Második fejezet:

• Eltelt néhány hónap.
• Egy apró kunyhó kertjében telepedett le egy útjából hazatért bátor csapat. Inuyasha egy fán ült, amely ontotta virágait. Kagome a kertben beszélgetett Sangóval, aki épp azon fáradozott, hogy sikeresen eltalálja a hozzá vészesen közeledő Miroku arcát. Shippou Kirarával játszadozott a kunyhó árnyékában. Mindannyian Kaede anyót várták, aki meghívta őket pihenni a hosszú út után.
• Csakhogy ő most nem volt sehol. A kis csapat úgy döntött, hogy megvárja, amíg az anyó hazaér.
• De mikor délután felé járt az idő, kezdtek aggódni.
• -          Remélem nem támadta meg egy csapat démon - kezdett bele az emberek „megnyugtatásába” Miroku.
• -          Nem járnak erre olyan sűrűn - legyintett Sango – de persze előfordulhat.
• -          Juuuj! Kagome, lehetséges, hogy démonokkal találkozott? – visította aggódva Shippou.
• -          Ne félj, Shippou, biztos nem történt ilyesmi. De azt muszáj leszögeznünk, hogy Kaede nem tudja megvédeni magát egy nagy horda szellemmel szemben.
• -          Ti nem láttátok még harcolni a vénséget - jegyezte meg flegmán Inuyasha, miközben suhogó fehér hajjal leugrott a fáról - ahhoz képest milyen öreg, jól harcol a vénség…
• Inuyashát egy idős női hang térítette észhez.
• -          Hallottam ám, Inuyasha!
• Inu Yasha megfordult, s szembe találta magát a lágyan mosolygó Kaede anyóval.
• Aki mellett ott állt egy hosszú hajú, dermesztően szomorú lány.
•  
•