|
1 fejezet
2007.01.06. 17:20
Átokhercegnő
1. fejezet: Két évvel lésőbb...
Sesshoumaru iszonyatos erővel csapott Lisha felé. A démonnő gyorsan hátraugrott, és kikerülte a csapást. A következő pillanatban a démon méregkarmai átszaladtak a mellkasán. Lisha szeme elkerekedett, de még volt ideje, hogy kinyögje: -... az átok nem fog megtörni... Sesshoumaru undorodva lépett hátrébb. Egy órával korábban a semmiből egy álmatag kis démonnő került elő. Közölte a nevét, és hogy gyereket akar- tőle. Sesshoumaru egyszerűen ki akarta nyírna, de az meglepően gyors volt. Amíg a férfi üldözte- végre egy kis szórakozás- még arra is volt ideje, hogy valami átkot küldjön rá. Sesshoumaru még mindig érezte a koponyát, amit a nő szavai égettek belé. Végre sikerült utolérnie, és persze könnyen végzett vele. Már csak az volt a kérdés, hogy Lisha igazat mondott- e és az átok tényleg halálos?... Vagy csak Lisha próbált ráijeszteni. Visszasétált a folyóhoz és a fák között várakozó Rinékhez. Leült nem messze tőlük, és elgondolkodott- még mindig azon a témán. Már lement a nap, és Rin is elaludt, amikor végül magához hívta Jakent. "Kedvenc" szolgája azt tanácsolta neki, hogy keressen fel egy átoktörőt. Sesshoumaru, biztos ami biztos, egész éjjel gondolkodott a dolgon, aztán reggel elhatározta, hogy keres egy boszorkányt. Dél földjének határán élt valami banya, Sesshoumaru hallott már róla egyetsmást... Jobb ötlete nem lévén elindult hozzá. Milla a tűzhelynél szorgoskodott, amikor Sesshoumaru megérkezett hozzá. Kísérőit az erdőben hagyta egy tó partján, és egymaga ment fel a hegyre a boszorkányhoz. - Banya!- emelte fel a hangját a démon. Milla nem törődött vele. - Banya!- ismételte Sesshoumaru némileg hangosabban. A boszorkány kiszólt: - Hangosabban, fiam! Nagyothallok! Sesshoumaru minden további nélkül belépett a barlangba. Szeme dühösen villogott, és gondolatban már készítette energiaostorát... A tűzhelynél egy gyönyörű nő ült. Haja már teljesen ősz volt, de arcán csak néhány ránc húzódott, fekete ruhája pedig kiemelte még mindig szép alakját. Bár már benne járt a korban, még mindig frissen mozgott. Sesshoumaru leengedte a kezét. - Te vagy az az átoktörő, aki Dél földjén él? - Nem tudok másról...- Milla elgondolkodva nézett a démonra- Mit akarsz? - Törd meg az átkot, ami rajtam van. - Mit adsz érte?- kérdezte a nő szemtelenül. - Nem öllek meg...- morogta Sesshoumaru.- Mutasd a helyét! Sesshoumaru szeme vészjóslóan megvillant. - Ha nem mutatod meg, nem tudom miz kéne megtörni, és nem tudok segíteni... Sesshoumaru kelletlenül lecsúsztatta jobb válláról a felsőjét. Milla kénytelen volt felállni egy ládára, hogy szemügyre vehesse a fekete koponyát. - Hm. lisha csinálta, igaz? Jellemző... A héten már te vagy a harmadik. Egyébként halálos. És nem tudok vele mit kezdeni. - Törd meg az átkot!- parancsolta a démon. - Nem megy. Ha Lisha gyereket akar tőled, lesz gyereked- vagy meghalsz. Szóval keresd meg a menyasszonyod, és hozd előre azt az esküvőt, vagy... - Nincs menyasszonyom, és törd meg az átkot, vagy megöllek! Milla tűnődve nézett rá:- Van egy lehetőség... Van itt nálam egy lány... - Hol? -Alverat!!!- kiabált hátra a boszorkány.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
