Huszadik fejezet:

Sesshoumaru megfordult.

Az égben tényleg Kagurát látta, és a sebesen közelítő Aunon Yakent és Rint.

Félmeztelenül felállt.

Kagura és a többiek lelandoltak.

-          Miért tűntél úgy el, Sesshoumaru? – sietett oda hozzá Kagura.

Yaken is odalépett.

-          Nem megmondtam, hogy Aun követni tudja Sesshoumaru nagyúr szagát? Hogy én erre eddig nem gondoltam!

Rin azonban Shi-rudóhoz sietett, és ismét átölelte.

Kagura a két halandóra nézett, majd Shi-rudo szemébe.

-          Mi dolgod ezzel a halandóval, Sesshoumaru?

Gyanakodva tette fel a kérdést, de ez az érzés erősödött benne, mikor a domboldalra nézett, ahol Inuyasháék álltak.

-          És velük mi dolgod?

-          Velük semmi – jegyezte meg Sesshoumaru.

Kagura összehúzta vörös szemeit.

-          Már értem…

-          Nem érted! – ugrott fel a helyéből Sango.

Minden szem rá szegeződött.

-          Sesshoumaruval harcoltunk az imént, csak azért van itt. Majdnem megölt mindnyájunkat. Azt a férfit is csak burával tudtuk megóvni a pusztításától.

-          Ez már hihetőbb – állapította meg a Szélboszorkány, s hozzábújt a szellem csupasz mellkasához - Miért nem ezzel kezdted Sesshoumaru?

Sesshoumaru a válla fölött Shi-rudo felé pillantott.

A Pajzs megkövülten állt a helyén karjai közt Rinnel. Kagura ezt nem vette észre.

„Nem tud választani. Még mindig nem tud.”

Shi-rudo bólintott. Ki tudja miért.

Kagura eleresztette Sesshoumarut.

-          Indulhatnánk akkor?

Sesshoumaru hátranézett. Szavakat keresett, de nem talált.

-          Gyerünk, Rin!

A démonok és a halandó lány Aunon távozott.

Shi-rudo pedig ott állt, még mindig megkövülve a mezőn. Hosszú haját próbálta magával sodorni a szél.

Inuyasha próbálta elterelni a figyelmét:

-          Most mit csináljunk, ezzel a rengeteg fával?

-          Mit csinálnánk? – nézett rá öszzeszűkített szemmel a Pajzs – Természetesen tüzet gyújtunk. Kijózanítom a vezért.

„Azt teszel vele, amit akarsz”- ezzel adta volna át a leégett falu vezetőjét Sesshoumarunak.

De inkább kigyógyította, s útjára bocsátotta.

Pár napig emésztette magában Shi-rudo a történteket, mikor egy délelőtt Sango lépett oda hozzá.

-          Sajnálom, hogy hazudtam. De Kagura megölt volna téged.

Shi-rudo most kimondhatta azt, amin már napok óta rágódik.

-          Kagura őszintén szereti Sesshoumarut, ugye?

Sango hallgatott.

-          Inkább legyen az övé. Így a lelkiismeret sem fogja mardosni Sesshoumaru lelkét, hogy halandót választott.

„Mármint, ha van neki olyan.”

Sango meglepődött Shi-rudo kijelentésén.

Több szó nem esett köztük estig.

Az éjszakát egy kastélyban töltötték, ahol Miroku „kiűzött egy démont”.

Shi-rudo békésen aludt, mikor egy hosszú, karmos kéz befogta a száját.

Rögtön felébredt, s hátulról megérezte Sesshoumaru inggel borított felsőtestét.

Sesshoumaru kivezette a kastély erkélyére, ahol a szél erősen fújt.

Shi-rudo bennhagyta a fegyverét.

Védtelen volt.

Sesshoumaru szóra nyitotta a száját, de Shi-rudo megelőzte.

-          Azt akarom, hogy Rin döntsön. Hiszen az ő további életéről is szó van. Most pedig menj, mielőtt még kihívom Inuyasháékat.

Sesshoumaru utoljára magához húzta a lányt.

Shi-rudo tincsei átfedték Sesshoumaru testét a szélben. Hajszálaik összekeveredtek.

„Más, mint Kaguráé. A halandóölelés bizonytalanabb, mint a démoné.”

Sesshoumaru elment.

„Lám-lám. A szél az ellenségünk, de valójában mindig jelen volt.”

Shi-rudo ezek után nem tért vissza a kastélyba, csak a fegyveréért, azért is csak reggel.