A múlt árnya

3. rész

Lezárás

Folytatás:

***

Elindultam a dombok felé, és gondolataimba

temetkeztem ismét.

Ki ez a nő és vajon mit akarhat hajnalok hajnalán?

Ehhez hasonló kérdések járkáltak a fejembe miközbe

az ismeretlennő felé tartottam.

Mikor oda értem hozzá rideg tekintettel végig

mértem.

A szemei vörös üreségel tekintetek rám.

-Ki vagy?

Kérdeztem az idegen démonőt, nem ép a

legudvariasabb formába.

-Nevem kagura szélboszorkány vagyok, és inuyashat

keresem.

Sajnálattal közlöm veled, hogy nincs a közelbe, úgy

hogy be kell érned szerény személyemmel.

Kagura is végig mérte ellenfelét és meg alapította

semmivel sem különb nála.

Ugyan olyan nő, mint én mért lenne különb nálam?

Kérdezte magától a boszorkány.

Ahogy elnézem kutya démon, lehetsz, el találtam.

-szerintem a külsőm önmagáért beszél. Vagy még

sem?

-Meg mondod a neved, vagy ki kényszerítsem belőled.

Kérdezte a boszorkány már egyenes dühvel párosítva

érdeklődését.

Csak álltam és unottan néztem a boszorkányt,

kiváncsivoltam mikor szándékozik végre eltávozni.

De valahogy nem láttam benne kellő szándékot a

távozásra. Végül abba hagytam bosszantását, azzal

hogy semmire nem válaszolók.-Na jó, ahogy te akarod.

Mondtam bele egyezően a boszorkánynak. A nevem

Heian és jól látod valóban kutyadémon, vagyok. Nem

ajánlom, hogy ki kezdj velem, mert esetleg csúnyán

meg sebzed magad.

-ha ha de bátor itt valaki. Mondta némi cinizmussal a

hangjába kagura.

Esetleg kíváncsi vagy még valamire.

-kösz nem.

-Mi az már tegeződünk is.

-tényleg nincs itt inuyasha? Kérdezte a boszorkány

tőlem kisé ravaszkás mosollyal.

Ara hogy ki éljem gyilkoló ösztöneimet ere a célra te is

meg felelő vagy.

Nem mondtam neki semmit, csak biccentetem egyet a

fejemmel, és vártam hogy mit lép.

A boszorkány szétnyitotta legyezőjét és támadásba

lendült.

-sárkány tánc, és egy határozott mozdulattal létre

hozott egy világoskék szélörvényt.

Az örvény sebesen közelítet felém. Ki húztam egyik

katanamat amiből zöldes kék fény áradt.

Magam elé emeltem védekező helyzetbe, és vártam.

Az örvény sebesen közelítet felém.

Mikor elért a szélörvény, minden erőmet összeszedve,

visszavertem a boszorkány támadását.

-Nagy képű fruska ki védte az én sárkánytáncomat.

Mérgelödöt magába kagura.

Heian rá emelte tekintetét az égre.

-kell fel a nap.

Egy hirtelen jött megérzéstől fogva meg fordultam és

láttam, ahogy inuyasha fut felém, és közben

visszaváltozik féldémoná.

-Mit keresel itt! Mérnem maradtál a többiekkel.

-Nem hagylak magadra még akkor, sem ha csak egy

féldémon vagyok.

-Jól van, ahogy akarod.

Mind ketten kagura felé fordultunk és vártuk hogy

támadjon. Egy ideig így álunk egymással farkas

szemet nézve.

-semmi értelme csak itt állni és várni, hogy

valamelyikünk el kezdje a harcot.

Már épp támadni készült inuyasha, mikor is gondolt

egyet kagura ki bontott egy tollat és elmenekült.

Mi közbe haza felé tartott Naraku kastélyába

elgondolkodót a démonő erején.

Ki lehet ez a nő és miköze van inuyashahoz? De nem

tudta meg válaszolni a magába feltett kérdéseket.

Inuyasha dühösen az égre tekintet. Nagy szerű az

ellenség meg futamodott.

Gyere vissza te gyáva boszorkány! Ki abálta utána, de

nem hiszem hogy halotta.

-ne mérgelődj már annyit.

Jól van de, nem tűröm az ellenség megfutamodását.

Nem számit legalább nem lesz gondod vele egy ideig.

***

Sesshoumaru nagyúr hová sietünk, mi ilyen fontos,

hogy még egy pihenőt sem engedhetünk meg

magunknak. A nagyúr meg ált és yakenre nézet, és

közömbös düvel azt mondta neki.

-Semmi közöd hozzá. Sesshoumaru nagyúr én is

nagyon fáradt vagyok, és álmos.

Tudom Rin.

De most még nem állhatunk le, piheni, majd egy kicsit

késöbb. Igy hát tovább szelték az erdő végtelen porát.

Az éj sötétségébe csak a csillagok és Sesshoumaru

tájékozó képessége volt segitségükre. Már egy ideje

mentek a sötét erdőbe, az erdőre síri csend borult.

 -Sesshoumaru nagyúr nem állnánk meg egy kicsit?

Mondta kisé panaszos kérdéssel yaken.

Sesshoumaru meg fordult és rá nézet yakenre. El

mósólyodot, és közömbösen ezt mondta.

-Most mond meg nekem ki a szolga én vagy te?

-Bocsánat Sesshoumaru nagyúr természetesen én.

Alázkodot meg a nagyúr előtt a kis gnóm béka.

-Na jó akkor itt letáborozunk.

Maradj itt yaken és vigyáz Rinre.

-Na végre lepihenhetek egy kicsit. sohajtot fel yaken.

Van egy kis elintézni valóm, majd jövök.

-Halottad mit mondtam.

-Igen Sesshoumaru nagyúr halottam minden szavát.

A démon biccentet egyet a fejével, és ott hagyta őket.

Nagyszrű megint magamra maradtam ezzel a

halandó kölyökel. Mérgelödöt yaken.

Még szerencse hogy addig itt volt a nagyuram, míg

sikerült tűzet gyújtanom.

***

Érzem öt a kedves illatát, kit oly nagyon szeretek. Itt

lehet, a közelbe érzem.

Sesshoumaru csak ment kedves illata után. Az erdő

sötét árnyként vetült rá.

Újhold van akkor biztos ott lesz az öcsém is. Nem

tudok dühös leni még a gondolatától sem, mert meg

érintet a szerelem édes íze.

Így elmélkedet önmagába, mig kinem ért egy

hatalmas dombokkal övezet tisztásra.

A nap már kezdet fel jönni a keleti égbolton és meg

csillogtatta Sesshoumaru haját.

Jól gondoltam. Az öcsémmel van. De nem tudok rá

haragudni ahhoz túlságosan, szeretem.

***

Heian elnézet az egyik domb irányába. Ismerős illatot

hozott magával a szél.

Inuyasha! Menj vissza kagoméhoz. mért mi történt?

semi csak azt szeretném, ha visszamennél.

Mi van, ha nem megyek visza. Ellenkezet inuyasha

Heianal. semi mondta közömbösen a féldémonak.

Ostoba hanyou sosem értet a szép szóból. Na mindegy

lesz, ami lesz. Érzem az illatát, itt van valahol.

Elkezdtem a dombokat pásztázni, hátha rá akadok

valahol sesshoumarura.

Az egyik dombon meg akadt a szemem. Ott láttam őt,

a kedvesemet a domb tetején és engem nézet.

Oda mentem hozzá és mélyen egymás szemébe

néztünk.

-lezártad már a múltadat.

-igen lezártam. Kész vagyok veled folytatni az életem,

ha te is ezt szeretnéd.

Sesshoumaru lágyan meg simogatta arcom. Meg fogta

a kezem és szenvedélyesen meg csókolt.

Aztán magához ölelt és a fülembe sugta, szeretlek.

Elindultam volna inuyasha felé, de Sesshoumaru

vissza rántot, és ismét átölelt.

Mért akarsz, oda meni az öcsémhez?

El szeretnék tőle búcsúzni.

Hát jó akkor menjünk keten. nem akarom, hogy velem

gyere. De hát miért hisz össze tartozunk.

Csak akkor jöhetsz velem, ha meg ígéred, hogy nem

fogsz verekedni az öcséddel.

Na jó meg igérem. Mire esküszöl. A szerelmünk

zálogára. Akor jól van.

Sesshoumaru kézen fogót ismét és elindultunk

inuyasha felé.

Látom, itt vannak már a barátaid is, inuyasha.

Igen nem sokára indulunk. Továb keresitek a szent

ékkő maradványait.

Te meg mit keresel itt Sesshoumaru.

Elmosolyogta magát és inuyashára nézet. Nyugodj

meg öcsikém nem harcolni, jöttem.

Egy lépést hátrált Sesshoumaru és rám nézet. Én meg

fordultam és kérdően vissza pillantottam rá.

Menj, búcsúz el az öcsémtől. inuyasha ajka tátva

maradt a csodálkozástól. Mi történhetett a

bátyámmal, hogy nem harcol velem. Ez rejtély

gondolta magába a hanyou.

-inuyasha el szeretnék tőled búcsúzni.

Elmész Sesshoumaruval.

Igen elmegyek vele inuyasha. neked már nincs

szükséged a védelmemre, mert már nem vagy

egyedül. Találtál magadnak igaz barátokat, akik még

az életüket is feláldoznák érted. ök egytől egyig igaz

barátok, szeretnek és meg becsülnek. Becsüld meg te is

őket.

Eztán ott hagytam inuyashat és oda mentem

sesshoumaruhoz. megfogtam a kezét és elindultunk át

az erdőn. visza Rinhez és yakenhez.

 folyt.köv