A kis csapat d�bbenten b�multa Kagom�t �s Sesshoumarut. �gy hirtelen m�g InuYash�nak sem jutott esz�be semmilyen s�rt�s. Olyan �rz�se volt a b�v�s sz� pillanat�ban, mintha v�z al�l hallgatn� az eg�szet. A fagyos hangulatot �s a csendet Sango t�rte meg.

- H�t, nem is tudom, mit mondjak. Ilyenkor gratul�lni szok�s nem? – k�rdezte a szellemirt�.

- Persze, hogy az a szok�s! Gratul�lunk! – h�zta vigyorra a sz�j�t Houshi-sama, majd odament a ledermedt p�rhoz �s �t�lelte �ket. – R�g voltam m�r esk�v�n… - f�zte tov�bb a sz�t. – rem�lem, lesznek sz�p l�nyok!

M�r csattant is a pofon. Sango kitett mag��rt, mert az �t�st�l Miroku hanyatt esett. Miut�n kim�rgel�dte mag�t, � is odament gratul�lni Shippouval az oldal�n.

-         A magatok nev�ben besz�ljetek j�? – kiab�lta InuYasha. – K�zdj�nk meg Kagom��rt Sesshoumaru! - �s m�r el� is r�ntotta a Tetsusaig�t…

-         Egyszer m�r megk�zd�tt�nk �rte �s akkor is alul maradt�l. Megint veres�get akarsz szenvedni te �t�d�tt? Hab�r… - a mondatot m�r nem tudta befejezni, mert Kagome k�zbev�gott.

-         Olyan bunk�k vagytok! Ne besz�ljetek �gy r�lam, mintha csak…egy …egy t�rgy lenn�k! Nekem is vannak �rz�seim, �s ezt nem is veszitek figyelembe!

-         De Kagome…

-         OSUWARI!!! (fekszik!) Most �n besz�lek! Elmondtam m�r neked p�rszor InuYasha, hogy m�r nem szeretlek. Ennek ellen�re nem hagysz b�k�n. Olyan neh�z felfogni m�g ezek ut�n is? Mindig csak Kikyo ut�n futott�l, most m�r b�ntudat n�lk�l megteheted. Ha �sszefutsz vele, megmondhatod neki, hogy sz�vesen seg�tek abban, hogy �jra �l� legyen.

-         Nem veszed �szre, hogy csak a ter�let megszerz�se miatt akar … sz�val… - nem tudta � sem v�gig mondani, mert Kagome k�r�l megint megjelent a t�zes aura �s ett�l a f�lszellem nagyon megijedt. Kagome elmondta nekik ugyanazt, amit m�r Miouga is nemr�g: Sesshoumarunak nem lehet �rdekh�zass�ga! A pr�b�k sor�n der�l ki, hogy igaz�n szeretik e egym�st. InuYasha csak morogta orra alatt az �tkokat �s az ellen�rveket, de ez m�r t�nyleg nem �rdekelt senkit. A hanyou s�rt�d�tten f�lrevonult. Miroku �s Sango ott maradtak m�g Kagom�val �s mindkett�nek f�lig �rt a sz�ja. A szellemirt� kicsit irigykedve n�zte hat�rtalanul boldog bar�tn�j�t.

-         „ Mirokunak soha sem jutna esz�be, hogy… csak egy m�sik l�nnyal… - gondolta mag�ban szomor�an a l�ny. Kirara vigasztal�sul odaugrott az �l�be.

-         Az az igazs�g, hogy…   hogy… - fogott bele a szerzetes.

-         Mit akarsz mondani? – k�rdezt�k mindannyian.

-         �hm, kedvet kaptam �n is. – Houshi-sama borzaszt�an zavarban volt.

-         Mihez?

-         A h�zass�ghoz. – ny�gte ki v�g�l. Oldalra sand�tott, leste Sango reakci�it… Azonban a l�ny d�h�hez k�pest Kagome kit�r�se semmis�g volt csup�n…

-         Te perverz diszn�! Most is m�s l�nyokon j�r az eszed! Ezt neked! – a Hiraikotsuval v�gta fejbe Mirokut, aki most rep�lt is p�r m�tert h�trafel�… Sango olyan d�h�sen f�jtatott, ak�r egy fenevad.

-         De Sango… - mondta f�jdalmas arccal a szerzetes, miut�n nagy nehezen �sszeszedte mag�t. – Nem is hagytad, hogy v�gigmondjam. �n t�ged akarlak feles�g�l venni!

-         Minek hallgassam, hogy….   Mit mondt�l?

-         Szeretlek Sango!

Ebbe f�lig pirultak mindketten. N�luk sem ment k�nnyen a dolog, de v�g�l m�gis csak siker�lt. Kagome nagyon �r�lt, hogy v�gre egym�sra tal�ltak �k is. InuYasha amolyan „jajj m�r ezek is kezdik” pillant�ssal n�zett oda, de szerencs�tlens�g�re �szrevett�k…

-         Az�rt, mert neked nem j�tt �ssze semmi, att�l mi m�g j�l �rezhetj�k magunkat! K�l�nben is te rontott�l el mindent! Ha nem viselkedt�l volna �gy Kagom�val, akkor most esetleg a te oldaladon lehetne boldog…

-         Musz�j eml�keztetni r� naponta sz�zszor? – k�rdezte a f�lszellem.

-         �hm, nem akarom megszak�tani ezt az �rdekes besz�lget�st, de nek�nk sietn�nk kell. – sz�lt k�zbe a youkai.

-         Peeersze! Menjetek csak! Senki nem tart vissza! – v�gta oda nekik g�nyosan….    (na tal�lj�tok ki, ki volt az)

-         Ahogy gondolod �csik�m – Sesshoumaru most is megeresztett egy cinikus mosolyt, majd �tkarolta kedves�t. – Mehet�nk?

-         Szerintem elfelejtett�l valamit… - n�zett r� sokat mond� pillant�ssal a miko.

-         Oh, t�nyleg. V�rjatok egy kicsit! Szeretn�nk, ha elj�nn�tek a Nyugati kast�lyba.

-         Ott a hely�nk! – mondta Miroku �s Sango.

InuYasha tov�bb morgott, de a szerelmesek nem figyeltek r�. El voltak foglalva �k is a cerem�nia tervezget�s�vel. �gy haladtak a Nyugati tartom�ny fel�, nem is sejtve, hogy milyen meglepet�sek v�rnak m�g r�juk…

Kagome �s Sesshoumaru sz�d�t� sebess�ggel rep�lt erd�k�n, mez�k�n kereszt�l. A szellem csak r�pillantott, �s � m�r is tudta, hogy nem kell f�lnie. P�r pillanattal k�s�bb ugyan is �tl�pt�k a birodalom hat�r�t. Kagome �gy �rezte, mintha egy v�zes�sen l�pett volna �t, amikor v�gign�zett mag�n, csod�lkozott is, hogy nem lett vizes. �gy a hat�ron bel�l, m�r ki tudta venni az aranysz�n� v�d�pajzsot, ami �gy hull�mzott �s t�ncolt, mintha v�z lenne. Vagy g�z? A l�ny nem tudta eld�nteni. A miko el�mult a szeme el� t�rul� l�tv�nyt�l. Szerencs�re el�g magasan rep�ltek ahhoz, hogy szem�gyre vehessen mindent. A birodalom hatalmas volt! A hat�rt a v�d�falon k�v�l hegyl�ncok alkott�k, amelyek m�g ebb�l a magass�gb�l is roppant m�don t�rtek az �g fel�. A n�v�nyek, mind-mind gy�ny�r�ek voltak, mintha egy t�k�letes vil�gba cs�ppentek volna. A v�lgyben m�r l�tni lehetett az apr�bb falvakat, a hozz�juk tartoz� term�f�ldekkel egy�tt. Az erd�k �s mez�k v�ltakoztak, �s Kagome nem tudott betelni a sz�ps�g�kkel. Ehhez foghat�t m�g soha sem l�tott. Az eg�sz n�v�nyvil�g �gy szikr�zott a naps�t�sben, mintha kilakkozt�k volna. A patakok, foly�k, tavak vize is frissess�get, �des�get sug�rzott �s �gy csillogott, mint sehol m�shol a vil�gon. A kisebb falvakat nagyobbak k�vett�k, azokat m�g nagyobb bels� tartom�nyok, majd a birodalom k�zep�n megl�tt�k a kast�lyt. A mikot elragadta a t�j sz�ps�ge, de amikor megl�tta a hatalmas m�ret� kast�lyt, teljesen elakadt a l�legzete. Minden csoda k�zpontja, �s a gigantikus m�retek leny�g�z�v� tett�k az eg�szet. K�rberep�lt�k, sz�p lassan, hogy minden egyes r�szlet�t megcsod�lhass�k. A roppant m�ret� er�d�tm�ny egy t� t�kr�re �p�lt, alakja szab�lyos hatsz�g volt, ezt Kagome egyb�l felfedezte. A tornyok alkott�k a soksz�g cs�csait. A bels� udvar csak �gy tark�llott a gy�ny�r�s�gesen sz�p kertekt�l, a sz�pen ny�rt s�v�nyekt�l, �s a csill�ml� v�zt�l csobog� sz�k�kutakt�l. A kast�ly udvar�nak k�zep�n hatalmas szobor eml�keztetett egykori ur�ra. InuTaisho karddal a kez�ben volt l�that�, amint led�fi egyik ellens�g�t. Kagom�nak felt�nt, hogy a kast�ly nem is keleti st�lusban �p�lt. Ilyen palot�kat csak a k�nyveiben l�tott. Tal�n valahol Eur�p�ban lehet hasonl�…

Sesshoumarunak tetszett, ahogyan Kagome �mult a birodalom sz�ps�gein.

-         Ki �p�tette? – egyel�re csak ezt a k�rd�st tudta kiny�gni…

-         Sajnos nem tudom. M�g akkoriban �p�lhetett, amikor ap�m kez�be ker�lt az ir�ny�t�s. Mes�lte, hogy az �p�t�sz messzir�l �rkezett. Valamelyik kontinensr�l, azt hiszem. Az�rt j�tt ismeretlen ter�letre, hogy a terveit tal�n itt elfogadj�k majd. Az emberek j�t nevettek rajta, de ap�mat megfogta az egyik tervrajz. Egyik �p�letre sem hasonl�tott. Ez�rt megk�rte a mestert, hogy �p�tse meg neki.

Kagome visszaj�tszott p�r sz�z �vet gondolatban �s r�j�tt, hogy ez az ember messze megel�zte a kor�t… K�r�lbel�l 200 �vvel ezel�tt, teh�t az 1200-as, 1300-as �vekben, renesz�nsz st�lusban alkotott. K�pzeletben megemelte a kalapj�t a mester el�tt.

-         Ideje lenne bemenni. – mondta Sesshoumaru.

-         J�, persze, csak elgondolkodtam. Nagyon sz�p a kast�lyod.

-         M�g hivatalosan nem az eny�m.

A kapu el�tt �rtek f�ldet, majd hajlong� szolg�k k�s�ret�ben bementek. A mikonak nem kellett nagyon k�zel mennie a kast�lyhoz, m�r is meg�rezte a sok szellem jelenl�t�t. Karomarut is �rezte egy pillanatra, amikor �tl�pt�k a hat�rt, azt�n hirtelen semmi. Ahogy ezt v�gig gondolta, megint �rezte �t, de nem a kast�lyban. Valahol messzebb, tal�n a hegyekben… Az udvartart�s felsorakozott a nagy�r fogad�s�ra. Sokan tal�lgattak, hogy ki lehet a haland�, �s hogy lehet, hogy nagy�r visszat�rt ilyen hamar.

- Csendet! – parancsolta szok�sos st�lus�ban a szellem. Eln�mult mindenki, majd tekintet�ket urukra �s a mellette �csorg� haland�ra emelt�k. Kagome fesz�lyezve �rezte mag�t, hiszen rajta k�v�l mindenki szellem volt. Nagyon f�lt att�l, hogy nem fogadj�k majd be, �s hallott ez alatt a p�r perc alatt n�h�ny ellens�ges gondolatot. Szerencs�re a t�bbs�gnek nem volt rossz v�lem�nye…

 - Visszat�rtem, �s hamarosan �tveszem a jogos �r�ks�gemet. – kezdte volna a szellem, de k�zbev�gtak t�bben is…

 - Ki ez a haland� nagyuram? – k�rdezt�k a t�megb�l innen is, onnan is.

 - Ez a haland� itt? � a jegyesem, �s � lesz Nyugat �rn�je, ha tetszik nektek, ha nem! – az arcokat f�rk�szte. A k�rdez�k t�bbs�ge nem is leplezte rosszall�s�t. Felmordultak a h�r hallat�n �s gonoszul m�regett�k a mikot.

 - Nagyuram… - sz�lt az egyik szellem, de Sesshoumaru leintette.

 - Akinek nem tetszik, az most azonnal t�vozzon. K�pmutat�kra nincs sz�ks�gem. Miel�tt m�g b�rki is hazugs�gon t�rn� a fej�t, k�zl�m veletek, hogy Kagome papn�, �s ereje hatalmas. K�pes a gondolatokban is olvasni!

Az el�bb eml�tett szolg�k azonnal ki is l�ptek a sorb�l �s kicsit sem kedves morg�sok k�zepette elhagyt�k a kast�lyt. A jelent�s t�bbs�g ottmaradt, �s �ljenezni kezdtek. Egy fiatal szellemn� kil�pett a youkai el�:

-         Nagyuram! �r�l�nk, hogy az apja �sv�ny�n indult el! – hadarta pirulva. Sesshoumaru biccentett, majd elindultak Kagom�val.

Ek�zben a kast�ly egy t�voli zug�ban…

 - Lehet, hogy t�bb sz�z �ves vagyok Sesshoumaru, de majd �n megleck�ztetlek!