomva. M�g mindig �lmos volt, egy kicsit a reggeli gy�gy�t�sa miatt.

- Persze, hogy el akarom. – megt�madta a l�nyt a Tetsaig�val, de az egyszer�en elugr�lt el�le. Inuyasha m�r teljesen begurult, amikor m�r negyed �r�ja nem tudta megsebezni a n�t. – Maradj m�r nyugton!

- Ahogy akarod. – v�laszolta a l�ny. H�traugrott �s egyhelyben v�rta a f�ld�mont. Inuyasha csak erre v�rt. Mindenki k�v�ncsian szeml�lte az esem�nyeket.

- Sz�lborda!! – ki�ltotta �s a d�monn� fel� csapott.

A l�ny egy kicsit meglep�d�tt, hogy ilyen er�s a kard. Az �t f�nysug�r, m�r majdnem el�rte, de egy nagy ugr�ssal kit�rt el�le. A csap�s tov�bb ment az erd� fele, pontosabban a t�rsai fel�.

- Rin!! – ki�ltott fel a l�ny ijedten �s Sesshoumaru is felkapta a fej�t.

Sakuya rohanni kezdett, de olyan gyorsan, hogy a kutyad�mon is alig l�tta. Amikor m�r csak egy m�ter volt h�tra, hogy el�rje Rin�ket a csap�s Sakuya felkapta �ket �s elugrott vel�k. Lerakta �ket a f�ldre �s elindult volna, de t�rdre esett. Most lehetett l�tni, hogy a h�t�n egy m�ly seb d�szelgett, ami az eg�sz fels�test�t �t�rte keresztbe. A l�ny v�re befestette a finom anyagb�l sz�tt kimon�t, de a f�ldet is el�ztatta, ahogy a talajra csepegett a v�r�s nedv.

Rin odaszaladt �s meg�lelte a l�nyt. Mindenki teljesen led�bbent. Inuyasha nem tudta felfogni, hogy majdnem meg�lt egy �rtatlan gyereket. Sesshoumaru is meglep�d�tt, hogy Sakuya az �lete �r�n is megmentette Rint �s Jakent.

- Ugye nem lesz semmi bajod? – k�rdezte a kisl�ny s�rva.

- Nem, megnyugodhatsz. – v�laszolta mosolyogva �s megsimogatta a gyermek fej�t.

Nagy nehezen fel�llt �s elindult Inuyasha fel�. Hirtelen megjelent Naraku �s egy szennyezett �kk�szil�nkot helyezett a l�ny seb�be. A v�g�s, szinte azonnal begy�gyult. Gonoszan felkacagott a f�rfi �s h�tr�bb ugrott, hogy megcsod�lja t�k�letes teve eredm�ny�t.

A hanyou szeme v�r�ss� v�lt �s t�bb m�teres l�ngok csaptak ki a t�r�keny test�b�l. Nem lehetett semmit sem l�tni, csak azut�n, hogy a t�z lassan visszasz�llt a l�nyba. Mindenki megijedt, mert nem a kedves feketehaj� n�t l�tt�k, hanem egy v�r�s haj� tisztav�r� d�mont.

A haja hull�mos volt �s a bok�j�ig �rt. El�l a frufruj�b�l n�h�ny tincs a s�rga szem�be l�gott. V�r�sek lettek az ajkai �s a k�rmei. A ruha is a bok�ly�ig �rt �s nem volt p�ntja. A derek�n k�t v�r�s selyemszalag volt tekerve �s h�tul meg volt k�tve, ez�rt a v�geivel, a kellemes sz�l j�tszadozott. A szoknya b� volt �s fel voltak v�gva a l�ny t�rd�ig. S�t�tpiros t�rd�g�r� csizm�t lehetett l�tni. A nyakl�nca v�r�sen izzott. Az �v�hez volt csatolva a kardja.

- H�t nem gy�ny�r�? – k�rdezte Naraku �s a l�ny mell� l�pett, rejtekhely�r�l el�j�ve.

- Te �tkozott! Mit tett�l vele? – k�rdezte ord�tva Inuyasha.

- Csak el�hoztam bel�le az igazi erej�t. Mostm�r engem fog szolg�lni. – nevetett fel s�t�nian. – �ld meg �ket!

Sakuya elindult Inuyash��k fel�. El�sz�r Sang�t c�lozta meg, de a d�monirt� fel� dobta a csontt�r�t. A n� megfogta a leveg�ben �s visszadobta azt, �gy ahogy Sango, csak nagyobb er�vel. A l�nyt eltal�lta a fegyver, mert nem tudott kit�rni el�le. Nekisz�llt egy f�nak, �s elvesztette az eszm�let�t.

- Sango! – ki�ltott fel Miroku, azt�n egy mozdulattal ler�ntotta a gy�ngyf�z�rt jobb k�z�r�l. – Indulj sz�l!!

- Ezzel engem nem tudsz legy�zni. – sz�lalt meg Sakuya kellemes hangj�n, de �rz�d�tt rajta a ravaszs�g, �s a gonoszs�g.

Kiny�jtotta a szerzetes fel� a jobb kez�t �s a sz�l hirtelen elt�nt. A fi� felord�tott f�jdalm�ban �s visszarakta a gy�ngysort a kez�re, azt�n t�rdre rogyott.

Egy ny�lvessz� suhant el a d�monn� feje mellett �s eltal�lta Narakut. A f�rfib�l, egy f�b�l k�sz�lt b�bu maradt, amin egy hossz� fekete hajsz�l f�nylett.

Sakuya Kagom�ra n�zett sz�r�s tekintettel. Lassan elindult a miko fel�. Inuyasha h�tba akarta t�madni, de a kardja meg�llt, mert egy m�sik peng�be �tk�z�tt. Kiyoshi kelt a l�ny v�delm�re. A v�r�s haj� n� meg�llt, �s k�r�n n�zett a fi�ra.

- Nem hagyom, hogy b�nt�d�sa essen. – mondta d�h�sen Inuyash�nak.

Mindenki meglep�d�tt, m�g Sesshoumaru is, aki csak figyelte az eg�szet egy fa �rny�k�b�l. Egy �jabb ny�lvessz�t l�tt ki Kagome, csak most a fi�ra. Miel�tt eltal�lta volna, Sakuya kett�v�gta a fegyvert, egy egyszer� mozdulattal. Ezen a miko, annyira meglep�d�tt, hogy nem vette �szre a m�g�tte l�v� l�nyt, aki le�t�tte. Kagome �jultan esett Sakuya karjaiba, aki er�sen tartotta. Kiyoshi, ezt �szrev�ve abbahagyta a csat�t, �s elrakta a fegyver�t.

- Itt m�r nincs t�bb dolgunk. – mondta �s a d�monl�ny mellett termett, majd elt�ntek.

- Gyertek vissza ti �tkozottak! – ki�ltott fel Inuyasha.

- M�r nem hallj�k. Nem hi�nyzik valami? – k�rdezte hidegen Sesshoumaru, mert l�tta, hogy elvitt�k Kagom�t. A f�ld�mon sz�tn�zett �s �szrevette, hogy elt�nt a l�ny.

- Kagome! – ki�ltott fel k�ts�gbeesetten, �s szem�vel a mikot kereste.

- Szerintem ez volt a c�ljuk. Most mennem kell �csi. – k�z�lte testv�r�vel, azt�n elh�zta a cs�kot Rin�kkel.

- Most megyek �s meg�l�m azt az ostob�t. – d�h�ng�tt a f�ld�mon.

- Inuyasha, szerintem az a l�ny nem akart minket b�ntani. – mondta Miroku �s bar�tja mell� l�pett, b�r m�g el�g instabil l�bakon �llt.

- Ezt honnan veszed? – k�v�ncsiskodott a hanyou, b�r hangj�ban d�h hallatszott.

- Sango nem s�r�lt meg, csak el�jult. Semmi baja sincs. Szerencs�re �gy tal�lta el a Csontt�r�, hogy csak n�h�ny karcol�sa lett. – felelte �s a Kirara h�t�n fekv� d�monirt�ra mutatott.

- Nem �rdekel, hogy b�ntotta-e vagy sem. Majd akkor indulunk, amikor fel�bredt. – mondta �s le�lt a f�ldre keresztbetett karokkal.

Folytat�sa k�vetkezik…