Tizenhetedik fejezet:

Sesshoumaru ott állt, egész közel egy halandóhoz, aki abbahagyta az energiapajzs fenntartását.

A szellem meglendítette méregcsíkokkal ellátott kezét… s végül leeresztette azt.

Egy éles sikkantással valaki belefutott Shi-rudo hasába…

Shi-rudo fél térdre ereszkedett a földön, majd viszonozta az apró kezek ölelését.

-          Szervusz, Rin! – majd a lány felállt, megigazította fél válláról lelógó ingjét, s szemeit a kutyaszellemre emelte.

Félmosolyra húzta száját.

-          Örülök, hogy újra látlak Sesshoumaru.

Erre mindenki hörögni kezdett, aki eddig semmit nem tudott.

-          Te ismered ezt a szörnyet? – nyugtalanította a körülmény Shippout.

De Sesshoumaru nem ezzel volt elfoglalva. A lány mosolya nem volt őszinte.

Yaken kárörvendő arccal nézett rá Shi-rudóra. Rá nem volt hatással, a lány tisztasággal teli szeme.

-          Csak nem dühös vagy, te hitvány halandó? Csak nem sirattad meg a szánandó faludat? Lángolva szebb volt!

-          Fogd be a szád, Yaken! – parancsolta Sesshoumaru.

-          De… nagyuram? – kerekedett ki Yaken természetétől fogva gülü szeme.

Rin még mindig Shi-rudót ölelte át, de most hátrált Sesshoumaru-sama felé.

-          Nem vagyok dühös, Yaken - hárította el a Pajzs. Majd Sesshoumarura pillantva megjegyezte:

-          Megértem, hogy a szellemeknek rombolásra van szükségük… mert más jár a fejükben… s attól megijednek.

Sesshoumaru elképedt – mint oly sokszor a lány társaságában.

„Honnan tudhatja, hogy Kagura miatt romboltam le a falut?”

-          Nem akarom, hogy ilyeneket mondj Rin előtt – mindössze ennyi futott ki Sesshoumaru száján.

-          Miért ne? Talán mert ez az igazság, és ő is részese volt?

Rin erre nagyon megrémült.

-          Minek voltam részese, Sesshoumaru-sama?

-          Ezt én sem értem – jelentette ki Sesshoumaru. – Minek volt részese Rin?

Shi-rudo Yakenre nézett. A kis gnóm arcát izzadságcseppek lepték be.

-          Semminek – hazudta a Pajzs.

Yaken épp megkönnyebbült, mikor Rin odaszaladt Shi-rudóhoz, majd zokogva átkarolta az ismét fél térdre ereszkedett lány nyakát.

-          Én nem akartam neked rosszat, Shi-rudo-sama! Én csak azt tettem, amit Yaken-sama mondott. Nem akartam, hogy a falud leégjen.

Shi-rudo nem bírta nézni, ahogy Rin sír.

Sesshoumaru egy alattomos pillantást vetett Yakenre, majd lassan megszólalt.

„Ez a kis gnóm… elcsalatta a faluból Shi-rudót, hogy ne legyen ott, amíg rombolok… okos húzás volt tőle…”

-          Hozd ide Aunt, Yaken!

Yaken meg sem mukkant, csupán hallgatagon engedelmeskedett. Sesshoumaru Shi-rudóra nézett.

-          Nem akartam neked rosszat, halandó. Csak ez volt a kötelességem.

-          Ártatlan életeket tenni tönkre? – sírt fel Shi-rudo is – Te nem láttad azokat az embereket, akiknek meggyilkoltad valamelyik hozzátartozóját. Gyerekek és idősek haltak bele a nagy munkába, amit a falusiak végeztek az újjáépítéskor. Mármint az életben maradottak. Ez neked a kötelesség, Sesshoumaru? Ez mind csak sallang! Te egy hidegvérű gyilkos vagy, nem más! Azt hiszed, számít valakinek a tiszta véred? Talán az áldozatoknak számított volna…

A többiek tátott szájjal hallgatták Shi-rudo érzelemkitöréseit.

Sesshoumaru vészjóslóan közellépett a Pajzshoz.

Felemelte kezét, s a zokogó lány arcához nyúlt vele:

-          Ez hát az emberi könny – sodort le egy cseppet a kisírt arcról. – Ezt éri a tiszta vér Shi-rudo. A szellemkönny gyógyító hatású. Ez a halandó könny pedig… szánalomébresztő.

Shi-rudo kivetkőzött Rin öleléséből, s hátrált pár lépést a szellem elől.

Intett Inuyashának, hogy menjenek tovább.

Mind megindultak, otthagyva az elégtételt nyert Sesshoumarut.

„Milyen érzékeny állat a halandó!”

Shi-rudo megfordult, s könnyes szemmel ránézett Sesshoumarura, Rinre, majd újra Sesshoumarura.

A háttérben Yaken küzdött a magát megmakacsoló Aun ellen.

Shi-rudo szólásra nyitotta száját.

-          Az igazságot nem zúzhatod szét a méregkarmaiddal Sesshoumaru.

„Most csak ennyit mondok. De többé nem hiszek neki. Menjen vissza a kis Kagurájához. Rinnek is már hiányozhat.”

S tovább lépdelt Inuyasháékkal.