Kagome �s Sesshoumaru Pajzsa

      Els� fejezet:

     A korai s�t�ts�g megborzongatta m�g a legkitart�bbak sz�v�t is.

Egy p�tt�m gn�mszer� l�ny szedte apr� l�bait, mik�zben zih�lt a meger�ltet�st�l. A halad�sban akad�lyozta m�g a kez�ben himb�l�z�, f�lig a f�ld�n h�zott k�p�nyeg. Hi�ba adta bele minden erej�t, m�gsem siker�lt utol�rnie gazd�j�t, aki hatalmas s�rk�nyfajzat�n �lve v�gt�zott �t a messzi k�kl� �gbolton.

Elm�letileg a szolga is vele utazott, am�g le nem pottyant az ingatag j�rm�r�l m�r az els� kanyarban.

Ura ezt egy gonosz mosollyal nyugt�zta.

„Persze” - gondolta a kis gn�m ep�sen-„egy egyszer� haland� csak annyit mond, hogy f�zik, erre a nagy�r felpattan �s rohan be az els� �tbaes� faluba, hogy megk�rjen egy gy�gy�t�t, hogy k�r�lja ki a mocskos haland�t… R�ad�sul m�g a nagyuram a pr�mj�t is r�ter�tette a l�nyra… biztos �gy kell bel�le kiszedegetnem a tetveket, miut�n az a l�ny hozz��rt. �s az orr�b�l foly� v�rt sem lehet egyk�nnyen kitiszt�tani. De persze ez is az �n dolgom lesz… folyton ez van… Yaken, csin�ld ezt, Yaken, csin�ld azt…Yaken �gy, Yaken �gy!

-          Yaken! – zengett le egy mogorva hang a magasb�l.

-          Igen, Sesshoumaru nagy�r? – k�rdezett vissza f�l�sen a szolga. „Vajon Sesshoumaru nagy�r meghallott volna valamit? K�ts�gtelen�l j� f�le van, hiszen kutyaszellem, de fennhangon is kimondtam volna a v�lem�nyemet?”

-          Azonnal lesz�llunk, Yaken. El�bb te menj be a legels� h�zba, amit megl�tsz, �n is mindj�rt megyek, csak fel�breztem Rint.

-          M�ris Sesshoumaru nagy�r! – gy�ngy�z�tt a ver�t�k Yaken arc�n, mik�zben minden marad�k s eddig tartal�kolt energi�j�t beleadva futni kezdett. J� t�z m�tert tehetett meg, mikor egy fagyos hang ott, a hely�ben ledermesztette:

-          Yaken! A k�p�nyeget hagyd itt!

A szolga kelletlen�l visszakullogott, s hajlongva visszaadta a k�penyt. Sesshoumaru f�l�lt�tte azt. Csak a sz�ja l�tszott ki a k�mzs�ja m�g�l, de az rezzen�stelen volt. Karj�ba vette az al�lt harmadik tagot, majd �vatosan, hogy t�bb szenved�st ne okozzon a l�nynak, megindult a falu fel�.

Az els� vil�g�t� l�mp�j� h�zn�l meg�lltak. Yaken, botj�val h�rmat koppantott a tolhat� ajt�ra. Senki nem nyitotta ki. Yaken �jb�l kopogott. M�g mindig elutas�t� cs�nd fogadta �ket. Pedig bent k�ts�gtelen�l �gtek a m�csesek.

Sesshoumaru -�l�ben a kisl�nnyal- h�tr�lt h�rom l�p�st, majd teljes erej�b�l az ajt�nak rontott.

Yaken �nk�ntelen�l f�lreugrott… pedig most nem is � volt a c�lpont.

Az ajt� halk reccsen�ssel kett�t�rt, s �gy az �jjel egy�tt utaz� csapat bef�radhatott.

A f�ld�n fekve egy r�szeges �regembert tal�ltak, aki a k�zeled�k fel� emelte fej�t, majd miut�n el�gedetten konstat�lta, hogy nem szellemek-igaz, az a kis z�ld folt elmos�dott a padl�n, de h�t az Shi-rudo* (shi-rudo jap�n sz�, jelent�se: pajzs)hib�ja lehet. Nem t�r�lte fel rendesen…

A r�szeg �r feje visszahullott a f�ldre. Erre a nagy koppan�sra egy j� megjelen�s� l�ny l�pett el� az egyik ajt� m�g�l. Nem volt gy�ny�r�. Nem is volt b�jos… de valami m�gis odavonzotta r� az emberek tekintet�t. Valami megmagyar�zhatatlan ok.

-          Hatamai-sama! Nem esett bajod, uram? – felseg�tette a h�nyingerrel k�zd� f�rfit, s a l�togat�k el� �ll�totta.

-          �dv n�ktek, cimbor�k! – kezdte �dv�zl� besz�d�t az �r – �n Hatamai-sama vagyok, a falu f�parancsnoka, �s a d�monok r�me. A puszta szor�t�sommal �ltem meg az itteni t� szellem�t, �s ifjabb koromban elint�ztem egy csap�ssal egy farkasd�mon-falk�t.

Yaken t�relmetlen volt.

-          Azt hiszed elhissz�k ezt neked, �reg?

-          K�rem, bocs�ssanak meg Hatamai-sam�nak, nincs mag�n�l. – mondta a l�ny, aki �pp az �reget pr�b�lta egyens�lyban tartani.

Kev�s eredm�nnyel. A l�ny motyogva eln�z�st k�rt, s kirohant. Ennek hat�s�ra a navig�l� ember eld�lt, mint egy zs�k. Mintegy nagyon neh�z krumpliszs�k. Azonban err�l Yaken tudna mes�lni, hiszen � tapasztalta meg az id�s ember testt�meg�t.

A l�ny hamar visszat�rt, hiszen csak a kertbe ment n�h�ny n�v�ny�rt. Egy kancs�b�l vizet t�lt�tt egy t�lba, amibe a leszedett n�v�nyeket sz�rta. Sesshoumaru n�zte, hogyan dolgozik a l�ny. Alaposan megszeml�lte k�z�gyess�g�t, �s azt, hogy milyen t�relemmel kevergeti a f�zetet. A k�sz elegyet Hatamai orra al� dugta, s mikor az k�t – h�rom kortyot ivott le a gy�gyitalb�l, hirtelen mag�hoz t�rt.

Hatamai megigaz�totta f�lre cs�szott kalapj�t, v�gigm�rte a l�nyt, majd pillant�s�t az el�tte lev� t�lra vetette. S ezek ut�n egy laza mozdulattal pofonv�gta a l�nyt.

Az meg sem lep�d�tt ezen, s ebb�l al�togat�k is kital�lhatt�k, hogy a f�rfi nem most �t�tte meg el�sz�r.

-          Bolond, ostoba l�ny! Meg is m�rgezhett�l volna! Mit tudsz te a gy�gyf�vekr�l, te istencsap�sa? Mi�rt nem adtalak oda ma este a falu vezet�j�nek?!

A hangork�nt egy f�ldre hull� v�rcsepp zavarta meg.

-          Shi-rudo! Mit m�velsz, te? M�r mondtam, hogy nem �rtesz te ehhez.

De a l�ny nem hallgatott a f�rfi szav�ra, egy halk „oh”-val Rin fel� ny�lt, akit csak most vett �szre.

A l�ny megpr�b�lta keresni Sesshoumaru tekintet�t, de azt elrejtette el�le a k�mzsa. �gy leszegett fejjel k�rdezte meg:

-          Mennyi ideje van ilyen �llapotban?

Mikor Hatamai felt�p�szkodott Yakenr�l, � v�laszolt a l�nynak.

-          N�h�ny napja.

-          El�g rosszul fest – diagnosztiz�lta Shi-rudo.

Rin szeme f�lig nyitva volt, f�lig csukva, sz�j�n n�ha el�llt, n�ha megeredt a v�r. Eg�sz test�ben remegett.

Shi-rudo meg�rintette kez�vel a beteg homlok�t, majd leszegett fejjel Sesshoumarura n�zett.

Hallgatagon, majdnem s�rva megr�zta a fej�t.

* Shi-rudo jelent�se: pajzs