B�v�letben

Haland� Istenn�

By: Mido

24. r�sz

Sesshoumaru gondolataiba m�lyedve �lt a hamvad� fasz�npar�zs mellett. A konyh�ban m�g a k�t n� is jelen volt. A f�rfi, �rkez�sekor azonnal �szre vette Aiko sebei cs�ny�k maradtak, a z�ld�l� lilul� v�ral�fut�sok �s z�z�d�sok elcs�f�tott�k am�gy eg�sz kedves arcot. A nagy�r valahol a lelke m�ly�n fojtott d�h�t �rzett, hiszen tudta Seyako sz�m�ra fontos szem�ly s�r�lt meg miatta. Hiszen � provok�lta a kvant�it mikor itt voltak. �s azt sem tudta meg�rteni, mik�nt volt lehets�ges az, hogy �szre sem vette a l�ny elt�n�s�t. Mereng�s�b�l a test�n v�gigfut� ismer�s bizserg�s �breszttette fel.

- Itt van… - jelentette be nemes egyszer�s�ggel, mire mind k�t n� felkapta a fej�t.

�s val�ban, p�r pillanattal k�s�bb m�r hallatszottak a puha l�p�sek a gang fel�l.

-               Konbanwa! – l�pett be a konyha f�lhom�ly�ba Seya.

-               Konbanwa Seya-chan! – k�sz�nt a k�t n� k�rusban, �m m�g miel�tt folytathatt�k volna a hercegn� k�zbe v�gott.

-               El�sz�r valami ennival�t k�rek! – azzal l�bait maga al� h�zva letelepedett a kisasztal mell�.

F�l szemmel l�tta azt az enyh�n g�nyos rem�nytelens�get Sesshoumaru arc�n, �s korg� gyomorral hallgatta v�gig Kiri-san tiltakoz�s�t.

-               De h�t Seya-chan nem ehetsz, am�g ez a szertart�s le nem z�r�dik… �s nem is k�ne itt lenned! – a k�vetkez� sz�r� pillant�s m�r nem csak �t �rte.

Sesshoumaru nem n�zett fel, de �rezte, ahogy gerince ment�n egy csepp hideg ver�t�k �tj�ra indul. Valahogy mindig a fr�sz ker�lgette ett�l a haland� asszonyt�l �s a rejtett, b�jtatott utal�sait�l. Olyan �rz�s volt mintha meztelen lenne el�tte, mintha az asszony bele l�tna a fej�be �s ett�l bors�zott a h�ta. Persze k�ls�leg nem mutatott semmit.

-               Ha te is r�kezdesz arra mint Aya-san az �ton, veled is ugyan �gy ordib�lni fogok egy sort! – Seya furcs�n fesz�lt st�lusban v�ndorolt.

-               Te ordib�lt�l Ay�val? – n�zett fel Sesshoumaru, majd hozz� tette – �gy n�z ki �ppen nem voltam a k�zelben… - pillantott f�lre.

-               Ezt meg mire v�ljem? – emelkedett fel a l�ny �s tornyosult fenyeget�en a kutyad�mon f�l�.

Sesshoumaru hossz� pillanatok m�lva n�zett csak fel az inger�lten, cs�p�re tett k�zzel �lldog�l� n�re.

-               Csak furcsa, hogy leszokt�l r�la, hogy rajtam vezeted le ha ideges vagy…

-               MIKOR VEZETTEM �N LE RAJTAD HA IDEGES VOLTAM?!?! – v�zhangzott a h�z.

A k�t n� kiss� zavartan f�lre n�zett, mik�zben egy �nel�g�lt mosolyf�le k�szott fel a f�rfi arc�ra. De a „gyilkolni tudn�k, olyan �hes vagyok” tekintett�l azonnal lehervadt.

-               P�ld�ul most… - ny�gte elk�nzott s�hajjal mind a h�rom szem�ly egyszerre.

Erre Seyako visszatelepedett hely�re, �s duzzogva a plafont b�multa, majd halkan az orra al� motyogta.

-               �hezn�tek ti v�gig k�t napot, k�v�ncsi lenn�k milyen idegi �llapotban, lenn�tek…

Azt�n amikor v�gre megkapta hideg �tel adagj�t a hercegn� kedve fokr�l fokra javult vissza, igaz szav�t sem lehetett hallani, am�g az eg�szet be nem falta, majd ut�na, am�g nem v�gzett a repet�val. Ut�na m�r sz�t�rad� mosollyal volt hajland� a l�nyegre t�rni.

-               H�t akkor… Sesshoumaru, minek is k�sz�nhetem ezt a megh�v�st, amit sikeresen k�zvet�tett�l azzal a perverz kukkol�val… De most komolyan, Nyugaton mindenki ilyen?

A kutyaszellem m�g egy darabig t�k�letes �rtetlens�ggel meredt a l�nyra, m�g nem az el�adta az este t�rt�net�t t�vir�l hegyire. A hallgat� k�z�ns�g hol alig b�rta ki nevet�s n�lk�l, hol legsz�vesebben jobbra, balra �juldozott volna. A f�rfi nem mutatott �rzelmet, legal�bb is nem �lt sz�nd�k�ban, de Seyako m�r olvasott a tekintet�b�l, �s el�gedetten elvigyorodott a „Ryohmaru ki engedte meg, hogy meg lesd �ket?” pillant�st�l. V�g�l hosszadalmasra ny�lt cseveg�s ut�n csak r�t�rtek a l�nyegre.

- Az�rt k�rtem meg Ryohmarut, hogy menjen ut�nad, mert tudni szeretn�k p�r dolgot. �s nem hinn�m, hogy sok alkalmunk lesz besz�lgetni ezen t�l… 

- H�t akkor ebben egyet �rt�nk! �s mire vagy k�v�ncsi?

- Arra, amire te is. Hogy mi t�rt�nt k�t napja hajnalban… - Sesshoumaru Aik�ra n�zett.

- H�t igen… Aiko-chan, ha elmondan�d nek�nk…

A l�ny teljesen v�ratlanul k�nnyekben t�rt ki.

- H�t nem hiszed azt, hogy el�rultalak? – k�rdezte alig �rthet�en heves zokog�s k�zben.

- Ugyan-ugyan, kis butus! – Seya a s�rdog�l� mell� m�szott majd mag�hoz h�zta �s �t�lelte – H�t szerinted nem ismerlek annyira, hogy tudjam, te sosem tenn�l ilyent?

A percekig tart� meghitt jelenetet a d�mon halk k�hint�se bontotta meg. Aiko gyorsan �sszeszedte mag�t, �s ugyan m�g kicsit h�pp�gve de elmes�lte mi is t�rt�nt val�j�ban.

- Ugyeb�r hajnalodott, �s mint minden reggel felkeltem �s elindultam a piac fel�. Minden olyan k�l�n�s volt, de nem akartalak zavarni… - a l�ny egy pillanatra elhallgatott – Azt�n ahogy kil�ptem a kapun t�rt�nt valami furcsa. �n nem tudom, hogy mes�lhetn�m el. H�rtelen minden megmozdult, majd valami hihetetlen�l hideg a nyakamhoz �rt… mikor �jra eszm�letemn�l voltam m�r a palot�ban voltam, csurom vizesen �s a d�mon �jszak�r�l, gy�zk�d�tt, hogy mondjam el, mi t�rt�nt itt az �jjel…

- Mond Aiko, �s miel�tt el�jult�l volna, v�letlen�l nem l�tt�l krist�lyszer� dolgokat? Mintha minden eljegesedett volna a szemed el�tt?

- De, volt valami ilyen, de nem l�ttam rendesen. Nagyon sz�d�ltem.

- J�gb�rt�n id�zet… megfagyasztja az elm�t �s a testet - s�hajtott m�lyet Seya – �s csak p�r embert ismerek, akik haszn�lni tudj�k ezt… ami pedig azt illeti biztos, hogy Suyama volt, hiszen � �tl�pett a hat�ron, �s m�dj�ban is �ll…

- Sz�val te is tudod? – Sesshoumarunak csak ennyi hozz�f�znival�ja volt.

- L�tom egy csapatban vagyunk… - h�zta el a sz�j�t a l�ny.

Nem kapott v�laszt, de a Suyam�s �gyet m�g sok�ig t�rgyalt�k. Sajnos csupa tal�lgat�s �s feltev�s volt az eg�sz, hiszen nem volt bizony�t�kuk, csup�n az amit Aiko elmes�lt. Egyben azonban az �sszes jelenlev� egyet �rtett, itt valami k�sz�l. Csak sajnos egyik�k sem tudta m�g hogy mi…

Azt�n Seya b�cs�zkodni kezdett, arra hivatkozva, hogy m�g vissza kell �rnie, �s aludni is akarna az �jjel. �gy h�t �jf�l ut�n egy �s f�l �r�val Sesshoumaruval egy�tt kil�pett a kerti kapun. Kicsit v�rakoztak, figyelt�k ahogy v�g�l teljesen elcsendesedik a h�z, �s az utca �tadja mag�t a teljes �jjeli nyugalomnak.

-               Akkor jobb lesz, ha t�nyleg indulok… messze van az a fr�nya szent�ly! – mosolyodott el a hercegn�, �m szavai er�ltetettnek t�ntek.

-               Elviszlek, ha gondolod. �n m�g nem vagyok �lmos. – Sesshoumaru k�z�mb�sen tekintett a l�nyra.

-               Sz�ks�gtelen. Meg h�t mi�ta vagy te ilyen figyelmes velem? – Seya a furcs�n csillog� aranysz�n szemekbe n�zett v�g�l megr�zta a fej�t - Azt hiszem jobb lesz, ha tiszt�zzuk, az az �jszaka nem v�ltoztat semmin!

-               Semmin? – vonta fel kecsesen az egyik szem�ld�k�t a youkai.

-               Semmin! – r�zta a fej�t makrancosan a l�ny, de a k�vetkez� pillanatban a sz�ve is kihagyott.

A d�mon v�ratlanul hajolt hozz� k�zelebb. Erre mintha meg borult volna a vil�g egyens�lya a h�zak t�ncolni, kezdtek a szemei el�tt. K�ptelen volt megmozdulni vagy csak egy hangot is kiadni, l�legzet visszatartva hallgatta a f�rfi suttog� szavait.

- Akkor m�rt remegnek a t�rdeid m�r att�l, ha r�d n�zek?

Seya lassan kiengedte a leveg�t, majd k�nyszer�ttette mag�t, hogy d�h�sen elh�tr�ljon a szellemt�l. �m az k�s�rletet sem tett arra, hogy visszatartsa. V�g�l hosszan n�ztek egym�s szem�be, mit a n� b�rt kevesebb ideig. H�tat ford�tott a f�rfinek.

-               Nem k�ne ilyen felt�n�en �lvezned a helyzeted… �s ha �rdekel a t�rdeim egy�ltal�n nem azt gondolj�k amit �n! – a hercegn� duzzogni akart, de ink�bb esdekl� magyar�zkod�s lett bel�le – Nem tudom, honnan veszed, hogy annyira �lveztem volna hogy… azt hogy veled… Egy�ltal�n nem is tudom, m�rt hiszed azt, hogy ism�t akarn�m, hogy mi… Mert h�t nem mondom, hogy nem �lveztem. De �n akkor att�l m�g igen is k�z�mb�s tudok lenni… �s semmi k�l�n�set nem �rzek a jelenl�tedben, �s nem is hat r�m, sehogy ha a k�zelemben vagy… M�g csak fel sem mer�lt bennem hogy �jra akarn�m, vagy valami… �n csak… - a mondatok lassan egyre zavarosabbak lettek mit�l a l�ny egyre nagyobb zavarba j�tt.

Azt�n ink�bb elhallgatott, �s lehajtotta a fej�t. De a k�vetkez� pillanatban m�r fel is kapta, ahogy meg�rezte a derek�t �t�lel� karokat, melyek bilincs k�nt z�rt�k k�rbe test�t. A szor�t�s kellemesen er�s volt, mit�l t�rdei ism�t remegni kezdtek, gaz �rul� m�dj�ra. A f�rfi forr� lehelet�t�l bors�zott a b�re.

Sesshoumaru p�r percig �lvezte, ahogy a l�ny k�ts�gbeesetten elgyeng�l a karjai k�z�tt, �lvezte, ahogy hallotta a felgyorsul� sz�vver�st, zih�l� l�legzet v�teleit. �lvezte, hogy ilyen hat�st tud gyakorolni erre a l�nyra. Erre a l�nyra, aki ugyan ezt v�ltotta ki bel�le is, csup�n � k�nnyebben j�tszotta a k�z�ny, mik�zben a felsz�n alatt majd meg�r�lt, ha csak a n� k�zel�be ker�lt. Most hogy ism�t �gy �t�lelhette, alig b�rta visszafojtani v�gyait.

-               T�l sokat besz�lsz… - suttogta a d�mon, mik�zben egyik keze simogatva v�gighaladt a l�ny has�n, le a combjaihoz, �s hakama felett ujjai befutottak a remeg� l�bak k�z�.

A vastag anyag is kev�s volt ahhoz, hogy Seya ne �rezze ezt a felt�zel� simogat�st. M�g sem tudott megmozdulni, vagy tiltakozni ellene. Egyszer�en t�l j� volt. D�h�sen harapott bele ajkaiba, hogy visszatartson egy kik�v�nkoz� s�hajt. De a v�r s�s illata ugyan �gy leleplezte.

Sesshoumaru el�gedetten elmosolyodott, j�l sejtette. A hercegn� nem tiltakozott, s�t hagyta, hogy olyan helyen �rintse meg, ami�rt m�skor biztosan le akarta volna szedni a fej�t. Igen is megv�ltozott valami k�z�tt�k! M�sik keze feljebb cs�szott a finom anyag� fels�r�szen, bec�zve bek�szott a l�ny mellei k�z�, majd apr� k�rt �rt le rajtuk. A n� ism�t ajkaiba harapott. Evvel egy id�ben a f�rfi el�gedetten beny�lt a ruha nyak�n�l, �s k�nnyed�n meglaz�totta azt. Erre Seya m�r meglepetten felny�g�tt.

Szenved�lyes, vad cs�kok lept�k nyak�t, majd k�sztak lejjebb amennyit a sz�th�zott fels� engedett. Seyako nem b�rta tov�bb hangosan felny�g�tt �s zih�lni kezdett, fej�t oldalra d�ntve t�rte a maguk ut�n t�zel� forr�s�got hagy� cs�kokat. Nagyon j�k voltak, �s � nagyon akarta volna a folytat�st, de tudta le kell �ll�tania a f�rfit.

-         Sessh… fejezd ezt be! K�ny�rg�m az utc�n vagyunk… - akarta mondani, de a szellem megford�totta a karjai k�z�tt majd finoman megcs�kolta.

Mindketten �rezt�k a v�r keserny�s, s�s �z�t a sz�jukban, de nem zavartatt�k magukat. V�g�l a hercegn� miut�n m�r nem b�rta tov�bb ezt az �rj�t� gyeng�ds�get elford�totta a fej�t.

-         Fejezd ezt be! Nem hallod Sesshoumaru? 

A youkai egy pillanatra megkereste a n� tekintet�t, majd mit sem t�r�dve az el�bbi kijelent�ssel sz�th�zta a l�ny v�llair�l a haorit.

- El�g legyen! – Seya hat�rozott mozdulattal visszar�ntotta ingj�t, majd ugyan azzal a d�h�s mozdulattal felk�pelte a szellemet – Ha azt mondom el�g, h�t legyen az!

Sesshoumaru hidegen �sszeh�zta a szemeit, majd ell�pet a hercegn�t�l.

-         Megv�ltozt�l. – a l�ny nem n�zett a szem�be – Seya?

-         Mennem kell. Oyasumi.

-         Mi ez az eg�sz? – a d�mon a n� csukl�ja ut�n kapott.

-         Nem tudom, m�rt kell megnehez�tened azt, ami �gy is el�g neh�z! – csattant fel a hercegn� – Mintha nem tiszt�ztuk volna a legelej�n. Tudtam, hogy ez lesz…

-         Kinek akarsz ennyire megfelelni? – Sesshoumaru d�h�sen n�zett a l�nyra.

-         Magamnak! – Seya m�g miel�tt meggondolhatta volna alakot v�ltott �s felr�ppent a csillagos �g fel�.

A d�mon n�m�n �lt a csendes, s�t�t utc�ban �s figyelte a lassan t�volod� apr� k�k f�nyg�mb�t. V�g�l d�h�sen mordult egyet �s � is alakot v�ltott.

- Baka onna…

Seyako iszonyatosan rosszul �rezte mag�t, szinte fizikai f�jdalmat �rzett. K�szakarva megb�ntotta �s el�ld�zte maga mell�l azt, aki a legt�bbet jelenti sz�m�ra. De nem volt m�s v�laszt�sa. Nem adhatott mag�nak m�s v�laszt�st, az esze tudta, hogy �gy lesz a legjobb. Csup�n, mint �ltal�ban a sz�ve l�zadt ez ellen. Valahol halkan ott k�ny�rg�tt egy hang a fej�ben, hogy mennyjen, forduljon vissza �s k�rjen bocs�natot, de � csak az�rt sem hallgatott r�.

V�g�l m�ly hossz� s�hajjal engedte ki az egyre jobban p�r�sod� ny�ri leveg�t, �s lehunyta szemeit. Imm�ron csak egyre fokozatosan ki�lesed� �szt�neire hagyatkozva szelte a fekete csillagf�nyes eget, s �tadta mag�t valami kellemesnek, amit megszak�tott h�rtelen meg�rkez�se.

***

Hajnalodott mire a sz�rke k�penyes f�rfi meg�llt. Kint voltak a v�ros sz�l�n, el�tt�k a messzes�gben rizsf�ldek b�jtak meg a hajnali p�r�ban. A szamur�j h�tran�zett, �s el�gedetten l�tta a gyermek eg�szen id�ig k�vette. L�bair�l ugyan lefeslett a feh�r tabi, kis kimon�j�nak alja elrongyol�dott, �s majd elaludt j�rt�ban, de kitart�an j�tt ut�na.

-         F�radt vagy Seya-san? – n�zett le r�, mikor a l�nyka mell� �rt.

-         Azt hiszem… - suttogta a gyerek �s feln�zet a nagy, sz�rk�s csillog� szemekbe.

Igaz�b�l meglep�dni sem volt ideje, csak annyit �rzett hogy a f�rfi meg�rinti a v�ll�t, majd a vil�g felgyorsult szemei el�tt. A t�voli v�ros k�pe elhom�lyosult, �gy �rezte minden bels� szerve �r�lt p�rg�sbe kezd, majd amilyen h�rtelen j�tt olyan h�rtelen m�lott el minden. Seyako t�rdre esett, ahogy �jra szil�rd talajt �rzett a l�bai alatt.

-         Rem�lem j�l vagy… - a f�rfi halv�nyan r�mosolygott, mire � k�nnyez� szemekkel feln�zett r�, azt�n az �jszakai sokknak k�sz�nhet�en, �s a h�rtelen sz�guld�snak is, elh�nyta mag�t.

-         Bocs�ss meg Seya-san… Igaz�n felk�sz�thettelek volna erre! – a f�rfi lerakta az eddig �l�ben tartott ernyedt n�i testet, mire a gyerek nagyn�nj�nek sz�p feh�r arc�ra n�zett.

A f�rfi zsebkend�t adott neki, mivel megt�r�lhette k�nnyeit �s sz�j�t. Miut�n kiss� megnyugodott k�rbe n�zett. Ekkor r� kellett j�nnie, ismer�s helyen �ll. El�tte alig p�r l�p�snyire l�pcs�sor indult felfel� egy hegyen. A l�pcs�t �s a toriit fenyves erd� szeg�lyezte. Odafent nagyon magasan egy szent�ly �llt, mellette pedig kl�nj�nak temet�je fek�dt.

- Eltemetj�k Onee-sam�t? – k�rdezte halkan, mikor ism�t besz�lni tudott.

- Ha te is j�nak l�tod… - n�zett r� ism�t az a h�v�s ugyan akkor b�ztat� k�l�n�s szemp�r.

A gyerek b�lintott, majd elindult felfel� a l�pcs�n.

A k�vetkez� �r�k, vagy tal�n napok esetleg hetek eml�ke teljes hom�lyba veszett, Seyako csak n�h�ny k�pre, n�h�ny mozzanatra eml�kezett. A k�vetkez� tiszta eml�k m�r teljesen m�shol �rte.

Lassan alkonyodott, a kisl�ny �s a szamur�j m�g mindig a gyalogoltak, de el�tt�k a tenger m�r l�gyan csillogott a lemen� nap f�ny�ben. Miel�tt v�gleg bes�t�tedett volna nagyobbacska hal�szfaluba �rtek, ahol a f�rfi szob�t vett ki maguknak. �gy ment ez mi�ta elindultak Kyotob�l.

Vacsor�t rendeltek, megett�k, majd elk�s�rte a kisl�nyt a fogad� f�rd�j�ig. Megv�rta am�g v�gez, majd vissza k�s�rte a szob�ba, s am�g a l�nyka el nem aludt �rt. Seya akkor m�g nem tudta mit, �s nem is �rdekelte. Lassan �gy �rezte semmi nem �rdekli, de ahogy el�rt�k a tengert valami v�ltoz�snak indult lelk�ben.

M�r betakarva fek�dt a futonon mikor megsz�l�totta a szamur�jt.

-         Hova megy�nk? – k�rdezte halkan.

-         �thaj�zunk Izu-ra – a f�rfi felpillantott.

-         �s ut�na?

-         Ut�na elj�ssz velem a dojomba, ha te is �gy akarod…

Seyako nem v�laszolt, ink�bb a m�sik oldal�ra fek�dt. K�nnyen �s gyorsan aludt el azon az �jszak�n, s kiv�telesen r�m�lmok sem k�s�rttett�k.

M�snap reggel haj�ra sz�lltak �s elindultak a csod�latos naps�t�sben a tengeren. A t�volban apr� barn�s-z�ld foltok jelezt�k a szigetek hely�t, melyek fel� k�zeledtek. A hal�szb�rka nagyokat ugrott a szembe fut� hull�mokon, �m hamarosan m�g is el�rt�k a megc�lozott sz�razf�ldet. A szamur�j kifizette a fuvart, majd meg�llt, hogy bev�rja a l�nyt a homokos parton.

Keskeny gyalog�sv�ny vezetett felfel� a meredek parton, majd odafent gy�ny�r� fenns�k t�rult az �rkez�k szeme el�. Sz�nt�- �s rizsf�ldek, gy�m�lcs�s�k, erd�k, a t�volban k�kell� t�, mellette kis falu.

-         Sugoii! (leny�g�z�) – adott hangot felismer�s�nek Seyako.

-         Igen, �n is �gy l�tom – a f�rfi �vatosan elmosolyodott.

Az utaz�s sor�n szav�t sem lehetett venni a gyereknek, �m most besz�desnek t�nt.

-         Itt laksz? – j�tt a k�vetkez� k�rd�s, mik�zben Seya k�rbeforgott hogy mindent j�l megn�zhessen.

-         Igen, itt. �s m�t�l ez a te otthonod is.

-         Az azt jelenti, hogy veled maradhatok? – �rkezett a megszeppent k�rd�s.

-         Ha hajland� vagy tanulni t�lem akkor mindenk�p, de…

-         Tanulhatok t�led? – a gyerek tengersz�n szemeiben h�rtelen rem�ny csillant.

-         Az�rt hoztalak ide…

-         Ez azt jelenti, hogy te soha nem fogsz elhagyni?

A f�rfi kiss� furcs�n �rezte mag�t ett�l a k�rd�st�l. V�g�l leguggolt, hogy egy magass�gba ker�lj�n a gyerekkel.

- Seya-san ha �gy akarod melletted maradok ameddig tehetem.

- Rendben! – Seyako a temet�s �ta el�sz�r val�ban lemosolyodott.

A t�volb�l ekkor k�t k�zeled� alak t�nt fel. Egy hat�ves forma kisfi�, �s egy 8 �ves k�r�li l�ny. A fi� integetett �s kiab�lt ahogy k�zeledett fel�j�k:

- Onii-sama! Onii-sama…

Mikor be�rt�k �ket a v�r�s haj�, z�ldszem� l�ny m�lyen meghajolt:

-         J� �jra l�tni t�ged Sensei…

Gyorsan teltek a h�napok az �j k�z�ss�gben, ahova Seyako cseppent. Hamarosan mindenkit ismert a kicsiny falub�l, �s meglepetten vette tudom�sul, nem k�z�ns�ges emberek k�z� ker�lt. M�g is a l�gcsod�latra m�lt�bbnak megment�j�t, a sz�rke szem� szamur�jt tartotta. Ugyan a f�rfi nagyon elfoglal volt, �s nagyon ritk�n tart�zkodott csak otthon a kezdetekben, Seyako minden alkalmat megragadott hogy vele legyen.

Azt�n ahogy sz�pen fokozatosan beilleszkedett a kis k�z�ss�gbe �s lassan megkezdte tanulm�nyait, egyre jobban �rezte mag�t. Ugyan az elej�n zavarta hogy takar�t�sra fogj�k, szemetet hordatnak vele, a rizsf�ldeken �s az �ltetv�nyeken is dolgoznia kell egy picit, amennyi erej�b�l telik, hiszen ehhez nem volt hozz� szokva, de fokozatosan ehhez is alkalmazkodott. Azt�n nem sokkal az 5-dik sz�let�snapja el�tt a titokzatos szamur�j tan�tani kezdte. El�sz�r csak vele egy�tt kellett olvasnia sz�m�ra alig �rthet� sz�vegeket, hiszen �p hogy csak el kezdte tanulni a kan�kat.

M�g is tehets�gesnek bizonyult �s nagyon tanul�konynak. Hamarosan folyamatosan tudott olvasni olyan sz�vegeket is, amiknek z�me kanjikb�l �llt, �s kiv�teles mem�ri�j�nak k�sz�nhet�en sokkal gyorsabban tanult, mint ahogy azt v�rt�k t�le, egy nemesi kisl�nyt�l. Alig t�lt�tt f�l �vet az elm�letekkel, az olvas�ssal �s a h�ztart�si munk�kkal, mestere tan�tani kezdte szabad idej�ben a kenjutsu alapjaira, akkor m�g mag�ban v�v�dva, vajon ez az apr�, t�r�keny alkat� l�ny k�pes lesz-e tov�bb vinni azt, amit r� k�v�nt hagyom�nyozni.

Egy �s f�l �v telt el, mikorra m�r egy�tt edzhetett t�rsaival, mint ahogy k�s�bb megtudta mester�nek m�sik h�rom tan�tv�ny�val. Mert hogy n�gyen voltak, h�rom l�ny �s egy szem fi�, a sensei �ccse. Seya eml�kezet�ben olyan �les�n �lnek gyermekkor�nak utols� �veit k�pviselv�n ezen id�szak, mint semmi m�s.

Minden nap kor�n �s �r�mmel �bredt. Legels�nek, hiszen legfiatalabb r�v�n neki kellett a napi takar�t�st �s h�zimunk�t elv�gezni, kiv�ve az �telk�sz�t�st, de legt�bbsz�r Suyama is seg�tett neki. Yukinari, a Sensei �ccse d�lel�ttjeit a f�ldeken t�lt�tte, �gy � csak d�lut�n csatlakozott a reggeli ut�n megindul� edz�shez. �k h�rman Yukinari, Seyako �s Suyama hamarosan nagyon �sszemelegedtek, �s mint a falu legtehets�gesebb tanoncai hatalmas cs�nyeket engedtek meg maguknak, minek r�v�n sok-sok �r�t t�lt�ttek el szint�n egy�tt a kollekt�v b�ntet�sben.

Koyomi m�s volt mint �k. � volt a legid�sebb, �s � ker�lt el t�l�k leghamarabb. Akkor m�g nem �rtett�k mi�rt, Seya 7 �ves fejjel nem is gondolkozott ezen. R�la maradt meg a legkevesebb eml�ke, csup�n annyit tudott r�la, hogy am�g � �s Suyama �rnyid�z�nek tanulnak, addig Yukinarib�l �s Koyomib�l F�nyid�z� lesz. Egyel�re neki ez csak annyit jelentett, hogy a m�sik kett�vel ellent�tben �k nem tanultak gy�gy�t�st, m�g a leend� f�nyid�z�k eleny�sz�en kev�s harci technik�t tanultak.

Val�di boldogs�gban �lt itt 10 �ves kor�ig, �s val�j�ban nem is fogta fel mekkora tud�sra tett szert addigra. Akkorira m�r ki�lez�d�tt a vet�lked�s k�zte �s Suyama k�z�tt, aminek h�rtelen v�ltoz�s vetett v�gig. A falu Suyam�t b�cs�ztatta, mert hogy �gy n�zett ki �s is elmegy, mint kor�bban Koyomi. �m az esem�nyek m�shogy alakultak, Seyako egyik reggel arra �bredt, hogy ism�t �tra kell indulnia, addigra h�n �s rajong�sig szeretett mester�vel. Mint k�s�bb megtudta �t vitte el ink�bb �szakra, az ottani nagy�r k�r�s�re bar�tn�nek �s v�delmez�nek a fiatal hercegn� mell�.

Mikor �szakra ker�lt m�r tudta, a hull�mok lassan �sszecsapnak boldog r�gi �lete felett, �s amikor 13 �vesen mestere v�gleg elhagyta �t, �t aki addigra oniwabai �s �jra hercegn� lett, �gy �rezte a vil�g �sszeomlik szemei el�tt. Kisgyermek m�dj�ra b�g�tt mikor a f�rfi, akit a legjobban szeretett �s tisztelt addigi �let�ben keserny�s mosollyal b�cs�t vett t�le, �s �gy t�nt �r�kre kil�p az �let�b�l. De az �let nem �llt meg, s most is ment tov�bb, merengve szelve a felh�ket, a m�ltr�l �s �lmokr�l �br�ndozva, keser-�des mosolyk�val ajkain a lassan 4 �v t�vlat�ba fakul� szomor� eml�kt�l…

Folytat�s k�vetkezik…