4. fejezet: Az �j v�leg�ny

Sayuri rohant, de nem a barackfa al�. De egy�ltal�n nem az�rt, mert tudta, hogyha Sess meg akarja tal�lni, akkor biztos oda indul. Az�rt, mert mag�nak sem akarta bevallani, hogy mit �rez. Pedig az a fa ha mindig r� akarta „k�nyszer�teni”. �gy d�nt�tt, hogy a kisz�radt t�hoz megy, nem messze a palot�t�l. „Ez egyszer�en hihetetlen! Hogy lehet valaki ennyire ostoba? �s bunk�… hogyan? ”Azzal t�rdre zuhant. Nem �rdekelte, hogy mit szabad, �s mit nem. Patakokban folytak a k�nnyei, nem l�tott t�l�k. Csend volt, nem is akarta megt�rni, �gy visszafogta ny�sz�rg�s�t.

- Sesshoumaru… ut�llak… te…- Ekkor megz�rd�lt egy fa�g.

- Eln�z�st, te vagy Sayuri, Takeda- sama l�nya? - A l�ny lassan felemelte a fej�t, majd gyorsan lehajtotta, hisz egy el�kel� f�rfi �llt el�tte. Let�r�lte a k�nnyeit, n�zte p�r m�sodpercig a talajt, majd m�lyet s�hajtott, s fel�llt.

- Igen, uram. �n vagyok… �nben kit tisztelhetek?- nem mert a szem�be n�zni, hisz ezek ut�n, ahogy l�tta… �t, a meg nem inoghat� szellemet k�nnyekben �szva…

- Az �n nevem Hidetada. Nem tudom, hogy hallott�l- e m�r r�lam.

- �dv�zl�k �szak- keleten, uram!- M�g m�lyebbre hajtotta a fej�t - Sajn�lom, de nem. Ha az �desap�mat k�v�nja l�tni, akkor sajnos ki kell �br�nd�tanom, hiszen nincs itt.

- Igen, �rtes�ltem r�la. Igaz�b�l �nh�z j�ttem, Sayuri kisasszony.

- Ho…ho…hozz�m? �s mit �hajt az �r?- A f�rfi feln�zett az �gre, �s elmosolyodott.

- Mint eml�tettem a nevem Hidetada. �n vagyok az �n jelenlegi jegyese, persze, csak ha �n szerint m�lt� vagyok r�. J�jj�n velem, k�rem. S�t�ljunk el a palot�hoz, ott majd mindent elmes�lek. - Azzal kez�t ny�jtotta, hogy a l�ny bel�karolhasson. - „Most mint tegyek? Nem s�rthetem meg…”- S r�mosolygott j�vend�beli�re, elfogadta a gesztust. �s egy�tt ballagtak eg�szen a kast�ly kapuj�ig. Kinyitotta neki a f�rfi az ajt�t.

- Arigatou, Hidetada- sama!- hajolt meg el�tte, �s bel�pett, kicsit k�s�bb a fi� is k�vette. Ezzel a k�ls� szeml�l�k sz�m�ra l�thatatlann� v�ltak a tov�bbi esem�nyek. „Sayuri, �gy l�tom, hamar megtal�ltad a hitvesedet. L�gy boldog.” Azzal Sesshy elindult vissza, ahhoz, akit egykori menyasszonya mellett a legjobban szeretett. Rin- hez.

*

Sayuri a r�ten s�t�lt. Esz�be jutott, amikor el�sz�r tal�lkoztak: „Nem az a legf�bb elfoglalts�gom, hogy GYENGE, v�dtelen szellemeket oltalmazzak.”- A l�ny egy keser� mosolyt eresztett meg. „Mennyire tal�l�… a m�sodik benyom�som t�k�letesen igaz volt. Egy lelketlen, sz�vtelen, undok, kegyetlen sz�rnyeteg… b�r az is igaz, hogy n�h�ny �ve m�g �n is ugyanilyen voltam. Meg�ltem t�bbsz�z embert. Ezt nem tudom megbocs�tani magamnak”

- Hov� rohansz… nincs menekv�s a haragom el�l. Pusztulj, haland�!- Ki�ltotta egy harci szerel�sben �ll� szellem, s lecsapott kardj�val. �les sikoly r�zta meg a falut. A f�rfiak remegve, kez�kben d�rd�val vett�l k�r�l a szellemet.

- Kicsim, Mai, hol vagy?- Ki�ltotta egy k�ts�gbeesett n�i hang. –Gyere ide!

- Arisa, menj el innen! Fuss!- Fordult el egy h�szas �vesiben j�r� f�ri, �s ord�tott a l�ny fel�.

- Hm… �gy l�tom, hogy valaki elvesztette azt, ami fontos neki- t�n�d�tt hangosan, g�nyos hangon.

- Mit tudsz te! Hiszen hanyou vagy, nincsenek �rz�seid!- A l�ny ledermedt. Most, ism�t hatalmas harag t�lt�tte el a sz�v�t.

- Hogy mit mondt�l? - K�rdezte leplezett d�hvel.

- Azt hogy nincsenek �rz�seid, hanyou!

- Hm. B�tor vagy, haland�, hogy �gy mersz velem besz�lni. B�tor, de balga. �s a balg�knak egy a sorsuk. Hal�l. – azzal egy f�nyes szikra gyulladt a kez�ben, amit fel� haj�tott. A harcosok holtan ter�ltek el a f�ld�n. V�gign�zett rajtuk �s azt mondta az �lettelen test fel� fordulva.

- Lehet, hogy nem t�pl�lok �rzelmeket az ostoba emberek ir�nt, de vannak �rz�seim. De soha- fordult Arisa fel�- soha ne merjetek hanyou- nak nevezni.  Azzal elindult a m�r j�l ismert v�ra fel�.

- Figyelj, te youkai! Meg�lted a bar�taimat �s a hitvesemet. L�gy �tkozott! A hal�lom ut�n a lelkem nem fog nyugodni, m�g el nem pusztulsz! Sosem lehetsz boldog azzal, akit szeretsz!

- T�ged nem akarlak meg�lni. Nem b�ntok �rtatlanokat. De ne k�nyszer�ts r�, nem az �n dolgom a te lelki b�k�ddel foglalkozni. - Vetette oda neki, majd tov�bbindult.

- Azt hiszed, hogy nincs m�s �rtelme az �letnek, minthogy bossz�t �llj az embereken? Gondolkozz, Sayuri, hisz te is egy vagy k�z�l�nk! – futott ut�na a n�, �s ragadta meg a ruh�j�t. N�zte az arc�t, s a l�ny ism�t fel� fordult. – �n elhiszem, hogy pr�b�lsz �gy tenni, mintha nem �gy volna, de igaz. Te a n�v�rem vagy, nem tehetsz ilyeneket!

- Hogy mer�szeled… m�gis kit�l vett�tek ezt a s�letlens�get? Ha azt hiszitek, hogy �n vagyok a legend�s hanyou, aki egyszer a ti falvatokban sz�letett, akkor nagyon t�vedtek! �n Takeda- sama �s Miharu- sama egyetlen l�nya vagyok! Ti pedig azok, akiknek nagy kegyesen a f�ld�nkb�l adtunk. Ezek ut�n van k�ped kioktatni, �s azt �ll�tani, hogy a te testv�red vagyok?

- Nem hiszem, hogy �rtelek t�ged, n�v�rem. De biztosan tudom, hogy te hanyou vagy, ezt b�rki megmondan�. Igaz, nem vagy teljesen a n�v�rem…a f�ltestv�rem vagy. De mivel nem v�ltozol, csak �ld�k�lsz, nem t�rom fel a titkot. Most menj, t�nj innen, legal�bb hadd temessem el b�k�ben �ket!

- Ne parancsolgass nekem, te!- A l�ny k�nnyes szemekkel n�zett vissza az ord�t� Sayuri- ra.

- Nem utas�talak, k�rlek. M�r �gy is el�g bajt okozt�l nekem. T�vozz, k�rlek. - A fiatal szellem megh�kkent. Nem ellenkezett, csak v�gign�zett a l�ngol� h�zakon. Lass� l�ptekkel elhaladt a s�r� asszony mellett.

- Sajn�lom. - Mondta alig hallhat�an, majd elt�nt.

*

- Meghalsz, Sesshoumaru!

- Neeee!- Riadt fel egy youkai �lm�b�l. Folyt r�la a verejt�k, sz�ve hevesen l�ktetett, l�gz�se felgyorsult. Fel�lt az �gy�ban, �s a sz�v�hez kapott.

- Sess… hou… maru... csak egy �lom…

- Sayuri kisasszony!- Rohant be egy f�rfi kivont karddal a kez�ben. – Ugye nem esett bajod? Mi�rt sik�tott�l? Mi t�rt�nt, k�rlek v�laszolj!

- Semmi baj, csak egy r�m�lom.

Sz�lok Ayumi- nak, hogy f�zz�n neked egy kis te�t.

- Nem kell, ne zavard, megyek �n. - „Kedves, hogy agg�dik, de most nincs r� sz�ks�gem. PONT r� nincs. Hisz � tette t�nkre az eg�szet, b�r nem �nsz�nt�b�l. Vagy m�gis? Teljesen meg vagyok zavarodva” A jegyese gyanakodva n�zett r�.

- Ha �gy szeretn�d, b�r nem �rtem, mi�rt ne kelthetn�nk fel �t. De ez vagy te. A j�sz�v� hercegn�- mosolyodott el- �r�l�k, hogy te vagy a menyasszonyom, Sayuri. Ahogy k�v�nod, akkor most megyek. Ha b�rmi baj van, csak sz�lj b�tran, b�rmikor.

- �… Hidetada! Lenne itt valami. Szeretn�k elmenni s�t�lni, ha nem haragszol.

- Hogyne, nem kell enged�lyt k�rned.

- Igen, tudom, csak szeretn�m, hogy ne agg�dj a holl�tem miatt.

- K�sz�n�m, hogy sz�lt�l. Renden, de k�rlek vigy�zz magadra, �s t�rj vissza p�r �r�val napfelkelte ut�n. A l�ny kin�zett az ablakon. „Addig van �t �r�m. Helyes, v�gre egyed�l”

- Viszl�t!- azzal nekil�tott a k�sz�l�d�shez. Most nem b�zta a v�letlenre, gyorsan fel�lt�z�tt, oldal�ra k�t�tte kardj�t, majd pokr�cot ter�tett h�t�ra. �gy indult el Sayuri, a nagy hercegn� egy �jjeli s�t�ra.

*

Egy kisl�ny nyitotta ki a szem�t. Hirtelen, mint aki teljesen kialudta mag�t. Felpattant, �s a fa alatt �l� youkai fel� osont, nem akarta felkelteni. Olyan b�k�s volt, ahogy aludt. Rin halv�nyan elmosolyodott, �s le�lt mell�. R�d�lt a jobb karj�ra, �s lehunyta a szem�t. Nyugodt volt, hisz nem volt mit�l f�lnie.

- Rin, mi�rt nem alszol m�r?- sz�lalt meg h�rtelen a „p�rna”.

- Sesshoumaru - sama, nagyon sajn�lom - vette el a fej�t a karj�r�l. - �n csak valami rosszat �lmodtam, �s meg akartam n�zni, hogy j�l vagy-e, azt�n meg arra gondoltam, hogy itt maradok veled. Ugye nem haragszol r�m?

- Mit �lmodt�l?

- Azt, hogy egy fi�val harcolt�l, aki meg�lt t�ged. De ez nem t�rt�nhet meg, ugye? Ugye, nagy�r?- Sess �rtetlen�l n�zett a kisl�nyra. „Ennyire agg�dik �rtem? B�r ezt megszoktam. M�gis most valahogy jobban esik… tal�n meg elvesztettem valakit, aki fontos, �s ez�rt jobban �szreveszem a m�g megl�v�ket? Ugyan, �n Sesshoumaru vagyok. Nem v�delmezek senkit, nincsenek balga, emberi �rz�seim.”

- Ne agg�dj, nincs senki, akivel csat�znom k�ne.

- De az eg�sz annyira igazi volt. A fi�t Hidetada- nak h�vt�k, �s volt ott egy nagyon sz�p l�ny is, akit folyton azt hajtogatta, hogy ne tedd.

- Val�ban? Nem, Rin, nincs ilyen nev� ellens�gem, ne izgulj. Aludj.

- Igenis. – „Vajon most is el fog k�ldeni Jaken mell�? Rem�lem, nem, majd �gy teszek, mint aki alszik”- Azzal �sszeszor�totta a kis szem�t, �s r�d�lt a szellemre.

- J� �jt.- „hm… azt hiszi, hogy akkor nem k�ld�m el, ha alv�st sz�nlel. Ebb�l l�tszik, hogy m�g csak egy kisgyerek. �s ez benne a j�, hogy olyan �szinte, �s igaz�n h�s�ges. Nehogy m�r ell�gyuljak… Norm�lis esetben elk�lden�m, de mintha valami m�s lenne az ut�bbi id�ben. Mintha nem lenne kedvem gyilkolni… na j�, ez�rt ott m�g nem tartok �r�l�k, hogy velem maradt�l, Rin. Te vagy az egyetlen, akiben megb�zom. Meg Jaken. Meg Sa… nem, benne nem b�zom. De mir�l besz�lek? Az �n hib�m, nem �lltam ki mellette. Most biztos ut�l. �, ez �gy nem j�. Elmegyek, s�t�lok. De nem akarom felkelteni Rint. Akkor… ” P�r perccel k�s�bb Sesshoumaru �tnak indult, majd visszapillantott az alv� t�rsaira. Jakenre, aki Ah �s Un- on fekve rugdos�dott. Biztos nagy csat�t v�vott �lm�ban, a Nagy�r oldal�n. �s a kisl�ny, aki egy feh�r pr�men pihent. Megfordult �s elindult az �jszak�ba. Nem is sejtette, hogy valaki k�vetni fogja…

Rem�lem tetszett! L�gyszi �rjatok v�lem�nyt!