2. fejezet:

K�t�d�s

• Ez val�ban nagyon �rdekes… - mondta Inutaisho, mik�zben szem�gyre vette a kis cs�pps�get, Sesshoumaru karj�ban. – Mutasd csak azt a med�lt!
• Tess�k! – szedte el� az ez�st nyakl�ncot.
• Igen, minden bizonnyal � lehet Aiko, akit n�h�ny nappal ezel�tt raboltak el a Keleti palot�b�l. – magyar�zta Inutaisho. Sesshoumaru a gyermekre tekintett, aki g�gy�gve n�zett fel r�. – Csak azt nem �rtem, hogy mi�rt itt, Nyugaton akarta Kagevara meg�letni…?
• Amikor megtal�ltam a p�rducszellemmel egy�tt, akkor az a macska valami olyasmit mondogatott, hogy tal�n ez m�r el�g messze lesz… - Inutaisho felnevetett.
• Micsoda ostoba egy �llat… Val�sz�n�leg Kagevara azzal b�zta meg, hogy vigye el a kis hercegn�t j� messzire, �s �gy l�tszik, t�ls�gosan is messzire hozta…
• Val�sz�n�… - mosolyodott el Sessh.
• Nanami! – d�rrent Inutaisho hangja. Egy fiatal szolg�l�l�ny sietett be. Sesshoumaru �tadta neki Aikot, de a kisl�ny r�gt�n fels�rt.
• Most meg mi van? – n�zett d�h�sen Sesshoumaru.
• Tess�k, �rfi! – adta vissza Nanami a kis hercegn�t, aki azon nyomban elhallgatott.
• Na de… Minek adod ide? – mordult r� a d�mon.
• Ez egy�rtelm� Sesshoumaru… Ragaszkodik hozz�d! – nevetett Inutaisho.
• De �n mihez kezdjek egy gyerekkel? – fakadt ki Sessh.
• Majd Nanami megtan�t, hogy mihez kezdj�l vele!
• Remek… - s�hajtott Sesshoumaru.
• J�jj�n, �rfi! – mosolyodott el Nanami.
• Nem fogom t�l�lni! – ment a szolg�l�l�ny ut�n Sessh. Inutaisho vid�man n�zte fi�t, karj�ban Aikoval. Hm… A sors �sszehozta Kelet hercegn�j�t, Nyugat herceg�vel… Egy�tt majd tal�n visszafoglalhatj�k a Keleti birodalmat… Sesshoumaru �s Aiko…

Teltek a napok, h�napok. Sesshoumaru m�r eg�szen j�l megtanulta, hogy hogy kell b�nni Aikoval. A kisl�ny pedig tov�bbra is csak a d�mon karj�ban volt hajland� megmaradni, de ott azt�n mukkan�s n�lk�l. Az inuyoukai egyre jobban megszerette a vid�m, kedves gyermeket. Lassan �gy �rezte, hogy nem meri lerakni Aikot, vagy b�rki m�sra r�b�zni (ami nem is volt lehets�ges Aiko ragaszkod�sa miatt), mert f�lt, hogy elvesz�theti…

Gyakran kimentek a palota kertj�be, ahol Sesshoumaru elj�tszadozott a kisl�nnyal, de egyik alkalommal, amikor Aiko emberi id� szerint 7 �vesnek felelt meg, valamif�le rep�l� d�monok t�madtak r�juk.

• Sesshoumaruuu! – ki�ltotta Aiko, akit ebben a pillanatban kapott el az egyik, �s felemelkedett vele. A kutyaszellem nem volt rest, ut�na ugrott, �s energiaostor�val darabokra t�pte a d�mont, �s Aikot �gyesen elkapta. Szerencs�re j�ttek a palota �rei, �s ki�rtott�k a t�mad�kat. Aiko f�lve odab�jt megment�j�hez, aki �t�lelte.
• �n annyira f�ltem… - szipogta.
• Ne f�lj! Vigy�zok r�d! – nyugtatgatta Sesshoumaru. Aiko feln�zett, nagy, k�nnyes szemeivel. Az inuyoukai r�mosolygott, majd elindult a palota fel�, ahol lerakta a gyermeket aludni, �s Aiko k�r�s�re bent maradt a szob�ban, vigy�zni r�.

M�snap a kisl�ny vid�man kelt fel, �s �szre vette a szob�ja kanap�j�n alv� Sesshoumarut. Nem b�rta ki, felnevetett. Kacag�sa bej�rta az eg�sz folyos�t, felkeltve �gy az alv�kat, k�zt�k az inuyoukait is.

• Hm??? Mi az? Ki az? – kelt fel az, �s �lmosan t�r�lgette szemeit. Miut�n m�r rendesen l�tott, �szrevette, hogy Aiko rajta nevet.
• Te kis csib�sz! – mosolyodott el Sessh, �s elkezdte kergetni az �gy�b�l kim�sz� kisl�nyt, aki kiszaladt a szob�b�l, �s bev�ve egy kanyart a folyos�n, majdnem belerohant a most kel� Inutaishoba.
• Mi ez a rohan�s, h�lgyem? – k�rdezte az inuyoukai viccesen. Aiko ism�t felnevetett, majd futott tov�bb.
• �gyis elkaplak! – �rt a kanyarhoz Sesshoumaru, de amint megl�tta apj�t, s�t�ra fogta temp�j�t, �s �gy tett, mintha semmi se t�rt�nt volna…
• Ohayo, Chichi-ue! – vigyorgott Sessh.
• Ohayo, fiam! Egy kis reggeli torna? – nevetett Inutaisho, majd tov�bbment. Sesshoumaru megv�rta, m�g apja bekanyarodik, majd ism�t fut�snak eredt. Hamarosan be�rte Aikot, a leveg�be emelte, �s megp�rgette.
• Naa! Sz�d�l�k! – vihor�szott a kisl�ny. Sessh lerakta Aikot, �s kimentek a kertbe, ahol ism�t elkezd�d�tt a fog�cska…

• Nem csoda, hogy ilyen hamar elaludt… J�l kif�radt… De ahogy l�tom az �rfi is… - mondta Nanami mosolyogva. – Akkor �n megyek is! J� �jt! – kiment a szob�b�l. Sesshoumaru visszan�zett az alv� kisl�nyra, majd � is nyugov�ra t�rt…

Folytat�s k�vetkezik…