Tizenhatodik fejezet:

Elkövetkezett a reggel is. Hiába sürgette Yaken, hiába halogatta Rin, mégis bekövetkezett.

Shi-rudo korán kelt. Rint megreggeliztette, majd azon gondolkodott, hogy Yaken mit sugdoshat a gyermeknek. Mintha tanítgatná valamire…

Eljött az indulás ideje is. Hiába sürgette Yaken, hiába halogatta Rin, mégis bekövetkezett.

Az indulás előtti ölelésnél, mikor Rin – Sesshoumaru parancsára – mindent szépen megköszönt, utolsó kéréssel fordult Shi-rudo felé.

-          Hozz nekem olyan finom lila szirmokat, amit a tónál ettünk, Shi-rudo-sama!

A Pajzs örült, hogy a kislány kedvében járhat, így be is szaladt az erdőbe haladéktalanul.

Végigjárta a jól ismert utakat, és bolondozott a tisztásnál.

Shi-rudo nehezebb zsebekkel tért vissza az útjából, de mire visszaért csillogó szeme megakadt a falu égő-füstölgő romjain. A falusiak közül néhánynak lemészárolt teteme ott hevert a romok között.

De a legtöbb falusi egymás vállán zokogva meséltek a hatalmas szellemről, akihez úgy illik a víz, akinek olyan jól áll az éjszaka, s aki ezt képes volt megtenni egy szerencsétlen, kiválasztott faluval…