Yilsrana Hime - Egy f�lszellem papn� �lete
I. �let a palot�ban
by Yilsrana&Kaita

18. r�sz. Az �lom

Yilsrana egyik este f�radtan d�lt bele az �gy�ba.

Eg�sz nap Nishivel j�tszott, �s ez egy id� ut�n igen f�raszt� tud lenni.

A hercegn� lassan �lomba mer�lt.

�s valami nagyon furcs�t �lmodott.

Egy t�gas mez�n �llt.

Vele szemben egy n� �llt.

Egy n�, aki pont �gy n�zett ki, mint �, amikor haland�.

-Gondolom, m�r r�j�tt�l, ki vagyok. –sz�lt kedvesen a n�.

-Te vagy… -kezdte Yilsrana. –Midoriko.

A n� mosolyogva b�lintott.

-Pontosan. –mondta Midoriko. –�s azt tudod, mi�rt kell besz�ln�nk?

-Az �kk�? –tal�lgatott Yilsrana.

-R�szben. –b�lintott Midoriko.

-Nem �rtem. –mondta Yilsrana.

-Azzal, hogy beleegyezt�l, hogy �rz�d az �kk�vet, magadra vetted a sorsomat. –mondta Midoriko. –Nem is. Rosszul mondom. A sorsunkat. Hisz �n mindv�gig itt voltam veled, csak eddig nem volt�l k�sz r�, hogy l�thass.

�gy t�nt, Yilsrana felfogta a miko szavait.

-�gy �rted, hogy �n vagyok a reinkarn�ci�d? –k�rdezte.

�jabb b�lint�s Midoriko r�sz�r�l.

-Igaz�b�l furcsa, hogy pont egy hanyou hercegn�ben sz�lettem �jj�. –mondta Midoriko, azt�n ism�t elmosolyodott. –B�r t�ged eln�zve �rthet�.

-Oh… -lep�d�tt meg Yilsrana. –K�sz�n�m.

-Nincs mit k�sz�nn�d Hime, hisz �n csak az igazs�got mondtam. –mondta Midoriko. –Mostant�l mindig seg�tek majd neked. L�lekben ott leszek veled �r�kk�.

-�s tudja valaki? –k�rdezte Yilsrana.

-A sz�leid, a jegyesed, �s az apja. –mondta Midoriko. –M�g a sz�let�sed el�tt megj�vend�lt�k, hogy te leszel az, aki bev�gzi, mit �n annak idej�n elkezdtem. A sz�leid, pedig nemr�g megosztott�k ezen inform�ci�t Inu no Taishou nagy�rral, �s fi�val.

-�rtem. –b�lintott Yilsrana.

Midoriko alakja halv�nyodni kezdett.

-Ne feledd! –csengett a miko hangja. –�n mindig ott leszek, �s seg�tek, ha kell.

Yilsrana fel�bred.

Fel�lt az �gy�ban, �s s�hajtott.

Hirtelen ny�vog�s �t�tte meg a f�l�t, �s a k�vetkez� percben egy pici, fekete, furcsa cica ugrott Yilsrana �l�be.

A cica korom fekete volt, csak a f�lei voltak h�feh�rek. R�ad�sul h�rom farka volt, �gy t�nyleg nem volt h�tk�znapi macska.

-Kikara! –mosolyodott el Yilsrana, �s megsimogatta a cic�t. –Hol k�borolt�l eddig?

Kikara dorombolva g�mb�ly�d�tt �ssze gazd�ja �l�ben.

Yilsrana mosolyogva n�zte a cic�t, �s esz�be jutott, mikor �desapja �t�dik sz�let�snapj�n nekiadta Kikar�t.

Yilsrana s�hajtott.

K�zben Kikara elaludt.
 

Folytat�s k�vetkezik