Huszonegyedik fejezet:

Rinre hárult minden felelősség.

A választását majd a nyílt mezőn kell megtennie mindenki előtt.

S már tudta kit választ.

Érezte, hogy ez most tőle függ.

Sesshoumaru-sama boldogsága, Shi-rudo-sama boldogsága, Kagura-sama boldogsága, Yaken boldogsága…

„Pedig Sesshoumaru szereti Shi-rudo-samát. De Yaken-sama jobban örülne Kagura-samának.”

Nehéz döntés volt, rövid gondolkodási idővel.

Sesshoumaruék a füvön landoltak, azután Rin középre sétált.

Shi-rudo-sama szemébe nézett, s elfordította a szemeit.

-          Kagura-samát választom – kezdett el sírni.

Inuyasháék lelombozódtak. Igen, ez várható volt.

Shi-rudo átölelte Rint.

Rin belecsimpaszkodott élete megmentőjébe.

Pedig olyan rég volt az.

Hosszasan ölelték egymást, amikor Kagura Sesshoumaruhoz bújt.

Shi-rudo végigsimított a lány hátán.

Az érzés ismerős volt, mint mikor először harcoltak Inuyashával. Akkor Inu Yasha tette ezt vele…

          A selymes bőrön ugyanis halmokban álltak a sebek, s Shi-rudo felszakította a vart. De meg kellet állapítania, hogy a sebei egész frissek. Érezte az újra kibuggyanó vér melegét, s hirtelen sajnálni kezdte a kislányt.

Shi-rudo számára világossá vált minden.

„Hiszen Rin sírt az előbb! Talán a felelősségtől, talán a… félelemtől!”

Elengedte a lányt. S ránevetett.

Rin ezt nem tudta mire vélni.

A Pajzs hátrált öt lépést, közben szelíden mosolygott.

-          Lehet egy utolsó jó tanácsom Rinhez? – pillantott rá Sesshoumarura.

Az engedélyt megkapta ezzel szemben hátatfordított nekik. Elindult a barátai felé, de onnan még visszajelzett:

-          Tégy gyógynövényeket a sebeidre Rin.

Rin mintha megértette volna…

A többiek döbbenten álltak…

De a lényeg az volt, hogy Rin és Sesshoumaru értse.