A D�monok mestere
    by Danton

    16. Eml�kek II.

    Sesshoumaru sz�tlanul baktatott az erdei �sv�nyen. M�g�tte Rin �s Jaken besz�lgettek. Nem igaz�n figyelt az �tra, csak ment az orra ut�n. Tudta, hogy am�g Naraku nem csin�l valamit, amivel felh�vja a figyelmet, nem lesz k�nny� megtal�lnia. Az unalom ellen az eml�keibe menek�lt. Felid�zte a tegnapi veszeked�s�t Inuyash�val, �s b�r m�r t�bb mint 200 �v eltelt, m�g mindig nem volt k�pes felfogni, hogy v�laszthatta az apja Izayoit. Az � er�s, tisztav�r� apja egy ilyen egyszer�, senkih�zi haland� asszonnyal.

    – M�gis hogy teheted ezt ap�m? Ez nem m�lt� hozz�nk – fakadt ki a fiatalabb Sesshoumaru.
    – �n vagyok a ter�let ura. Ha valakinek nem tetszik a d�nt�sem, az elmehet m�shov�.
    – �s �n? Ezzel r�m is sz�gyent hozol.
    – H�nyszor mondjam m�r, hogy ez nem sz�gyen. Te is mindig kitartasz a d�nt�sed mellett, �n is.
    – De akkor is! Ez a haland�... haland� – Sesshoumaru gyorsan befejezte mondat�t, mikor �szrevette apja v�szj�sl� tekintet�t. Tudta, hogy er�sebb n�la, �s hogy nem c�lszer� most ezzel felm�rges�tenie.
    – Elhiszem, hogy nem kedveled Izayoit. Viszont sz�momra fontos. Ha ennyire nem tudod elviselni a k�zels�g�t, akkor te ker�ld el!
    – Ezt nem fogom elt�rni!
    – Mi�rt mit teszel ellene? Meg�l�d? Ahhoz el�bb velem k�ne v�gezned. Engem is meg tudn�l �lni?

    Akkor nem v�laszolt a k�rd�sre. Csak elk�pedve n�zett az apj�ra, hogy egy ningent�l ennyire elgyeng�lt. M�rgesen f�jt egyet, majd Narakura terelte gondolatait. Az m�r elm�lt. M�r semmit sem sz�m�t. Most ezzel kell foglalkoznom gondolta, majd �jult er�vel folytatta �tj�t.

    ***

    Mindannyian a t�bort�z k�r� �ltek. Illetve majdnem mindenki, Inuyasha szok�s szerint ink�bb az egyik k�zeli fa �g�t r�szes�tette el�nyben, mivel �t nem zavarta az �jszaka h�v�se. Kagome �s Sango az �jszakai fekhely�ket k�sz�tett�k el�, m�g Miroku a t�zn�l s�l� halakkal foglalatoskodott. Miut�n elk�sz�ltek nyugodtan megvacsor�ztak (lesz�m�tva azt az incidens, mikor Inuyasha ki akarta szolg�lni mag�t Shippou adagj�b�l). Mik�zben a t�bbiek lefek�dtek, Inuyasha a sarat pr�b�lta meg kiszedni a ruh�j�b�l a tucatnyi fekszik ut�n. Mire v�gzett, a t�bbiek m�r m�lyen aludtak. Visszament a f�hoz, hogy elfoglalja hely�t az �gon, �m Kagome hangja meg�ll�totta:
    – Nem lenne egyszer�bb, ha kib�k�ln�tek?
    – Tess�k?
    – Sesshoumaruval. Nem lenne jobb, ha kib�k�ln�tek? N�zt�k, amikor egy�tt edzettetek a D�monok mester�n�l. Szerintem ketten egy�tt nagyon er�sek lenn�tek.
    – Verd ki ezt az ostobas�got a fejedb�l. Soha nem fogunk kib�k�lni. Nem t�rne meg maga mellett egy korcsot, mint �n. �s �n sem b�zn�k meg benne soha.
    – Egyszer � is biztosan megv�ltozik. Amint bel�tja, hogy nem a te hib�d ap�tok hal�la, biztosan megbocs�t.
    – Tal�n �n nem tudok megbocs�tani neki – felelte indulatosan Inuyasha, majd elfordult a l�nyt�l. Kagome meglep�d�tt. Eddig �gy tudta, mindig csak az volt a baj a k�t fi� k�z�tt, hogy meg akart�k �lni egym�st. Inuyasha soha egyszer sem eml�tette nekik, hogy Sesshoumaru konkr�tan �rtott neki.
    – Mi�rt, mit csin�lt?
    – Nem csin�lt semmit.
    – Semmit? De h�t akkor...?
    – Nem �rted. Nem csin�lt semmit akkor, amikor kellett volna. Most pedig aludj tov�bb!
    – V�rj csak! Hogy �rted az, hogy amikor kellett volna – t�p�szkodott ki a h�tizs�kj�b�l a miko. – V�rj m�r! – szaladt a hanyou ut�n. Inuyasha nagyot s�hajtott, majd le�lt a fa t�v�be, ott v�rta meg a l�nyt. Kagome k�v�ncsi tekintettel �lt mell�. A fi� tov�bbra is sz�tlanul n�zett maga el�, am�g Kagome meg nem unta:
    – Tudod, hogy benn�nk megb�zhatsz. Csak szeretn�m meg�rteni, hogy mi�rt gy�l�litek egym�st ennyire. Hogy Sesshoumaru mi�rt azt m�r tudom. De a te okodra is k�v�ncsi lenn�k. Mit nem tett meg, amit megtehetett volna?
    – � okozta any�m hal�l�t.
    – � �lte meg az �desany�dat?! – d�bbent meg Kagome. Esz�be sem jutott, hogy ennyire komoly ez a seb.
    – Nem. Legal�bbis nem k�zvetlen�l. Egy palot�ban �lt�nk viszonylag b�k�ben, am�g Sesshoumaru r� nem j�tt, hogy any�mmal oda b�jtunk el el�le. De �gy l�tszott t�l mocskosnak �rezte, hogy saj�t kez�leg v�gezzen any�mmal, ink�bb egy hord�nyi kisebb szellemet usz�tott r�nk. M�ig eml�kszem, hogy mindenki sik�tozott, valaki felgy�jtotta a palota egyik sz�rny�t. A szolg�k �ssze-vissza rohantak, mindenki igyekezett elmenek�lni. �n elszakadtam any�mt�l, �gy egyed�l pr�b�ltam kijutni az udvarra, hogy azt�n �jra megkeressem. Akkor l�ttam meg Sesshoumarut. Egy k�zeli szikla tetej�r�l figyelte a k�oszt teljesen k�z�ny�s arccal. Akkor l�ttam �letemben el�sz�r, de r�gt�n tudtam, hogy � az. Anya mes�lt r�la, �s figyelmeztetett, hogy �vakodjak t�le, �s ker�ljem el – Inuyasha ekkor elhallgatott, de a szem�ben l�tni lehetett az akkori esem�nyeket okozta indulatot.
    – �s a mam�d?
    – Nem jutott ki a h�zb�l. Reggelre elmentek a szellemek, az emberek ut�na kezdt�k megkeresni a holtakat. �n k�zt�k t�bl�boltam, nem igaz�n tudtam, hogy mit csin�ljak, mindenki elzavart maga mell�l. Est�re �tn�zt�k az �sszes romot, �s el�k�sz�tett�k a testeket a temet�sre. T�bb tucatnyi halotti m�gly�t emeltek, de m�g �gy is volt, hogy t�bb embert tettek egyre. Any�mat persze k�l�n temett�k, meg akart�k adni neki a v�gs� tisztess�get.
    – �s ut�na? – suttogta Kagome.
    – Ut�na? Mikor befejezt�k a temet�si szertart�st, �s mindenki k�sz�lt vissza a palot�ba nem engedtek be. Amikor megpr�b�ltam besomford�lni elkergettek.
    Kagome sz�tlanul meredt maga el�. El sem tudta k�pzelni milyen �rz�s lehetett, teljesen egyed�l �lni �s gy�szolni. B�r m�g mindig rem�nykedett, hogy a k�t kutyaszellem egy nap valamelyest m�gis kib�k�l, sejtette, hogy ez nem lesz egy f�kly�s menet. Annyira belemer�lt a gondolataiba, hogy csak akkor n�zett fel, mikor Inuyasha megb�kte az oldal�t.
    – Fek�dj le �s aludj! Holnap hossz� �t �ll m�g el�tt�nk. �s szerintem nemsok�ra Naraku is felbukkan.
    – Igen, de...
    – Az a m�lt. Nem lehet rajta v�ltoztatni, �gyhogy felejtsd el! – �llt fel a f�lszellem, majd helyb�l felugrott a kor�bbi �g�ra, hogy ott pihenjen p�r �r�t.

    Kagome szomor�an n�zte, majd visszament a h�l�zs�kj�hoz, hogy aludjon egy kicsit.

    Folytat�s k�vetkezik...