Most el�sz�r sz�l�totta �t a keresztnev�n…Kagome…

-         Akkor mi a v�laszod? – szegezte neki a k�rd�st Sesshoumaru.

-         Tess�k? Mire is kell v�laszt adnom? Csak.. csak… nem?

-         Leszel nyugat �rn�je? –a youkai magabiztosabb volt, mint valaha. �rezte a l�nyon, hogy f�l �s m�g valamit, ami sz�m�ra nagyon j� volt: �r�m�t. E k�t �rz�s kever�ke d�lt vad csat�t a haland�ban, Sesshoumaru pedig csak v�rta, hogy kimondja v�gre azt a sz�t…

Ez egy „kicsit” gyors volt Kagome sz�m�ra �s felvetett benne egy sereg k�rd�st is. A szellemek vil�g�ban nem egy elfogadott dolog, hogy valaki haland� n�t vesz el feles�g�l…�l� p�lda erre a k�t fiv�r apja is…Senki sem n�zte j� szemmel kapcsolat�t Izayoival…

-         Mi lesz a szellem alattval�iddal?

-         Mi lenne?

-         Szerinted elfogadn�nak engem? Egy haland�t?

-         Aki nem �gy tesz, annak porba hull a feje! – v�gta oda a nagy szellem kicsit inger�lten.

-         Ez �gy akkor sem j�! Nem akarom, hogy az�rt szeressenek, mert Te �gy parancsoltad…K�l�nben is…Nem akarok m�g f�rjhez menni. T�l fiatal vagyok!

A mondat ut�n azonban �tfutott az elm�j�n a k�rd�s: biztosan igaza van ebben? Hiszen nemsok�ra tizennyolc �ves…�rett n�. A modern vil�gban m�g korai lenne ez a dolog…Itt viszont m�s a helyzet. A youkai l�tta az arc�ra ki�l� szkepticizmust, v�g�l k�nytelen volt megt�rni a csendet, m�r nagyon k�v�ncsi volt, mennyire szereti �t ez a haland�…

 - De.. de �n… �n nem is fogok addig �lni, mint te…

 - Erre tal�lhatunk megold�st, te is nagyon j�l tudod.

 - Ezt egy sz�val sem mondtam. – v�laszolta hirtelen Sesshoumaru. Csod�k csod�ja Kagome �szre sem vette mit mondott az im�nt, hiszen sorolta tov�bb a kifog�sokat.

A szellem odal�pett hozz� �s m�lyen a szem�be n�zett. Kagome azonnal elveszett az arany pillant�sban.

- Teh�t mi a v�laszod Kagome? K�rlek, mondj igent! Szeretlek!

B�r azt m�g nem tal�lta ki, hogy a felmer�l� probl�m�kat hogyan fogj�k megoldani, b�lintott. Sesshoumaru ujjaival felemelte kiss� a l�ny �ll�t, majd l�gy cs�kot lehelt a d�s ajkakra. A k�vetkez� pillanatban azonban eltasz�totta mag�t�l, amin Kagome nagyon meglep�d�tt…

-         Most meg mi bajod van?

-         Hallani szeretn�m t�led! Nem el�gszem meg egy b�lint�ssal!

-         Hogy te milyen makacs vagy… Sesshoumaru… Szeretlek! Igen, leszek az oldaladon Nyugat �rn�je… - v�laszolta a nagy�r k�rd� tekintet�re.

Sesshoumaru odal�pett hozz� ism�t, �tkarolta, majd lassan kis�t�ltak a barlangb�l. A napf�ny hirtelen elvak�totta a mikot, azt�n, miut�n a szeme m�r hozz�szokott az er�s f�nyhez, k�rben�zett. Heves „vit�juk” k�zepette �szre sem vett�k, hogy esett az es�, tal�n csak a szellem �rezhette a mindent fel�lm�l� friss illatot…Az es�cseppek szikr�ztak a naps�t�sben, mint megannyi gy�m�nt, �s Kagome m�g soha sem �rezte mag�t ennyire szabadnak.

-         Jaken!

-         Igen, Sesshoumaru-sama… - a kis kobold szellem kezdett megijedni…

-         Megtal�ltam Nyugat �rn�j�t.

-         Ez remek, nagyuram. Szabad tudnom, ki az illet�?

-         Kagome. – hangzott a t�m�r v�lasz.

Jaken ett�l k�pzeletbeli h�tast dobott. Szinte lefagyott a kijelent�st�l. Soha el sem tudta k�pzelni, hogy a hatalmas kutyaszellem k�pes lenne egy haland�val… V�g�l is, a nagy�r Rhint is befogadta emberi mivolta ellen�re…

-         �hm, nagyuram…H�t ez… ez kiv�l� d�nt�s.

-         Mostant�l, ha Kagome k�r valamit, az olyan, mintha �n mondan�m. Elv�rom, hogy teljes�tsd a parancsait!

-         Na �lljunk meg egy sz�ra! Az, hogy ezen t�l egy p�r vagyunk, nem jelenti azt, hogy �n is olyan leszek, mint te! �n nem szoktam senkinek parancsokat osztogatni… Honnan tudjam, hogy ez a kobold nem pr�b�l majd meg�lni �lmomban, mert nem tetszik neki a sz�rmaz�som… Csak egyszer pr�b�ld meg… - mondta Kagome. Jaken belefeh�redett a t�zv�r�s aura l�tv�ny�ba, de hamar �sszeszedte mag�t.

-         Eln�z�st Kagome �rn�, de nekem nincsenek ilyen sz�nd�kaim. Sz�vesen teljes�tem, b�rmit is k�r t�lem. – majd meghajolt. A kis gn�m nagyon megkedvelte a mikot, hiszen mindig kedves volt hozz�, annak ellen�re, hogy h�nyszor t�rtek borsot az orra al� a csat�k alkalm�val. Jelenl�te pedig biztos�totta sz�m�ra, hogy a nagy�r nem taposott �t rajta annyiszor…

-         Ohh… K�sz�n�m, Jaken, de nem kell �rn�nek sz�l�tanod. Maradjunk egyszer�en a Kagom�n�l.

-           De a nagy�r…

-         Vele ne foglalkozz. Nyugodtan besz�lhetsz �gy velem, mint egy j� bar�ttal, hiszen azok vagyunk nem?

-         Rendben… Kagome.

F�l�s pillant�st vetett Sesshoumarura, de mivel semmit sem reag�lt r�, a sz�vver�se ism�t visszat�rt a norm�lis �temhez.

-         Sesshoumaru-sama! J�l hallottam, hogy feles�g�l fogod venni Kagome-chant?

-         Igen Rhin, j�l hallottad.

-         Jaj, de j�, nagyuram! V�gre lesz igazi apuk�m �s anyuk�m �s sok-sok kistestv�rem… Ugye �gy lesz Sesshoumaru-sama?

A youkai �s a miko is elpirult, v�g�l a szellem t�rte meg a csendet:

- Persze, �gy lesz, ahogyan te szeretn�d. „M�r alig v�rom”. – tette hozz� gondolatban.

 - Sesshoumaru! Mire gondolsz? Majd �n eld�nt�m ezt a dolgot…

 - Huhh, mintha Mirokut hallan�m… De, de �n igenJ. J�l vigy�zz, mert mindent hallok…

 - „Alig v�rom, hogy a kast�lyba �rj�nk, �s kettesben legy�nk!” Ezt is hallottad?

 - Igen, az j� lenne. M�g nem is ismerlek igaz�n. Megmutathatn�d a kev�sb� sznob oldaladat is…

 - Meglesz. – mosolygott a szellem (igen erre is k�pes!) – El�tte azonban van m�g egy kis dolgunk nem gondolod?

 - Mire gondolsz? – k�rdezte sz�les vigyor k�s�ret�ben Kagome. M�r tudta a v�laszt…

 - Majd ha ott lesz�nk Nyugaton nem? – de a v�laszt ism�t tudta…Sesshoumaru nem a  birodalom el�tt szerette volna bejelenteni a dolgot el�sz�r… Meg kellett mutatnia a mindent tarol� gy�zelmet egy m�sik szem�ly el�tt…

 - A bar�taidra gondoltam… Mi el�bb oda�r�nk, mint �k, �s gondoltam szeretn�d megh�vni �ket is…

 - „Ah, Sesshoumaru, h�t innen f�j a sz�l… Nem a bar�taim �rdekelnek igaz�n, hanem hogy InuYasha mit fog sz�lni a dologhoz…” – gondolta. – Persze tehet�nk egy kis kit�r�t, de sajnos nekem m�g m�s k�ldet�sem is van.

 - Igen, � volt. Az a gonosz d�g az �n ter�leteimen bujk�l… �vatosnak kell lenn�nk az �ton, nem szeretn�m, ha r�d t�madna…

 - Pedig nekem kell v�geznem vele… Mondjuk, �r�ln�k neki, ha a t�mad�ssal v�rna legal�bb addig, am�g kiteljesednek az er�im…

 - Nem engedhetem, hogy ekkora vesz�lynek tedd ki magad!

 - Azt majd �n eld�nt�m! Egyel�re semmi k�z�m hozz�d, �s addig nem is lesz, m�g az a szellem el nem pusztul!

 - K�rlek, ne tedd ezt velem… Ink�bb seg�tek neked.

 - �gy m�r j� lesz. – mosoly ter�lt sz�t ism�t a l�ny arc�n. Nem is sejtette, hogy ilyen k�nnyen lehet befoly�solni a szellemet. V�g�l is minden f�rfival csak a megfelel� hangnemet kell megtal�lni. – Indulhatunk?

 - Jaken, Rhin! Ti majd k�vettek minket Ah-Unnal.

A kisl�nyt �s Jakent hamarosan elnyelte az erd� m�lye. Sesshoumaru �t�lelte Kagom�t, majd lassan elszakadtak a talajt�l. Most valahogy kellemesebb �lm�ny volt a miko sz�m�ra a rep�l�s, hiszen m�r egy p�rt alkottak… A hatalmas f�nyg�mb vak�t� hirtelens�ggel t�nt fel k�r�l�tt�k, azt�n p�r pillanat m�lva m�r InuYash��k f�l�tt rep�ltek. Kagom�nak �sszeszorult a gyomra. F�lt az elk�vetkezend� percekt�l: Mit sz�lnak majd a t�bbiek?

- Miroku! �lljatok meg azonnal! – sz�lt a hanyou.

- Mi�rt?

- K�zeledik a b�ty�m… �s… Kagome?

- Tess�k? Sesshoumaru �s Kagome? Visszahozta hozz�nk?

- Nem tudom. Lehet megunta, hogy annyit besz�l. Tudj�tok a b�ty�m nem a szavak embere.

- Mintha te az lenn�l. – b�kte ki Sango. Ezen j�t kuncogtak a f�lszellem h�ta m�g�tt.

Ebben a pillanatban �rt f�ldet a hatalmas f�nyg�mb �s kibontakozott bel�le k�t alak.

-         Nah�t Kagome! V�gre visszaj�tt�l hozz�nk. – �rvendezett Sango.

-         �hh, sz�val…- kezdte volna a l�ny, de valaki k�zbev�gott.

-         Mi van b�tyusk�m? Meguntad Kagom�t?

-         �ppens�ggel nem. – jelentette ki nemes egyszer�s�ggel a szellem. Mindenki csod�lkozott rajta, f�k�nt mikor megl�tt�k Kagome zavart-pirul�s arc�t.

-         Mi�rt hoztad vissza? – k�rdezte InuYasha felvont szem�ld�kkel.

-         Megy�nk Nyugatra. Csak el akart t�letek b�cs�zni egy id�re. El�g sok a dolgunk.

-         �s Kagom�nak elakadt a szava, hogy nem sz�l semmit? Vagy m�r ennyire sem m�ltat minket? Kagome – v�ltott hangnemet InuYasha, mikor r�j�tt (nagy nehezenJ) , hogy a modortalans�ggal nem megy semmire- maradj itt vel�nk! Mi�rt menn�l a b�ty�mmal Nyugatra?

-         Kagome a jegyesem. – Sesshoumaru megadta a kegyelemd�f�st, ami hideg zuhanyk�nt �rte a kis csapatot.