B�v�letben - D�monh�bor�

by Mido

5. r�sz

„S�t�t… m�g mindig s�t�t! M�r percek �ta zuhanok.”

A youkai tov�bb lass�totta anyagtalan test�nek sebess�g�t, mivel nem tal�lta t�l bizalomgerjeszt�nek, hogy sz�guldva suhan valahov�, a f�ld k�z�ppontja fel�, �s m�g mindig nem �rzi a fesz�lyez�en sz�k j�rat v�g�t.

„Chikusho!” - csikorgatta gondolatban a fogait a d�mon, s mikor m�r r� nem jellemz� m�don p�nikot kezdett �rezni, �szt�nei riasztott�k; hamarosan meg�rkezik.

A taiyoukai minden akaraterej�vel lass�totta sz�guld�s�t a lassan kanyarod� cs�ben, majd k�zvetlen a vil�goss�ggal lobog� kij�rat el�tt v�gleg meg�llt. Gondolatban el�tkozta felel�tlens�g�t, ami�rt mindenf�le lukakba beugrik csup�n a k�v�ncsis�g kedv��rt, azt�n ahogy a teremben kering� sz�l ism�t fel� sodorta az oniwabai �des illat�t el is feledkezett a kellemetlen utaz�sr�l.

Halkan, szinte l�legzet visszafojtva lebegett ki a ny�l�s kisz�lesed� sz�j�hoz, majd hunyorogva pr�b�lta bem�rni az �ri�si, dereng�sben �sz� csarnokot. A gy�r f�nyben, melyet a mellette, �s a k�z�pen �ll� gigantikus sziklaoszlopokon f�gg� f�kly�k ny�jtottak, v�gtelennek �rezte az a hatalmas szikla t�ml�c�t. �vatosan m�g jobban megk�zel�tette fedez�ke sark�t, �m b�rmerre is n�zett nem tal�lta azt a karcs�, v�kony alakot, kir�l tudta, valahol itt kell lennie.

Hossz� percekig habozott a nyirkos kis bej�ratban, �rz�kei felt�rk�pezt�k a helyis�get, s lassan sejteni is v�lte a n� tart�zkod�si hely�t, valahol a s�t�tbe sz�k� oszlopok k�rny�k�n, mikor v�ratlan feh�r f�ny gy�lt azok k�z�tt. Az �jabb k�v�ncsis�g roham ism�t felel�tlens�gre k�sztette…

Sebesen kir�ppent fedez�k�b�l, fel a t�tong� s�t�ts�g fel�. Csak emelkedett, emelkedett, de csak nem j�tt a plafon. V�g�l olyan v�ratlanul �rkezett meg, hogy Sesshoumaru ha anyagi form�j�ban lett volna, biztos r�harap a saj�t nyelv�re. Az ez�st�sen dereng� szellem g�mb�cske szitkoz�dva, morgol�dva �llt meg, mik�zben a f�rfi m�r sejtette milyen helyes kis p�ppal lesz gazdagabb, ha felveszi anyagi test�t.

„Elk�pzelhetetlen! �n a nagy Sesshoumaru belefejeltem egy szikla plafonba…” - d�h�ng�tt mag�ban, mire r�j�tt mennyire idi�ta is ez a helyzet, v�g�l gondolatb�li megad� s�hajjal elfeledkezett az eg�szr�l. - „Ez a v�ge, ha t�l sokat k�z�sk�d�k haland�kkal…”

�pp v�gzett a besz�lget�ssel saj�t mag�val, mikor valahonnan m�lyr�l meghallotta a hercegn� hangj�t. A szavak �rthetetlenek, �s visszafojtottak voltak, de m�g a halkan cseng� visszhang sem seg�tette a youkait, hogy kih�mozhassa jelent�s�ket. Lassan, megfontoltam rep�lni kezdett, k�vetve a mennyezetet, majd helyet keresett mag�nak az egyik oszlop t�v�n�l. A f�ny valahonnan a tart�pill�r m�g�l j�hetett, �gy azt�n lejjebb ereszkedett, v�g�l �vatosan kikandik�lt m�g�le.

M�lyen maga alatt megpillanthatta a n� f�ny�rban �sz� alakj�t, amint eldobja kez�b�l a k�l�n�s, feh�ren f�nyl� kr�ta darabk�t. A rajzeszk�z koppanva esett bele egy t�lba, melyben m�g t�bb k�l�n�s funkci�j� t�rgy pihent. A d�mon �rdekl�dve meresztgette a szemeit.

Seyako t�tov�n k�rbe j�rta m�v�t, a h�rom �tm�r�j� szab�lyos k�rt, melyben szint�n koncentrikusan csillagok �s jelek t�ntek fel, k�zep�k�n pedig a kidomborod� k�lap foglalt helyet.

– Nincs benne hiba… a kezem sem remegett… j�nak kell lenni! - d�nny�gte a l�ny mag�nak, majd vissza�rve kiindul�si hely�hez meg�llt.

Nem sejtette, hogy f�ntr�l a magasb�l valaki �rdekl�dve figyeli minden mozdulat�t, �m a leselked� sz�ve nagyot dobbant mikor a hercegn� felpillantott.

– T�bb tonna szikla… de akkor is biztosra kell mennem…

M�ly leveg�t vett, �sszegy�jt�tte megl�v� csepp kis erej�nek minden morzs�j�t, majd p�r gyors k�zpecs�tet tett. Teste k�r�l a dereng�s er�sebb� v�lt, mik�zben az isteni jegyek �gni kezdtek a b�r�n.

– Fuuin! - motyogta maga el�, hogy v�gleg lez�rhassa a kis ter�letet, ahol az id�z�st v�gre �hajtotta hajtani.

Sesshoumaru p�niklova figyelte a k�zeled�, megfoghatatlan dereng�st. Beljebb menjen? Kijjebb rep�lj�n? L�tta, hogy a t�loldalon is csak az oszlopok fel�ig terjed ki a v�d�mez�, �m � pont ott lebegett t�tov�n. D�nt�s�ben az sem t�nt utols� szempontnak, hogy a l�ny valami nagy dologra k�sz�l.

Semmi kifog�sa nem volt a kock�zat �s a vesz�ly ellen, de ha ez akkora kock�zatot �s vesz�lyt jelent, mint az a t�zmad�r a tet�n, sz�vesen kihagyta volna. �m ez akkor azzal j�r, hogy nem tudja meg mit �gyk�d�tt Seyako ebben a tikos sziklacsarnokban. Viszont azt is tudta, ha a hercegn� �szreveszi, nem biztos, hogy olyan egyszer�en meg�ssza, mint a tan�cskoz�son vagy a f�rd�ben. Most nem lett volna senki, aki le�ll�tja a joggal d�h�s, �s val�sz�n�leg legbel�l �rj�ng� him�t, neki azonban b�rmilyen �des is volt a j�t�k, amivel a n�t heccelte, nem volt kedve komolyabb �sszet�z�sbe keveredni az oniwabaival.

V�g�l addig fontolgatta d�nt�s�t, hogy a leges legutols� minutumban suhant beljebb, �gy v�gleg a v�d� mez� el� ker�lve. Sejtette, nem mostan�ban fog innen kilebegni. �m mikor m�g lejjebb ereszkedve meg�rezte a n�b�l sug�rz� izgatott f�lelmet, meg�rtette, minek pazarolta Seya erre a k�l�n�s akad�lyra fogyt�n l�v� energi�it.

„Nem biztos a dolg�ban…” - j�tt r� a titok nyitj�ra Sesshoumaru, �m ez a felismer�s cseppet sem �nt�tte el bizalommal.

M�ly s�hajjal nyugt�zta, nyakig van a slamasztik�ban, �s ism�t mi�rt, na mi�rt? Az�rt mert a kamik ilyen legy�zhetetlen k�v�ncsis�ggal s�jtott�k. De m�r mindegy volt, pr�b�lta megl�tni a dolgok j� oldal�t, ha �gy hozza a sors, esetleg van es�lye r�, hogy seg�tsen valamiben a l�nynak.

Am�g Sesshoumaru a magasban lebegve latolgatta az es�lyek, addig Seyako ism�t mozg�sba lend�lt. Hat�rozott gyors l�ptekkel besietett a k�r k�zep�be, �m ahogy a l�b�t betette az azonnal aktiv�lta mag�t, �s a jelek f�nyesen �gni kezdtek, mintha csak a szikla vil�g�tana.

A hercegn� kezei remegtek, mikor sikeresen kiker�lve minden fontos karaktert el�rte a sziklalapot. Mag�ban felid�zte ism�t a megid�z�s el�tti megk�t�seket, majd hangosan, j�l �rthet�en ki is mondta �ket. Nem akart m�g azzal is kock�ztatni, hogy gondolatban hib�t ejt, �s az�rt vall kudarcot.

Szavaira az eddig s�t�t karik�k is halv�nyan �g� f�nnyel t�lt�dtek meg, s erre Seyako lassan ajkaihoz emelte jobbj�t.

„Egy csepp v�r, ami �sszek�t minket e f�ld�n, m�g a hal�l ut�n is” - gondolta, mik�zben szemfog�val fels�rtette csukl�j�n a b�rt. Az els� keser� csepp a sz�j�ba ker�lt, �m a m�sodik m�r kiny�jtott karj�b�l a k�lapra cseppent. Az fodroz�dni kezdett, ak�rha nyugalm�t elvesz�t� v�zt�k�r lenne.

A fodrokb�l hamarosan er�hull�mok gerjedtek, �s ahogy el�rt�k a felfestett gy�r�t, abb�l vak�t� feh�rs�ggel csaptak fel f�nyoszlopok, s �llt�k k�rbe a k�z�pen kialakul� kis teret, f�nyl� cella r�csai k�nt.

Seya sz�ve a tork�ban dobogott, lehunyta szemeit, hogy ne sz�d�lj�n bele az ezernyi csillog� f�nybe. Nem volt k�ts�ge, legal�bb is mindenk�ppen arra pr�b�lt gondolni, mennyire is magabiztos. �m l�lekben nagyon f�lt att�l, hogy ism�t kudarcot fog vallani a megid�z�sben. M�ly leveg�t vett, majd kiejtette j�vend�beli �rnyl�ny�nek nev�t:

– Kooritatsu! - hercegn� hangja m�g sok�ig csengett hat�rozottan az energi�k d�lta leveg�ben…

Sesshoumaru �sszerezzent, ahogy a felt�r� jeges sz�l k�rbe �lelte rejtekhely�t. Nem volt kellemetlen, ink�bb csak borzongat�, olyan, ami egy pillanatig eg�szen a l�lekig behatol, �m ahogy j�tt �gy tovai is sz�llt, s halt el az er�t�ren bel�l. Azt�n egyszerre, mintha j�gkrist�lyok vert�k volna fel a terem fal�t, minden f�nyl� �s �veges lett, �gy a kutyaszellem alig l�tta, ami odalent t�rt�nik. �rezte, hogy alant kavarognak a k�l�n�s, j�l �rezhet� aur�k, �m csak nem tudta kivenni a sz�let� �rnyl�ny sziluettj�t.

M�r �ppen r�sz�nta mag�t, hogy m�g lejjebb ereszkedik, mikor csilingel� robban�ssal a kikrist�lyosodott leveg� ism�t norm�liss� v�lt, �m a szil�nkokban hull� j�gdarabok hamarosan �ri�si, forg� gy�r�v� olvadtak �ssze. Annak lapj�n, azzal a perccel azonosan, hogy megjelent a t�gul� �ter a k�z�ppontban, ez�stsz�n jelek t�ntek fel, majd er�s l�k�ssel a k�kk� sz�nez�d� gy�r� h�tra lend�lt, s a pillanat t�rtr�sze alatt v�lt semmiv�, vak�t� f�nyjelens�g k�s�ret�ben.

A szellem hunyorogva tekintett oldalra, s a hossz� szemf�nyveszt� pillanatok mult�val is csillagok �s k�l�nb�z� kis szipork�z� p�tty�k repkedtek a szemei el�tt, s csak lassan akartak halv�nyodni. �m amit letekintve l�tott, kor�nt sem volt csal�ka f�nyjelens�g, s m�g �nmag�r�l is megfeledkezett, ahogy a mereven �ll� hercegn� fel� pillantott. 

A t�tova szellemg�mb, mely szinte leesni l�tszott a leveg�b�l ugyan akkor �rt f�ldet, mint mikor a d�bbent l�ny felki�ltott meglepet�s�ben. A k�t zaj �sszeolvadt, �m mind ketten a m�sik fel�l �rkez�kt�l ijedtek meg ink�bb.

Seyako m�g ugrott is egyet r�m�let�ben, mikor az egy�ltal�n nem felt�telezett l�togat� lehuppant az egyik oszlop t�ve mell�, majd ahogy a r�szegesen kering� f�nyecske alakot �lt�tt azt se tudta �bren van vagy �lmodik-e. Azt�n a majdhogynem t�tott sz�jjal b�mul� inuyoukair�l tov�bb cs�sztak kikerekedett pillant�sai.

Az els�, amit felfogott, hogy kicsi, hideg, �s horzsolja a karjait, ahogy mag�hoz szor�tja. Azt�n mikor m�r k�zvetlen k�zelr�l b�mult a csillog� ez�st tekintetbe, s eg�sz l�t�ter�t bet�lt�tte a tarajos, pikkelyes apr� s�rk�nypofa akkor kezdett valami halv�ny dereng�s �bredni lesokkolt elm�j�ben. Zavarodottan visszapillantott a k�v� dermedten �ll� Sesshoumarura, de � csak ugyan azzal a hitetlenked� pillant�ssal b�mult vissza a l�nyra.

A hercegn� lehunyta szemeit, �s m�lyen rem�nykedett, mikor legk�zelebb felpillant valami teljesen m�s k�p fogja fogadni. �m bizony ez hi� �br�nd volt, s a csillog� sz�nfekete �riszek, k�r�l�tt�k az ez�stsz�n sziv�rv�nyh�rty�kkal k�rd�n tekintettek r�, majd ahogy felfedezt�k a l�ny szem�ben az �rtelem fellobban� l�ngocsk�it, az apr�, pikkelyes halv�nyk�k l�ny, dorombol�sszer� morg�sba kezdett, mit�l azt�n a hime kev�s h�j�n elhaj�totta. Erre a k�v�ncsi szemek dacosan �sszeh�z�dtak, s �gy folytat�dott a n�ma szemez�s, mit csak percek m�lt�n a l�ny bizonytalan k�rd�se t�rt meg:

– Kooritatsu-sama?

Ha Seyako most �ppen azt figyeli, a kitart�an fel�j�k b�mul� kutyaszellem arc�r�l �jabb �rz�seket olvashatott volna le. Els� pillanatra azt hinn� az ember, hogy r�gvest kit�r bel�le a nevet�s, �m ha ehhez hozz� vetj�k, hogy �ppen a nagy Sesshoumaru szok�sost�l elt�r�en zavarodottan megh�kkent arc�t n�zz�k, ezt azonnal ki is z�rhatjuk. �m akkor biztosan nem ker�l�nk k�zelebb a megfejt�shez.

Az �rnyl�ny a n�v eml�t�s�re azt�n felkapta a fej�t, kiny�jtotta hossz�, k�k pikkelyes nyak�t majd szinte boldog mosoly �lt ki ez�st�dre deresed� sz�j�nak szegleteibe. S mikor a l�ny, eltolta mag�t�l, hogy jobban megszeml�lhesse j�t�kos �r�mmel �lt fel izmos kis h�ts� l�baira, s kit�rva halv�nyk�k h�rty�s sz�rnyait boldogan simogatta meg azokkal a leveg�t. A hime arc�ba erre a mozdulatra jegesen borzongat� sz�l csapott.

A n�, b�rmennyire is m�sra sz�m�tott, nem b�rt betelni a s�rk�nyocska kecses, gy�ny�r� alakj�val. Els�re a csillog�, pajkos, ez�stsz�n szemek ragadt�k meg, �m ahogy az �vben meghajl�tott kecses nyakat, az ar�nyos, izmos kis testet is megfigyelte egyre jobban el�mult a kis s�rk�ny t�k�letess�g�n. Pikkelyei ez�st�sen csillogtak a f�kly�k t�ncol� f�ny�ben, s a kis testhez k�pest m�retes sz�rnyak �ltal keltett l�g�rv�nyben szit�lva csillogtak a h�krist�lyokat, miket a J�gs�rk�ny �r�m�ben hintett el.

A meghitt pillanatot v�g�l Sesshoumaru hitetlenked� hangja t�rte meg:

– Seya, ez most egy vicc?

A hercegn� pislogva kapta fel tekintet�t, s k�nyszer�ttette pillant�s�t elszakadni a virgoncan csapdos� s�rk�nyt�l. �m id�k�zben az �rnyl�ny visszaereszkedett kiny�jtott kezeire, s mogorva pillant�ssal a besz�l� fel� fordult.

– Neked annak t�nik? - k�rdezett vissza a hercegn� t�tov�n �sszefut� szem�ld�k�kkel.

– �szint�n? - h�zta el a sz�j�t a f�rfi, �m meg�llt a besz�dben, ahogy h�v�s arany pillant�sa tal�lkozott a J�gs�rk�ny fenyeget�, kimondottan elutas�t� tekintet�vel.

A be�ll� csendben csak Kooritatsu mozgol�dott, idegesen r�ngatta �sszeh�zott sz�rnyait, �s hossz�, gy�kszer� farka is jobbra, balra csap�dott a l�ny alkarjain, ak�r egy inger�lt macsk��. Azt�n a csendet finoman, krist�lyosan csilingel� gyermeki hang t�rte meg, �m csak sz�ne volt gyerekes, �le has�tott ak�r a borotva.

– Id�z�m, ki ez a d�monocska? - pillantott fel a k�k kis l�ny sand�n a l�ny szemeibe.

– Tatsu-sama, � Sesshoumaru… - ny�sz�r�gte Seyako mag�ba fojtva a felsz�nre t�rni k�sz�l� nevet�st - A Nyugati Ter�letek ura.

– Egy besz�l� mini-s�rk�ny! - fintorodott el a f�rfi - Furcsa perverzi�id vannak Seyako…

– Perverzi�? - csattant fel a J�gs�rk�ny, s l�gy dobbant�ssal felr�ppent id�z�j�nek karjai k�z�l. - Ezt t�led b�knak vegyem?

Sesshoumaru egy villan�s alatt helyet v�ltott, biztos, ami biztos, �s kit�rt a k�zeled� �rnyl�ny el�l. �gy azt�n a nevet�st�l r�zk�d� hercegn� mellett t�nt fel �jra, enyh�n inger�lten.

– Mir�l besz�l a Chibi? - k�rdezte j�l hallhat� s�rt�d�tts�ggel a youkai, mire a l�ny nagy nehezen �sszeszedte mag�t, �s karjai k�z� z�rta a visszat�r� s�rk�nyt.

– Koori-chan teljesen tiszt�ban van az eml�keimmel �s gondolataimmal egyar�nt, s ha akarja �n is �gy lehetek az �v�kkel. A mi kapcsolatunk sokkal m�lyebb, mint ahogy te azt el tudn�d k�pzelni! - Seyako ajkai m�g n�ha-n�ha megr�ndultam, mikor kev�s h�j�n ism�t uralma al� vonta a nevethetn�k, �m sikeresen felhom�lyos�totta a szellemet.

– Sok mindent el tudok m�lyen k�pzelni… - pillantott f�lre a f�rfi, mire azt�n Seyak�b�l ism�t kiszakadt a nevet�s.

– Nesze, perverz! �n els�re megmondtam! - emelte magasra apr� ez�st�s fej�t a s�rk�nyka - De ha m�g egyszer t�rp�nek nevez j�gszobrot faragok bel�le, de csak akkor�t, hogy elf�rjen a k�nyvespolcodon, Id�z�m…

– Te, Chibi? - meredt m�rgesen az apr� J�gs�rk�nyra a taiyoukai.

– Gond van, kutyuska? - poffentet torlyukain kereszt�l csill�ml� h� perny�t a s�rk�ny.

– Koori-chan! Sesshoumaru! Hagyj�tok abba! - h�zta vissza, a nyak�t ny�jtogat� �rnyl�nyt Seya, tov�bbra is csukl�sok k�z�tt vihor�szva.

– Seya-chan, te neveled meg, vagy �n? A kis mitugr�sz f�ldi erej�vel k�pes let�rp�zni! - fakadt ki a kis k�k s�rk�ny, mik�zben b�ntottan hajtotta fej�t id�z�j�nek nyak�ba.

– Feh… de nagy sz�ja van a mini-s�rk�nynak… - morogta a d�mon, v�g�l t�ntet�leg elfordult.

– Sesshoumaru, legy�l sz�ves ezent�l Koori-sannak h�vni Koori-chant! �s ne bosszantsd!

– Id�z�m, te nyugodtan bec�zhetsz, neked olyan kedvesek a szemeid… De neki csak Koori-sama vagyok! Esetleg m�g az �rn�t is elviselem… - hunyta le ez�stf�ny� szemeit a J�gs�rk�ny.

– Persze… csak ha a vakarcs engem Sesshoumaru nagy�rnak h�v… - motyogta tov�bbra is t�ntet�en elfordulva az inuyoukai.

– Hallom �m! - mordult fel az �rnyl�ny, de az id�z� megunta a civakod�st.

– EL�G LEGYEN! Azt hiszem mind a ketten el�g �regek, vagytok m�r az ilyen gyerekes viselked�shez! Fejezz�tek be, ma m�g m�s dolgunk is van!

– Pont egy haland� mondja majd meg, hogy mit tegyek! - kontr�zott vissza tov�bbra is a duzzog� szellem, azt�n a folytat�s a tork�ra fagyott.

Sz� szerint.

Sesshoumaru hi�ba nyitotta ki a sz�j�t, nem tudott megsz�lalni.

– �n nem er�lk�dn�k, m�g a v�g�n megrepednek a hangsz�laid… kicsit lefagytak, de ne agg�dj semmi bajod nem lesz ut�na, maximum egy kis rekedts�g! - a s�rk�nyka k�r�rvend� pillant�sokkal figyelte a n�m�n fortyog� youkait, majd Seyako fel� pillantott - Id�z�m, k�rlek mond el, mi�rt h�vt�l!

– Azt hiszem erre nincs sz�ks�g… hiszen tiszt�ban vagy vele Korri-chan.

– Val�ban tudom, hogy �sszet�z�sed volt a minap Hitorival. �s hogy a kutyussal a hat�rra k�sz�lt�k…

– Hai, Koori-chan. Viszont… - Seya t�prengve elhallgatott.

– Viszont gyenge vagy ak�r a harmat… ha j�l �rzem, alig b�rsz ebben a vil�gban tartani.

– Hai - hunyta le a szemeit a l�ny sz�gyenkezve.

– Id�z�m, �szinte leszek veled… ember vagy, de nincs veled minden rendben! - motyogta az �rnys�rk�ny - �gy �rtem…

– F�listenn� vagyok… vagy mi.

– Wakatta! - ingatta meg a fej�t a s�rk�ny.

– Egyel�re be kell �rnem a haland�i testemmel… a m�sik m�g…

– �rtem…

– �s a harc Hitori-sam�val kiss� meger�ltet�re siker�lt… meg Suyama is sokkal er�sebb lett. �s tudom, rettent�en nagy szemtelens�g, hogy el�sz�r id�zlek meg �s �gy… de sz�val… - a l�ny bizonytalanul kezdett az egyik l�b�r�l a m�sikra hint�zni, mik�zben figyelte, ahogy a taiyoukai a h�tt�rben a szemeit forgatja.

– Sz�val szeretn�l k�rni az er�mb�l?

– Igen… - lehelte a hime.

– Mert az istenn�i er�d…?

– Az most nem kieszk�z�lhet�… - a hercegn� nagyon er�sen pr�b�lt nem reag�lni a h�tt�rb�l �rkez� k�hint�sre, s csak a csillog� ez�st szemeket figyelni.

P�r hossz�, m�ly pillanatig m�g �sszekapcsol�dva csod�lta id�z� �s �rnyl�ny egym�s tekintet�t, mik�zben gondolataik is �sszekapcsol�dtak.

– Aham… - nyugt�zta v�g�l a J�gs�rk�ny - H�t meg tudlak �rteni!

– Akkor, Koori-chan?

– Term�szetesen seg�tek, �m mindennek van n�mi krit�riuma…

– Krit�rium? - szaladtak �ssze a hercegn� szem�ld�kei.

– Igen. Az els�, hogy ne �t�lj a k�ls� alapj�n!

– Hn?

– Att�l, hogy most ekkora vagyok, b�ztan �ll�thatom; a legt�bb er�m ugyan �gy birtoklom. �gyhogy elv�rn�k kiss� t�bb bizalmat…

– Gomennasai… - pislogott megillet�dve a hime �rnyl�ny�nek fedd� szavait halva.

– Yoi. A m�sik pedig… hogy teljesen el k�ne ki k�ne f�radnod, hogy rendesen tudja adni a saj�t energi�imb�l. Ha most �gy kapsz, az nem lesz c�lra vezet�… nem fogod tudni megtartani.

– Megtartani? - k�rdezett vissza a l�ny.

– Igen. Tudod, mintha egy lukas cs�sz�be t�lten�l vizet. Tapasztalatb�l mondom!

– �rtem… - bizonytalanodott el a l�ny - �s akkor mit k�ne tennem?

– Hogy mit? - a J�gs�rk�ny elgondolkodott - Tal�n valami haszn�t vehetj�k a h�vatlan, perverz kutyulinak is!

Az eml�tett erre heves morg�sba kezdett, �m a s�rk�ny nem is foglalkozott vele. �rdekl�dve ism�t id�z�je szemeit f�rk�szte.

– Ha j�l �rzem, p�r �r�val ezel�tt egy kis kan�l v�zben meg tudtad volna fojtani, vagy t�vedn�k?

– A megl�t�sod helyes Koori-chan, csak a m�lt id� nem stimmel… - motyogta els�t�t�l� tekintettel a hercegn�.

– Helyes! �s most nincs itt Aya Hime… ha meg valami olyannal pr�b�lkozik, kikrist�yos�tom egy id�re! - a s�rk�ny gy�ny�r� szemeiben gonosz kis f�nyek villantak.

- Mire gondolsz?

�m az �rnyl�ny m�r nem vele foglalkozott, ink�bb meg sz�ntette a Sesshoumaru hangj�t elvev� kis fagyaszt�st, de k�zben m�r kir�ppent a l�ny karjai k�z�l.

– Hallod kutyuli! Tehetn�l valamit a h�n szeretett n� �rdek�ben! - r�ppent a f�rfi el�.

– Mir�l besz�lsz Chibi? - morogta vissza a youkai, j� p�r �rnyalatnyival m�lyebb, rekedt hangon.

– J�, tudom, hogy nem fair, ha bele l�tok a fejedbe… de t�l vonz� az �tlet, meg az�rt egy youkai agya m�g is k�zelebb �ll a fajt�m b�li�hez, mint egy haland��.

– Ezt meg hogy �rted? - k�rdezett vissza Seyako.

– H�t… nem akarlak megs�rteni Id�z�m, de amolyan fejletts�gbeni k�l�nbs�gek. N�lad nem v�szes, mert te kimondottan nagyon intelligens ember vagy! Aki id�z� lehet az mind az… de sajnos nagyon kevesen vannak olyanok haland�k k�z�tt, mint te. Tudod, a ti fajt�tok kevesebb, mint a fel�t haszn�lja az agy�nak, �s �gy nem vagytok olyan…

– Egyszer�en csak ostob�k! - jelentette be a tov�bbra is rekedt Sesshoumaru.

– Az�rt a te h�romnegyed r�szeddel sem lenn�k nagyon oda! Mi s�rk�nyok az agyunk eg�sz kapacit�s�t kihaszn�ljuk!

– Kellemes… sz�val �n vagyok itt a legh�ly�bb? - fonta keresztbe a karjait Seyako.

– Kor�nt sem… most n�zz r�, okosabbnak n�z ki n�lad? - pislogott a kutyaszellem fel� a s�rk�ny.

– Mit keresek �n itt? - fordult el a f�rfi, majd megindult a kij�rat fel�.

Csak p�r l�p�st tehetett, az �rnyl�ny meg�rcesedett hangja meg�ll�totta.

– Ne menj sehov� Sesshoumaru. Vagy elfutsz egy l�ny el�l?

– Mir�l besz�lsz? - k�rdezte h�tra sem pillantva a f�rfi, �m amikor a h�vely�t elhagy� katana f�mes cseng�se el�rt hozz� azonnal meg�llt.

– Van valami, amit nem fejezt�nk be az o-fur�ban! - hallotta Seya hangj�t.

– Melyikre gondolsz?- vigyorodott el a taiyoukai, s az utols� pillanatban kit�rt a t�mad�s el�l.

– Els� v�rig! - eresztette le kardj�t a hercegn�.

– Csak nehogy s�r�s legyen a v�ge… - g�nyol�dott a f�rfi, mik�zben visszas�t�lt a csarnok k�zep�t jelz� k�laphoz.

– Ahogy az er�iteket sejtem, Seyako b�ven ki fog d�lni mire az els� v�rcsepp lecsordul. �n addig pihenek, ha nem gond! - �s�tott nagyot a kis k�k s�rk�ny, mik�zben �sszeg�mb�ly�d�tt a k�lapon. - Ha nem vagyok �bren, a kapcsolat legyeng�l k�zt�nk, �gy nem arra megy majd az er�d, hogy engem itt tarts.

– De Koori-chan! Ha teljesen kif�radok… el kell, hogy engedjelek! - kezdett habozni Seya.

– Eml�kszel az els� krit�riumra? - pillantott fel utolj�ra a J�gs�rk�ny.

– Bizalom? - k�rdezte mag�t�l t�tov�n a l�ny, �m legbel�l tudta mire kell gondolnia.

„Kooritatsu azt akarja, hogy b�zzak benne. De ki b�zna egy �rnyl�nyben? Mi van, ha ez az �rtatlan k�ls�, ez a viselked�s csak sz�nlel�s? Az id�z� �s az id�zett l�ny �sszetartozik, �m soha, senki nem tartotta itt legyeng�lten… hiszen ha a kapcsolat megszakad, �s � m�gsem megy vissza a saj�t dimenzi�j�ba, ak�r ellenem is fordulhat!” - Seyako bizonytalanul figyelte az apr�, �desen szuszog� l�nyt.

Neh�z p�nc�l z�rg�s�re t�rt vissza gondolataiba, majd kiss� �rtetlen�l figyelte, ahogy Sesshoumaru v�rtjeit a k�re helyezi.

– Mit csin�lsz?

A f�rfi �rtetlen�l felpillantott:

– Azt mondtad els� v�rig, nem? Ismered a szab�lyokat… ugye?

– Szab�lyok? - d�bbent le a l�ny, majd lassan derengeni kezdett, ahogy felismerte az ironikus kis mosolyt a szellem sz�ja sark�ban.

– Ugye nem gondolod komolyan hogy…? - h�pogta d�bbenten a l�ny, mik�zben figyelte, ahogy a f�rfi meglaz�tva obij�t kib�jik a haorij�b�l.

– Te v�lasztottad Hime… vagy visszat�ncolsz? - k�rdezett vissza Sesshoumaru, s azzal der�kig visszat�rte a jubanj�t, majd a Toukijint a f�ldre helyezte, �s a Tenseig�t h�zta ki h�vely�b�l.

V�g�l nem tudta meg�llni, elvigyorodott, ahogy a l�ny szenved� arckifejez�s�t �szre vette. Ugyan akkor a fut� vad csillog�s sem ker�lhette el figyelm�t, melyek gyorsan t�ntek tova az az�r szemekben. A f�rfi �lvezettel adta meg a kegyelemd�f�st:

 – Els� v�rig k�zdelemben, nem szok�s der�k al� v�gni… ez�rt harcolnak fel�l ruh�tlanul az ellenfelek, hogy az els� csepp v�r egy�rtelm�en j�l l�that� legyen…    

Folytat�s k�vetkezik…