B�v�letben - D�monh�bor�

by Mido

8. r�sz

Seyako m�g mindig valami k�l�n�s, mindent t�voliv� tasz�t� r�v�letben r�tta a folyos� k�vezet�t, alig-alig figyelve merre is tart. L�bai magukt�l, mint egy megszok�sb�l vezett�k a helyes �ton, melynek v�g�n fesz�lten v�rakoztak az �szaki f�urak �s f�parancsnokok.

�m � ebb�l a fesz�lts�gb�l �pp, hogy csak valamit �rz�kelni b�rt, elm�j�t olyannyira meg�lt�k az elm�lt �r�k esem�nyei, hogy k�ptelen volt tov�bb rohanni felett�k. A hirtelen er�, melyet Sesshoumaru �s Kooritatsu j�volt�b�l kapott, a kalandos k�mked�s, a letagl�z� h�rek, melyek ak�r eg�sz csal�dj�nak �s �sszes szerett�nek buk�s�hoz �s roml�s�hoz vezethet… �s legf�k�ppen, nem is a v�ratlan, s�lyos h�rek, hanem ink�bb a f�rfi b�cs�ja. B�rmennyire is ellenkezett minden porcik�ja, s b�rmennyire is hazudni akart mag�nak, lelke m�ly�n m�r meggy�kerezett a bizonyoss�g, valami sokkal t�bb van k�zte �s a nyugati nagy�r k�z�tt. Valami olyan, amit k�ptelen volt elt�pni a f�jdalom, melyet a youkai h�zass�ga miatt �rzet, melyet k�ptelen volt megcsorb�tani a h�s�g, mely egyetlen fogadott n�v�r�hez k�t�tte, s melyet nem tudott akarattal �s er�vel semmibe venni…

Nem eml�kezett r�, mikor alakult ki ez a kapocs, egyszerre csak ott volt. �s most, hogy a f�rfi, kit titkon, elfojtva olyannyira szeret t�vol van, s mag�nyoss� tette azzal, hogy megvonta t�le jelenl�t�t, alig �rzett test�ben er�t a cselekv�sre. Mintha elveszett volna a c�l, mintha megkopott volna az �szt�n a t�l�l�s�rt. �m nem engedhette meg mag�nak azt a luxust, hogy elhagyja mag�t. M�g nem…

– Nem hittem volna, hogy ennyire meg fog r�zni… - motyogott bele a hajnalod� p�r�ba a J�gs�rk�ny, ezzel megt�rve a kellemetlen n�mas�got, mely az eg�sz �p�leten �lt.

– �n sem.

Seya nem vitatkozott, nem �rvelt. Bele t�r�d�tt, vannak dolgok, melyek m�g n�l�n�l is er�sebbek.

– Ut�na fogsz menni? - emelte j�g k�k, ez�st�sen f�nyl� szemeit a hercegn�re az apr� �llatka, mik�zben fark�t fel-le billegtette, hogy egyens�lyban maradhasson a hime v�ll�n.

– Nem tudom.

– Mit fogsz mondani odabent?

– Az igazat.

– Arr�l, hogy Sesshoumaru maga mellett akar tudni…? - pislantott gyorsat a kicsiny s�rk�ny.

– Arr�l term�szetesen nem! - s�hajtott nagyot a l�ny, majd �rdekl�dve megtorpant, mikor meg�rezte �rnyl�nye k�r�l a kibontakoz�ban l�v� h�v�s aur�t.

– Mi baj?

A kis, k�k j�sz�g, m�g egy idegt�p� percig nem moccant, apr� pikkelyekkel bor�tott, csill�ml� orr�t el�re dugta, s hunyor�tva f�rk�szte a folyos� v�g�n �ll� nagy ajt�t.

– Valaki haldoklik.

– Nani? - ny�gte led�bbenve a hercegn�, majd v�laszra sem v�rva az eddig fix�rozott ir�nyba rohant, hogy Koori-channak ki kellett t�rnia sz�rnyait, hogy le ne zuhanjon, mikor a biztos kapaszkod�st jelent� v�ll elt�nt apr�cska l�bai al�l.

Seyako gyorsan kopogott, majd sebesen elcs�sztatta az ajt�t, s �ppen csak annyit v�rt, hogy a r�pt�ben �rkez� J�gs�rk�ny m�g belibeghessen m�g�tte, a termecsk�ben l�v�k �ltal�nos megd�bben�s�re.

�m a fiatal oniwabai mit sem t�r�d�tt a b�m�szkod�kkal, szemei k�zeli hozz�tartoz�it kerest�k. Sok�ra lelt csak r�, az egyik sarokban, mag�nyosan-megt�rten gubbaszt� Aya Him�re, �s t�le csak hossz� faggat�z�s ut�n tudta meg a f�jdalmas h�rt, nevel�apja oda�t az �let��rt k�zd.

A l�nynak minden lelki erej�t, �s elsz�nts�g�t �ssze kellett szednie, mikor ujjai a szomsz�d szob�ba vezet� shouji keret�re simultak. �m hi�ba kem�ny�tette meg elhat�roz�s�t, m�g is f�jdalmasan �rte a bent el�be t�rul� l�tv�ny.

A f�rfi, ki egykoron oly b�szk�n, �s m�lt�s�gteljesen �lt �szak tr�nus�n, most egy megt�rt �regemberhez hasonl�, apr�cska, g�rnyedt alak volt csup�n. S�t�t tincsei kifeh�redtek a m�rt�ktelen szenved�st�l, mely g�rcs�sen r�zta tagjait, s szemeib�l elt�nt az �rtelem. A p�rn�kkal telepakolt futon mellett, csak egyetlen szem�ly �lt csendben, megad�an, a szomor�, f�jdalmasan megt�rt �szaki �rn�.

– Hiroko-sama… - suttogta a hercegn� b�tortalanul, mire az asszony megmozdult, s meg�rintette ura, a futon mellett pihen� k�zfej�t.

– Kedvesem, Seya-chan haza j�tt… r� v�rsz, most m�r besz�lhetsz vele!

A szeret�, odaad� feles�g, ak�r ha kisgyermekkel besz�lne l�gyan, halkan sz�tagolva ejtette szavait, mire a megviselt f�rfi� megpr�b�lt fel�lni. �m ez is csak hitvese seg�ts�g�vel t�rt�nhetett meg, Hiroko p�rn�kat helyezett a haldokl� feje al�.

Seya �gy �rezte, elt�nik a gyomra, valami �ri�si, mindent felem�szt� �rben, s hangja is tova lett, k�ptelen volt b�rmit is sz�lni. N�m�n, robotszer� engedelmess�ggel hajolt, majd �lt le nevel�anyja int�s�re.

– Seya-san… �r�l�k, hogy �ps�gben haza �rtetek. - ny�jtotta el�re, f�tyolos tekintettel ujjait a f�rfi, �s mikor meg�rezhette a l�ny forr�, puha b�r�t elmosolyodott. - Annyira sajn�lom…

– Csak �n j�ttem, Nagyuram. A h�rek, miket kaptunk aggasz�ak voltak… Sesshoumaru-sam�nak azonnal haza kellett indulnia.

– Zadei ravasz, �s k�rm�nfont gazfick�, vigy�znotok kell vele… - motyogta maga el� az egyre csak gyeng�l� f�rfi.

– Igyekezni fogunk! De… mi t�rt�nt Suwatari-sama? Mikor elmentem, m�g olyan l�badoz�sra hajl� betegnek t�nt�l. Megn�zhetem a sebet? - kezdte k�nj�ban t�rdelni ujjait a hercegn�, amit csak nevel�anyja l�gy �rint�s�re hagyott abba.

– Felesleges. �n meg fogok halni.

– De Nagyuram!

– Legal�bb a hal�los �gyamon h�vhatn�l ap�dnak. Eg�sz �letemben pr�b�ltam az lenni, j�t akartam neked, a kamik tan�skodhatnak mellettem…

– Tudom, Chichi-ue.

– Akkor, most �gy utolj�ra meghallgatod a bocs�natk�r�sem?

– K�rem, Ap�m! Ne besz�ljen ilyenekr�l. Ink�bb pr�b�ljon gy�gyulni. - Seya lassan sz�lmalomharcba kezdett k�nnyeivel, melyek minduntalan elhom�lyos�tott�k szemeit.

– Tudnod kell. Tudnod kell mindent! - m�ly, f�radt s�haj ut�n a haldokl� folytatta. - �n tiltottam meg, hogy b�rhonnan tudom�st szerezz arr�l, mi zajlik a hat�rsz�len. Zadei, ugyan m�r t�bbsz�r is utalt arra, mivel sz�moljak, ha a frigy m�g sem k�ttetik meg, nem vettem komolyan, m�g nem a kvantoui hader� mozgol�dni nem kezdett. F�ltem, �s rettegtem t�le, ha megtudod valamif�le elhamarkodott d�nt�st hozol, mely mindny�junk veszt�t elhozza… T�vedtem, �s �n hoztam meg ezt a d�nt�st…

– K�rem, ez m�r l�nyegtelen!

– Minden �ron el akartalak t�vol�tani Sesshoumaru k�zel�b�l, �s nem csak �nz�s�gb�l… jobban �sszet�rhet, mint egy �rdekh�zass�g, ezt elhiheted nekem. B�rmi t�rt�nt is veled, az �rz�seid m�g mindig egy ember �rz�sei, s a ragaszkod�s, amivel �lt�l ir�nta vesz�lybe sodort mindent… B�k�t akartam, t�bb sz�z �ves b�k�t.

A l�ny nagyot nyelt k�nj�ban, �m tov�bbra csak a f�jdalommal vegyes sz�nalmat tudta kivenni �rz�sei k�z�l.

– Azt akartam, hogy az ut�kor eml�kezzen r�m. Olyat akartam alkotni, amire m�g a d�dunok�im is b�szk�k… hossz�, �r�kk� tart� b�k�t �lmodtam f�ldjeinkre �s n�p�nknek. �gy gondoltam, ha Nyugat, �szak �s a K�z�pvid�k egyes�l ezt a glob�lis b�k�t m�r nem moshatja el semmi. V�get akartam vetni a k�osznak, a z�rzavarnak, az �r�k�s h�bor�nak… t�l sokat szenvedtek m�r azok, kiket �vnom kellett volna.

– Suwatari-sama… - ennyit b�rt csak h�pp�gni Seya, mik�zben kicsordultak k�nnyei.

– A terv sz�p volt, igazi �lom… csak nem vettem �szre, milyen sz�rnyen felhaszn�lom �rte azokat, akiket a legjobban szeretek. Szenvedett Aya, szenvedt�l te, szenvedett any�tok… Mikor r�j�ttem, ekkora �ldozatot nem hozhatok, m�r k�s� volt. Val�j�ban boldog vagyok, hogy Karen nem engedelmeskedett… n�lk�letek tal�n m�r r�g elvesztem volna.

A hercegn� n�m�n h�pp�g�tt, nem tal�lta a szavakat, s f�lt, ha hangja felt�ri a tork�ba bel�kel�d�tt g�tat menthetetlen�l a zokog�s �ldozat�v� v�lik.

– M�r elb�cs�ztam Hirok�t�l �s Ayashi�t�l is. Csak r�d v�rtam… Csak r�d, hogy utolj�ra az �letben, m�g bocs�natot k�rhessek t�led, minden�rt…

– K�rem, ne mondja ezt! Sosem haragudtam, egy pillanatig sem! Hiszen mindig j� uram �s gazd�m volt, Suwatari-sama… Ap�m! - a haldokl� lehunyta f�radt szemeit, mire Hirko �rn� felemelkedett �s megszor�totta az �sszet�rten gubbaszt� hime v�ll�t.

– Elmondta, amit tudnod kellett… sz�vemb�l rem�lem, hogy nem neheztelsz r�. - csendes, �rzelemmentes volt a sz�p nagyasszony hangja. - Nyugodtan kimehetsz, el�g ha f�ldi �let�nek egyetlen t�rsa mellette marad. V�rjatok r�m kint.

– Hai! - ny�gte ki a l�ny, majd m�g utolj�ra meg�rintette a h�feh�r, r�ncos b�rt.

K�ptelen volt uralkodni mag�n, mikor visszat�rt a terembe azonnal kiv�lasztott mag�nak egy s�t�t zugot, ahol azt�n �sszeroskadva �tadta mag�t a gy�sz �s a tehetetlen d�h f�jdalm�nak. Arra sem reag�lt, mikor az eddig �rny�kba h�z�d� J�gs�rk�ny mell� r�ppent, s csak m�g keservesebben potyogtak k�nnyei, mikor az apr�, puha pikkelyes fejecske a v�ll�ra borult, ha m�r �t�lelni k�ptelen volt id�z�j�t.

Nem sz�molta a perceket, ak�r �r�k is eltelhettek. A teremben n�mas�g uralkodott, a f�urak �s f�parancsnokok leszegett fejjel, �rzelemmentes, vagy f�jdalomt�l eltorzult arccal a padl�t fix�rozt�k, Ayashio �veges szemmel b�mult a semmibe, �m egyed�l csak Seyako engedett teret k�nnyeinek. V�g�l, ha a sz�vet t�p�, kegyetlen b�nat meg is maradt, a k�nnyek elfogytak, s csendes szenved�s jutott oszt�lyr�sz�l a gy�szol�knak.

A fagyott n�mas�got, csak a mell�k szoba shouji-j�nak halk z�r�d�sa t�rte meg, mire mindenki egy emberk�nt kapta a fej�t a kil�p� Hiroko �rn� fel�. Az asszony sz�p szemeiben k�nnyek csillogtak, �m hatalmas akaraterej�vel elapasztotta kifolyni k�sz�l� f�jdalm�t, hogy a k�vetkez� percben m�r b�szk�n felszegje arc�t.

– �szak tizenhetedik ura a Nobunag�k csal�dj�b�l, most v�gk�p �tl�pett a mezsgy�re.

Senkit sem lepett meg ez a bejelent�s, m�g is, minden arcon megjelentek a f�jdalom, s r�szv�t von�sai.

– Utols� k�v�ns�g�nak eleget t�ve, mindent megteszek a tartom�ny�rt, mi er�mb�l telik. Rem�lem, sz�m�thatok mindannyijuk t�mogat�s�ra… - n�ma a csend honolt tov�bbra is, �m az eddig f�tyolos tekintetek megkem�nyedtek. - A legfontosabb, hogy t�l�lj�nk… Seyako Hime!

Az eml�tett neve hallat�ra megd�bbenten pattant fel, hogy Kooritatsunak �pp hogy siker�lt a l�ny v�ll�n maradnia.

– Hallani akarjuk, mit v�gezt�l… �s hogy hol van Sesshoumaru? Valamint… hogy � kicsoda veled…

V�ratlan gyorsas�ggal szegez�d�tt minden szem a t�tov�n �ld�g�l�, apr�, k�k s�rk�nyra, mit�l � szemmel l�that�an zavarba j�tt, vagy csak nem szerette, ha megb�mulj�k. Ugyanis egy pillanat m�lva m�r csak kis k�k l�ngocska maradt a hely�n, mi lassan belebegett a l�ny tincsei m�g�, ott elrejt�zve.

– Igenis… akkor el�sz�r is… - Seya neh�zs�gek �r�n tal�lta csak meg a hangj�t. - � a t�rsam, Kooritatsu, egy �rnyl�ny, ahhoz hasonl�, mint amit a kvantouiak egyik vezet�je id�zett a palota tetej�re az esk�v�i �nneps�gen.

�rdekl�d� h�mm�g�s, majd p�r halkan elsuttogott sz� k�vette magyar�zat�t, majd ism�t v�rakoz� csend �llt be a terembe.

– Nem tudok vigasztal� h�rekkel szolg�lni, igyekszem mindent pontosan elmondani… - a l�ny igyekezett �sszekaparni bomladoz� gondolatait. - Zadei vesz�lyes, a tervei m�g jobban azok… M�g mi itt t�tov�zunk hatalmas hadsereg�nek gyors t�mad�sra, �s lerohan�sra k�pes szakaszai �ton vannak Nyugat fel�. A v�rakoz�s csel, szint�gy a hadi�zenet. Nem akar r�nk t�madni azonnal, se nem mindent eld�nt� �tk�zetet… �ll� h�bor�t akar, �s megakad�lyozni, hogy er�nket egyes�thess�k Nyugattal. A terve el kell ismernem, t�bb mint brili�ns…

K�tked�, meglepett s�hajok, �s h�mm�g�sek t�lt�tt�k be a termet, egyed�l a frissen �zveggy� v�lt asszony arc�n nem l�tszott �rzelem, csak int�s�vel jelezte, folytassa a l�ny.

– Amint �rtes�lt�nk r�la Sesshoumaru azonnal haza indult. Valamint…

Nem tudta, hogy is k�ne el�adnia a parancsot, mellyel a taiyoukai b�cs�zott.

– Valamint? - k�rdezte l�gy, halk hangon az �rn�.

– Valamint utas�t�sba adta, hogy mihelyst lehets�ges Aya Hime �s �n azonnal k�vess�k…

– �rtem. - ennyi volt csak a nagyasszony v�lasza, �m �gy t�nt a teremben l�v� hallgat�s�g nagy r�sz�t jobban megr�zta a dolog.

Seyako �rdekl�dve pr�b�lt szemkontaktust teremteni ismer�seivel, �m minden pillant�sb�l m�st olvasott ki, mint amit szeretett volna. Val�j�ban tiszt�ba volt vele, itt van a legnagyobb sz�ks�g �r�.

– Seyako Hime, h�l�s vagyok szolg�lataid�rt, sokat seg�tett�l… - t�rte meg a percekkel ezel�tt be�llt csendet Hiroko nagyasszony hangja, s mikor megemelte balj�t l�that�v� v�lt mit tart benne. - Mindezek tudat�ban… v�laszt szeretn�k. Nincs m�dunk megt�rgyalni mindazt, mit egy ilyen magas rang� vezet� hal�la ut�n k�teless�g�nk. Azt hiszem, mindenki jelen van a teremben, aki a d�nt�st m�s helyzetben is hozn�…

Az asszony hangja csak �rnyalatnyit remegett, �m most el�sz�r felt�nt szemeiben a f�radts�g �s f�jdalom k�tked� hom�lya. V�g�l megszil�rd�totta tekintet�t, s tov�bb f�zte.

– Uram hal�los �gy�n r�m ruh�zta a hatalmat, melyet ebben a vil�gban k�pviselt. D�nt�s�re k�t tan�m is van, a k�t seg�d pap… ebben az esetben mindenf�le akad�ly n�lk�l engem, az elhunyt �zvegy�t illet meg annak �truh�zott c�me. De tudni szeretn�m, egyet �rtetek-e uram utols� d�nt�s�vel, avagy adjam �t a koron�t m�s jav�ra? - ekkor emelte csak fel a v�kony, gy�m�ntokkal kivert diad�m�t, melyet besz�de alatt oly g�rcs�sen markol�szott.

N�mas�g honolt ism�t a teremben, �gy t�nt, senki sem tal�lja a hangj�t. Volt, aki hitetlenkedni akart volna, volt ki azonnal h�s�get esk�dni, volt, aki fel sem fogta mi minden zajlik k�r�l�tte. A reszketeg mozdulatlans�got az id�sebb hercegn� t�rte meg v�g�l; el�re l�pett, majd a fesz�lten v�rakoz� asszony el�tt kecsesen f�l t�rdre rogyott.

– D�nts az �let�nk felett, Nagyasszonyom!

Halk moraj volt tetteire a v�lasz, mi alatt Seyako fej�ben rohanva �ld�zt�k egym�st a gondolatok. Pillant�sai bajt�rsaira, az Oniwaban-shu tagjaira, a f�kapit�nyokra siklottak, v�g�l alig egy sz�vdobban�snyi id�t t�tov�zva � is meghozta a d�nt�s�t.

– Rendelkezz felett�nk, Nagyasszonyom! - meghajl�s�val egy id�ben h�velyes katan�k h�z�dtak ki az obikb�l, majd a f�kapit�nyi peng�k halkan �rtek f�ldet f�l t�rdre ereszkedett gazd�ik el�tt.

Ezzel m�r nyilv�nval� volt, a hadsereg az �j �rn� mellett �ll. Csup�n a daimyouk nem adtak m�g v�laszt, b�r val�j�ban m�r nem maradt v�laszt�suk. A f�urak egym�s ut�n h�zt�k ki tokkal egy�tt fegyvereiket, majd azt maguk el� helyezve meghajoltak �j vezet�j�k el�tt.

Alig p�r perc telt el, s a szob�ban jelenlev�k m�r mind �j, frissen v�lasztott �rn�j�k el�tt t�rdeltek.

– Domou arigatou… minna-sama („mindenki”)… - mindenki tiszt�n l�thatta egy minutumig az �rn� el�rz�keny�l�s�nek k�nnyeit annak gy�ny�r� szemeiben, �m a pillanat var�zsa hamarosan megt�rt. - Nos… akkor itt az ideje a cselekv�snek.

– Hai, Hiroko-joousama! (�rn�, kir�lyn�) - visszhangozt�k a jelenl�v�k.

– Domou… akkor, el�sz�r is. Fel kell k�sz�ln�nk egy hossz�, ki tudja meddig ny�l� �ll� h�bor�ra, ne adj Isten ostromra. A mesterembereket azonnal rendelj�tek az �zemekbe, fegyvert �s mindenf�le ut�np�tl�si eszk�zt gy�rtani, a hozz� �rt�k azonnal kezdjenek hozz� a v�ros falainak meger�s�t�s�hez, valamint a legfontosabb… H�rn�k�k, katon�k �s kocsik vonuljanak a hat�rvid�kre, �s minden falub�l, mag�nyos h�zb�l, ahol csak embert vagy szellemet tal�lnak azonnal seg�ts�k a f�v�rosba juttatni. A szekerekre pedig pakoljatok fel mindent, ami �lelem, vagy hasznunkra v�lhat!

– Igenis! - emelkedetek fel a birodalom�rt felel�s f�kapit�nyok.

– M�g valami, Taishou-sama (kapit�ny)! Amit nem tudtok elhozni… �gessetek fel mindent.

B�lint�s j�tt csak v�laszul. Mindenki tudta, f�jdalmas, �s k�nyszer� megold�s ez, �m a t�l�l�s�ket seg�theti. Ha fel�getik a le nem aratott gabon�t, feld�lj�k saj�t h�zaik, s nem hagynak haszn�lhat� dolgot a ter�letre bet�r� idegeneknek, azoknak sokkal nehezebb lesz ut�np�tl�ssal ell�tni magukat.

– Haha-ue! De hol fog elf�rni ennyi ember?

– Ha a hat�rt fel is adjuk, Misima k�rny�k�t nem, s legrosszabb esetben sem l�phetnek be a v�rosba. A palota �res sz�rnyait megnyitom. Tov�bb� minden olyan h�znak, hol m�g szabad sz�ll�shely van, rendeletbe adom a menek�ltek befogad�s�nak k�telezetts�g�t. Nem fogom hagyni, hogy ezt a n�pet m�g egyszer v�rtenger fojtsa meg!

– Nagyszer� d�nt�sek Nagyasszonyom. Magam sem tudtam volna jobbakat javasolni �nnek… - suttogta k�b�n Seyako, mire Hiroko elmosolyodott.

– Sokat tanultam t�led, m�g itt volt�l… meg tan�tott�l r�, hogy akkor sem szabad feladni, ha m�r nincs f�ny a s�t�tben. �m magam is taiyoukai csal�db�l sz�rmazom, s mint az �szaki ter�letek ur�nak hitvese, b�ven volt id�m tapasztalatot szerezni abban, hogy lehet elkorm�nyozni egy ekkor tartom�nyt.

– Leny�g�z� vagy, any�m… - mosolyodott el az id�sebb l�ny is.

– K�sz�n�m. Akkor, hogy a kapit�nyok mehessenek a dolgukra m�g gyorsan valami. - az uralkod� n� t�tov�zott egy kis id�t, v�g�l a t�rgyra t�rt. - Seyako Shougun! (t�bornok)

– Hai?

– Seyako Jatsuha no Nobunaga, az �szaki Birodalom korl�tlan hatalm� t�bornoka. Ezennel felmentelek minden ir�ntam val� k�telezetts�ged al�l. Tov�bb� rangodat megtartom, csup�n az Oniwaban-shu vezet�s�t b�zom �j szem�lyre. Karen-san? - az eml�tett led�bbenten l�pett egyet el�re. - Azt hiszem, el�gg� ismered a feladatk�rt. M�t�l te vagy a Palota �rs�g vezet�je.

– Igenis, Nagyasszonyom! - borult t�rdere remeg� hangon a m�skor oly hat�rozott n�.

– Na, de… Hiroko-sama… ez? Mi ez? Mi ez az eg�sz…? - Sey�nak csak hossz� id� m�lt�n j�tt meg a hangja.

– Mostant�l nem tartozol k�teless�ggel a tartom�ny fel�, mostant�l csak a mi m�sodik hercegn�nk vagy. �m ha megengeded, k�rn�k egy utols� sz�vess�get t�led…

– Utols� sz�vess�g? - akadt el a l�ny hangja.

– Hai, Seya-chan… - az asszony szeme f�tyoloss� v�lt. - K�rlek, k�s�rd el �ps�gben Sesshoumaru-sama feles�g�t a Nyugati Tartom�nyba…

A hercegn�nek el�llt a szava. Semmi nem maradt azokb�l a b�kly�kb�l �s akad�lyokb�l, melyek elnyomt�k �s megf�kezt�k eddigi v�gyait. Szabad volt. Nem volt m�r semmif�le felel�s�ge az �szaki birodalomra n�zve d�nt�seinek, csak a maga ura volt. V�ratlanul, hirtelen… v�gtelen szabads�g.

– �n, �n… �n nem is tudom, mit mondjak! - g�rb�lt lefel� v�szesen a l�ny sz�ja, �m a szemei mindenn�l f�nyesebben ragyogtak.

– Csak �g�rd meg, hogy vigy�zol a l�nyomra! - ford�tottal el az arc�t az uralkod� n�, csak remeg� hangja jelezte mennyire f�j neki, minden d�nt�s.

– De nem hagyhatunk egyed�l any�m! F�leg ilyen helyzetben! Nem megyek sehov�, melletted a helyem! - t�rt ki v�ratlanul Aya Hime, �m az asszony egy keser�des mosollyal leintette.

– Te m�r Nyugat koron�s �rn�je vagy. K�teless�ged urad mell� sz�l�t. Az �n k�teless�gem pedig, hogy megv�djem a l�nyom, �gy a legjobb k�s�r�t adom mell�d. Ha ti �ltek, biztons�gban vagytok, �s Sesshoumaru vigy�z r�tok, �n nem fogom feladni, �s v�rni fogom, hogy vissza gyertek…

– Okaa-san! - b�r sosem voltak nagy �rzelmi kit�r�sei, Ayashio most m�gis, ott a teremben, mindenki el�tt els�rta mag�t, �s �desanyja karjaiba vetette mag�t.

– Sose add fel a rem�nyt, �s gyere vissza hozz�m! - simogatta meg gyermeke f�rtjeit a meghatott anya, majd egy pillanat m�lt�n m�ly leveg�t vett, �s eltolta mag�t�l.

– Rem�lem mindenki meg�rtette a feladat�t. - az asszony f�radt, szomor�, k�nny �ztatta szemeiben hat�rozott f�ny lobbant. - Akkor mindenki igyekezzen a dolg�ra!

Folytat�sa k�vetkezik…