6. rész

Emlékek fogságában

A kettészakadt lélek egyik fele nem démoni volt. Egy

emberi lélek elfeledett lénye. A boszorkány feléledt.

Ezzel együtt megkezdődött egy harc. Egy harc, az

életért.

Sarah érezte, hogy valaki a karjaiba veszi. Aztán hogy

víz éri a sebet a vállán. Már nem emlékezett arra,

hogy mi történt vele, hogy miért nem képes kinyitni a

szemét. Elfelejtette az elmúlt néhány percet. Csak egy

dolgot fogott fel. Azt, hogy valaki át akarja venni a

teste fölött a hatalmat.

e f

Egy furcsa tér. Olyan, mint egy aréna. A nézőtér

helyett fák. A fákon pedig madarak. Az arénában

pedig két furcsa alak. Egy démon és egy boszorkány. A

démonnak kék haja és kék szeme volt. Jobb kezében

egy ezüstmarkolatú kardot tartott. A penge körül kék

tűz izzott. Az alaknak szárnyai is voltak, sasszárnyai.

A boszorkány hosszú, ébenfekete haja egy komoly és

szigorú arcot keretezett. Szemei sötétbarnák,

majdnem feketék. Egy hosszú, dísztelen fekete

szoknyát, és egy szűk, hosszú ujjú felsőrészt viselt,

szintén fekete köpennyel. Ékszerei nem voltak,

csupán egy fekete szaténkendő a derekán. Nála nem

volt fegyver.

A démon Sarah, a boszorkány Brighid volt.

-Mégis mit akarsz? Mit akarsz tőlem? Miért tértél

vissza 150 év után? –kérdezte Sarah.

-Ne légy bolond! Vissza akarom kapni a testem.

–felelte Brighid.

-Elfelejtettél valamit. Ez már rég nem a te tested. Ez

egy másik test, ami az enyém. És a te lelked az, ami itt

idegen.

-Tévedés. Emlékszel arra, ami velem történt?

-Nem. Az a TE múltad, nem az enyém. Miért kellene

rá emlékeznem?

-Mert belőlem születtél. Emlékezz, Sarah!

-Nem fogok. Nincs szükségem az emlékeidre.

-Akkor is emlékezni fogsz! Mert én azt akarom, hogy

emlékezz! –kiáltott fel Brighid. Ebben a pillanatban

Saraht megrohanták az emlékek.

h g

Sesshoumaru felébredt. Még alig hajnalodott.

Körülnézett. A szobából nyílt még egy ajtó, ami nyitva

volt. Egy kisebb helyiségbe vezetett, ami leginkább

egy mai fürdőszobára hasonlított. Megmosakodott.

Alig, hogy végzett, amikor valaki kopogott. Kinyitotta

az ajtót. Yoshiko volt az.

-Uram, a királynő hívatja. Sarah szobájában van.

-Rendben, megyek. Hagyjuk a formaságokat. Szólíts

Sesshoumarunak.

-Igenis.

Sesshoumaru követte Yoshikot. Zafír Sarah ágyán

ült. Hideg kék szemei végigfutottak az érkezőkön.

Aztán elfordult.

-Nincs jól. Most azonnal meg kell próbálnunk

meggyógyítani. Gyere. –suttogta. Sesshoumaru

némán leült mellé. Zafír megfogta a kezét.

-Tárd ki előttem az elmédet.

-Mire készülsz?

-Meggyógyítom Saraht. De ehhez szükségem van a

segítségedre. -felelte Zafír. Másik kezét Sarah

homlokára tette. Lehunyta a szemét. Lassan

megpróbált bejutni Sarah elméjébe.

e f

Egy fiatal nő ringat egy csecsemőt. Aztán ugyanez a nő

nézi, ahogy gyermeke megteszi az első lépéseit. A

gyermek -egy lány- kacag. Úgy tíz év kihagyás. A

következő képen a lány tíz-tizenegy éves lehet. Anyja

mesél neki. Tündérekről, varázslatról. Majd tanítani

kezdi. Mindenre, amit egy lánynak tudnia kell. Aztán

az anya halála. A halott nő fölött ott állt az alig

tizenhárom éves lány. Apja még jóval születése előtt

meghalt. Most árván maradt. A lányt el akarják űzni,

de egy öreg nő befogadja. Tőle tanulja meg a mágia

fortélyait, azt, hogy hogyan védje meg magát.

Megtanul bánni az íjjal. De az öreg hölgy élete sem

örök. Halálával a lány sorsa végleg eldől. Ismét el

akarják űzni. El akarja ijeszteni az embereket egy

egyszerű varázslattal, de valamit elront. Megöl egy

férfit, aki történetesen a falufőnök öccse. Ezzel betelik

a pohár. Elfogják, börtönbe vetik. Éheztetik, majd

kikötözik egy karóhoz. Másnap hajnalban megkövezik,

majd elkergetik a faluból. A lány a hegyekben, a

hóviharban, ahogy megidézi Zafírt. Aztán az

átváltozás.

Sarah végignézte ezeket az emlékeket. Látott minden

egyes vércseppet, ami a kövek nyomán felszakadt a

lány bőréről. Látta a halott anyát. A zokogó gyereket.

Aztán a kedves öreg hölgyet, mindent. Saját bőrén

érezte a fájdalmat, amit a kövek okoztak. De Brighid

nem elégedett meg ennyi emlékkel. A saját életét is

végig kellett néznie. A születése utáni néhány hetet,

amit Fagyföldön tölt. Aztán ahogy a szellemhorda

megtámadja. A titokzatos megmentő, Sesshoumaru.

Azok a napok, amikor követte. A harc a

párducdémonokkal. A súlyos sérülés. Vér. Szellemvér,

egy lélektöredék. Aztán ahogy Sesshoumaru tanítani

kezdi a fiatal tündért. Az elválás. A nehéz évek,

amikor naponta legalább húsz szellemet megöl. Az

örök élet titkának súlya. Majd a találkozás, a harc

Dainnel, a sérülés, a saját gyógyító erő használata. A

“harc” Kannával, a kettészakadt lélek. Ezzel véget ért

az emlékáradat.

Sarah újra Brighid előtt állt.

-Miért kellett ezt mind látnom? –kérdezte Sarah.

Ismét ott álltak az arénában. Egy sas felrepült a

“nézőtérről”. Brighid lépett egyet Sarah felé.

-Mert mi egyek vagyunk. Érzed ezt az erőt? A barátaid kutatnak bennünk. Milyen szánalmas! El akarnak űzni engem…

-El is fognak, Brighid. El is fognak… -mondta Sarah,

szinte már csak saját magának. A boszorkány

felnevetett.

-Bolond! Ők nem menthetnek meg téged! Csak egy

tiszta szív képes engem elűzni! Az ő szívük pedig nem

az… vesztettél, lásd be! Most már az enyém a tested!

Térdre előttem, démon! –nevetett Brighid. Sarah

akarata ellenére is térdre esett. “Nem… nem… ez nem

lehet… elbuktam… sajnálom Zafír… bocsáss meg,

Sesshoumaru… és ég veletek” Ezeket a gondolatokat

már Zafír és Sesshoumaru is hallotta. A királynő épp

csak annyira tudott behatolni Sarah elméjébe, hogy

hallották a gondolatait. Most a fagytündér lelke

elbukott. A teste lázban égett, ahogy Brighid átvette

felette a hatalmat.

h g

Zafír némán nézett a mellette ülő Sesshoumarura.

Nem értették, mi történt. Sarah nem veszíthetett

ilyen könnyedén. “Nem lehet! Ő nem ilyen! Neki ki

kellett volna tartania! De mintha hallottam volna

valamit, hogy egy tiszta szív megmentheti… de a

fagytündérek szíve nem lehet tiszta az emlékeik

miatt. Akkor mégis honnan szerezzek tiszta szívű

lényt?” Zafír teljesen összetört. “Egy tiszta szív… Egy

tiszta szív… Rin! Az ő szíve biztosan elég tiszta!”

-Én ismerek egy tiszta szívű lényt. Abban az erdőben

hagytam, ahol Sarah lelke kettészakadt. Egy halandó

lány, Rinnek hívják. –szólalt meg halkan

Sesshoumaru. Zafír reménykedve felnézett.

-Yoshiko! Kérlek, hozd ide őt!

-Igenis, úrnőm! –felelt Yoshiko, majd átváltozott

sólyommá. Azzá, amelyik feltartotta Kagurát.

Kirepült a nyitott ablakon, és perceken belül eltűnt a

horizonton. Sesshoumaru meglepetten nézett utána.

-Igen, ő volt az, aki a segítségetekre sietett. Minden

fagytündér rendelkezik valamilyen állat testével. A

legtöbben madarak vagyunk. Általában nem

látszanak rajtunk állati jegyek, de Sarah kivétel. Neki

ebben az alakjában is vannak szárnyai. Ő ezért nem

vált alakot soha. Yoshiko a leggyorsabb tündér az

udvarban… mindjárt visszaér.

-És te milyen madár vagy?

-Hogy én? Egy ölyv. Nem használom azt az alakomat.

Nincs szükségem rá. –felelt Zafír. A két aggódó démon

visszafordult a beteghez. A következő percek óráknak

tűntek.

e f

Egy sólyom repült magasan az égen. A célja a távoli

erdő volt, ahol egy lányt kellett megkeresnie. A

szélnél is sebesebben repült. Nem akart elkésni. Nem

szabadott elkésnie. Éles szeme hamar kiszúrta a lányt

az erdőben. Nem tétovázott, megragadta a vállánál

fogva és elindult vissza a kastélyhoz. Nem madár volt.

Egy fagytündér. Yoshiko. A kislány nagyon megijedt,

sikítozva próbált szabadulni.

-Eressz el! Sesshoumaru nagyúr! Kérlek, segíts!

Nagyuram! Nagyuram…

-Nyugodj meg, kicsi lány! Yoshiko vagyok, egy

fagytündér. A te nagyurad küldött. Nyugalom!

–csitította a sólyom. Nem okozott neki gondot a teher,

ugyanolyan gyorsan repült, mint addig. Perceken

belül elérték a kastélyt. Yoshiko berepült a nyitott

ablakon, majd visszaváltozott emberré. Körülnézett.

Sesshoumarut vette észre először. Odafutott hozzá, és

átölelte a férfi derekát.

-Sesshoumaru nagyúr! De jó, hogy látlak!

Sesshoumaru megsimogatta Rin haját, majd némán

az ágyra nézett. A lány követte a tekintetét. Néhány

másodpercig csak dermedten állt, majd odafutott

Sarahoz. Zafír és Yoshiko észrevétlenül távoztak.

Sesshoumaru hátrébb lépett.

Rin leült az ágy szélére, és megfogta a tündér kezét.

-Sarah! Sarah, ébredj! Sarah! –suttogta. Arcán

legördült egy könnycsepp.

h g

Brighid összerezzent. Lenézett az előtte térdelő

lányra.

-Mi ez a tiszta erő? Mit csináltál?

-Hogy én? Én semmit… Ez egy tiszta szív. Engem

szólít, hallod? Ő fog elűzni.

-Engem? Engem nem lehet elűzni! Én a részed vagyok,

Sarah! Örökre a lényed része maradok, ezen nem

tudsz változatni!

“Sarah! Sarah, ébredj! Sarah!”

Brighid összeesett. A fákon mozgolódni kezdtek a

madarak. A két térdelő nő között megjelent egy

harmadik alak: egy kislány. Kérdőn nézett Brighidre.

-Miért nem engeded el? Miért nem hagyod, hogy velem

legyen?

-Azt akarod, hogy engedjem el? –kérdezet Brighid. A

lány bólintott, majd eltűnt.

-Győztél, Sarah. Elmegyek, de ne feledd: én benned

élek. És hogy ne felejts el, megkapod az én erőmet is.

-A te erődet? Milyen erőre gondolsz?

-Majd rájössz… ég veled, fagytündér…

-Ég veled, boszorkány… ég veled…

A fákról egyszerre repülte fel az összes madár. Brighid

alakja az arénával együtt halványulni kezdett, majd

eltűnt. Az üres térben ott lebegett a szárnyas alak.

Egy kis idő múlva aztán egy sóhaj kíséretében ő is

eltűnt.

e f

Sarah kinyitotta a szemét. Az első, amit meglátott,

Rin volt. A lány elmosolyodott, és átölelte a tündér

nyakát. Aztán meglátta őt. Ott állt az ablaknál, és a

mezőt nézte. Arcán nem látszottak érzelmek. Ahogy

megérezte, hogy figyelik, megfordult.

-Felébredtél.

-Igen. Nagyszerű észrevétel… Le sem tagadhatnád,

hogy te mondtad. –húzta el a száját Sarah. Lassan

felült. Rin továbbra se engedte el.

-Látom, nem változtatta meg a jellemedet ez a

betegség… felébred, és egyből elkezd gúnyolódni.

-Oh. Még egy zseniális észrevétel, Sesshoumaru

nagyúr! –vigyorgott Sarah.

-Rin, gyere! Kicsit magára hagyjuk a kisasszonyt.

–Sesshoumaru elindult az ajtó felé. Rin leugrott az

ágyról, és követte. Sarah még utánuk szólt.

-Sesshoumaru, Rin! Köszönöm. Nagyon köszönöm.

A két alak visszafordult, és rámosolygott Sarahra.

Aztán távoztak. A fagytündér visszahanyatlott az

ágyra.

Folytatása követtkezik…