Yilsrana Hime - Egy félszellem papnő élete

IV. Meidou kő

1. rész

"Újra találkozunk hercegnő"

by: Yilsrana

Yilsrana Hime unottan, gyakorlott mozdulattal söpört félre egy kupac papírt maga elől.

Az elmúlt 200 évben szinte minden napján a papírmunkával kellett foglalkoznia, és eléggé unta már.

Tudta, hogy mit vállal, ha elfoglalja az Északi trónt, de a papírmunkától akkor is borsódzott a háta.

Hiányzott neki a harc, a vándorlás, és a kalandok. Az elmúlt 200 év során szinte egyszer sem hagyta el a palotát, csak akkor, ha esetleg tárgyalnia kellett valakivel.

- Úrnő, készen van? - kérdezte Ryunga.

Yilsrana gyilkos pillantást vetett a bolhadémon nőre.

- Még nem Ryunga. - közölte aztán jéghideg hangon Yilsrana.

- Úrnő, kérlek, vedd komolyan a feladataid. - mondta Ryunga.

- Komolyan veszem Ryunga. - sóhajtott Yilsrana. - Kétszáz éve folyamatosan komolyan veszem.

- De…

- Ryunga. Hagyj békén!

- Úrnőm…

- Ryunga!

- Igen úrnőm. - hallgatott el a bolha. Belátta, hogy jobb, ha most nem idegesíti fel úrnőjét.

Ryunga elhelyezkedett az egyik iratkupac tetején.

Yilsrana vetet még egy pillantást Ryungára, aztán gondolkodni kezdett, de nem jutott sokra, mert egyre jobban unatkozott.

A bolhadémon nő mindent tudóan tanulmányozta úrnője arcát, miközben az kezdett egyre jobban elálmosodni.

Yilsrana ásított, aztán meglepődve vette észre, az íróasztalra felkapaszkodni próbáló Myougat.

- Úrnő! - hajolt meg a bolha, mikor végre felküzdötte magát az asztalra.

- Mit akarsz Myouga? - kérdezte Yilsrana. - Régen láttalak.

- A nagyuram fia, Inuyasha úrfi, és a csapata nagy bajban vannak. - mondta Myouga. - Narakuval harcolnak, és vesztésre állnak.

- Narakuval? - kérdezte döbbenten Yilsrana. - Hisz ő már meghalt!

- Nagyon gyengén, de túlélte, mikor Sesshoumaru megtámadta, és ötven éve, más szellemekkel együtt megszállt egy halandót. - mondta Myouga. - Így újra meg tudott erősödni, bár csak féligszellem. Emlékszik mindenre, és még mindig a fejedet akarja Úrnő, csakhogy te 200 éve ki sem mozdultál a palotából.

Yilsrana felállt, és megkerülte az asztalt.

- Mutasd az utat Myouga. - mondta.

- Úrnőm. - pattogott Yilsrana vállára Ryunga. - Én is veled megyek úrnőm!

Yilsrana lemondóan sóhajtott.

- Gyere. - mondta.

Két perc múlva Yilsrana a csata színhelye felé száguldott Myougával és Ryungával a vállán, és Kikarával a nyomában.

*

- Kagome! - kiáltott fel Inuyasha, mikor felfedezte a lány felé tartó démont.

Egy villanás, és a démon több darabban hullott a földre.

Inuyasháék döbbenten néztek körül, és észrevették a feléjük sétáló Yilsranát.

- Te meg ki vagy? - kérdezte Inuyasha.

Myouga Inuyasha tenyerére ugrott, és méltatlankodva szidta le a hanyout.

- Ne beszélj tiszteletlenül Inuyasha úrfi. - mondta Myouga. - Ő Yilsrana Hime. Az Északi tartományok úrnője. Édesapád régi barátja.

- Ismerte apámat? - nézett Yilsranára Inuyasha.

A hercegnő bólintott.

- Vele harcoltam Ryukossei ellen, s ott voltam, mikor meghalt. - mondta Yilsrana. - Izayoit is jól ismertem.

- Régen láttalak Yilsrana Hime. - sziszegte Naraku.

Yilsrana Naraku felé fordult.

- Nem hiányoztál, elhiheted. - mondta. - Látom, csak íj módon tudtál szert tenni némi erőre. Megszálltál egy halandót más szellemekkel együtt, és megszerezted az uralmat a test felett.

- És ezt is. - emelte fel Naraku a majdnem teljes ékkövet. - Nagy hiba volt, hogy 200 éve elvesztetted az ékkövet Yilsrana Hime. Ha máig te maradtál volna az őrizője, sosem tudom megszerezni.

- Te őrizted 200 éve az ékkövet? - nézett a hanyou nőre Kagome.

- Igen. - bólintott Yilsrana. - Majd 400 éve a szellemirtók hozták el nekem. Mert úgy gondolták, hogy Midoriko reinkarnációját illeti meg.

- Tényleg nagyon hasonlítasz Midorikora. - nézett végig a hercegnőn Sango.

- Akkor nézz meg egyszer, ha halandó vagyok. - mondta Yilsrana.

- Szóval te is hanyou vagy. - mondta Inuyasha. - Akkor jól éreztem a szagodon.

Yilsrana kisöpört néhány hajtincset az arcából, és sóhajtott.

Hirtelen ismerős szag ütötte meg a hercegnő orrát.

-Újra találkozunk hercegnő. - szólalt meg ekkor egy ismerős hang Yilsrana háta mögött.

Yilsrana megpördült, és szembe találta magát Sesshoumaruval, és az összes elfeledettnek vélt érzés felszínre tört benne.

- Rég láttalak Yilsrana. - mondta Sesshoumaru.

Yilsrana észrevette a Sesshoumaru mögött ácsorgó halandó kislányt, és rámosolygott.

- Szia. - mondta. - Hogy hívnak?

- Rin vagyok. - mondta a kislány.

- Én, pedig Yilsrana. - mutatkozott be a hercegnő.

- Abbahagynátok a bájcsevelyt? - kérdezte Naraku.

Yilsrana Naraku felé pillantott, és előhúzta egyik kardját.

- Most végleg meghalsz. - közölte hidegen Yilsrana.

Ekkor három dolog történt gyors egymásutánban. Naraku egyik szolgája, egy fekete hajú nő villámgyorsan Yilsrana mellett termett, és megvágta a hercegnőt egy arany tőrrel. Aztán Yilsrana kiejtette a kardot a kezéből, és elájult. Végül, pedig Naraku gúnyosan mosolyogva elvette a fekete hajú nőtől a tőrt.

- Mit tesz egy kis méreg? - kérdezte gúnyosan.

- Mit tettél vele? - kérdezte Kagome, miközben letérdelt Yilsrana mellé.

- Megmérgeztem. - nevetett Naraku. - Sesshoumaru, tudom, hogy még mindig érzel valamit Yilsrana iránt.

- Honnan veszed? - kérdezte Sesshoumaru. - Több, mint kétszáz éve semmit sem jelent nekem.

- Kár, pedig a Meidou kő megmenthetné. - mondta Naraku.

Sesshoumaru felkapta a fejét, és Narakura nézett.

- Mi hasznod neked abból, ha Yilsrana megmenekül? - kérdezte Sesshoumaru. - Hiszen gyűlölöd!

- Ez igaz. - mondta Naraku. - De a céljaim egyelőre nem tartoznak rád.

- Mit tervezel? - kérdezte Inuyasha.

- Semmi közöd hozzá Inuyasha. - mondta Naraku. - Nos, Sesshoumaru, ha nem találod meg a Meidou követ, Yilsrana Hime hamarosan meghal. És még a Tenseigával sem mentheted meg. Dönts el, mit akarsz!

Naraku és az emberei mérges gőz kíséretében eltűntek.

Sesshoumaru szó nélkül Yilsrana mellé sétált, és felvette az ájult lányt, és a kardot, amit elejtett.

- Mit teszel? - kérdezte Kagome.

- Ugye segítesz neki Sesshoumaru sama? - kérdezte Rin.

Sesshoumaru lenézett a hercegnőre, akit a karjában tartott, és benne is felrémlettek a régi emlékek.

Yilsrana nehezen ugyan, de kinyitotta a szemeit, és Sesshoumarura nézett.

- Sessh…

- Csss. - mondta Sesshoumaru, és megcsókolta a lányt, amivel sikerült elérnie, hogy mindenki meglepődve, és döbbenten nézzen rá.

- Miért? - kérdezte Yilsrana.

- Lehet, hogy hibát követtem el kétszáz éve Yilsrana. - mondta az inuyoukai. - De most pihenned kell.

Yilsrana elaludt.

- Öcsém, tudsz a közelben egy helyet, ahol vigyázna rá valaki? - kérdezte Sesshoumaru.

- Kaede anyó faluja itt van a közelben. - mondta Kagome.

- Akkor vigyük oda. - mondta Sesshoumaru.

*

- Mit akarsz csinálni? - kérdezte Inuyasha két órával később, mikor Yilsrana már a falu egyik kunyhójában feküdt.

- Megkeresem azt, ami megmentheti. - mondta Sesshoumaru.

- Veled megyünk. - közölte Inuyasha. - Narakunak valami célja van ezzel, és tudni akarom mi.

- Inuyasha… - kezdte Sango.

- Jöhettek, de ne hátráltassatok. - közölte Sesshoumaru. - Yaken, Rin, ti itt maradtok Aunnal együtt.

- Shippou, te is. - közölte Inuyasha.

Ekkor Kikara felugrott Sesshoumaru prémjére, és nyávogni kezdett.

- Kié a macska? - kérdezte Miroku.

- Yilsranáé. - mondta Sesshoumaru, miközben Kikara elhelyezkedett a vállán.

- Tudod, hol keressük a Meidou követ? - kérdezte Sango.

- Vannak sejtéseim. - mondta Sesshoumaru.

- Kíváncsi vagyok, mit akar ezzel Naraku. - mondta Miroku.

- Naraku régóta meg akarja ölni Yilsrana Himét. - közölte Ryunga, miközben ő is elhelyezkedett Sesshoumaru vállán. A kutyaszellem nagy bánatára.

- Így igaz. - mondta Myouga. - Nem értem, miért nem ölte meg egyszerűen. Miért adott lehetőséget, hogy túlélje?

Sesshoumaru Ryungára nézett.

- Találkozott Yilsrana az utóbbi 200 évben Narakuval? - kérdezte. - Lehet rá Narakunak valamilyen oka, hogy életben hagyja?

Ryunga megrázta a fejét.

- Yilsrana Hime Myougától tudta meg, hogy Naraku még mindig él. - mondta a bolhadémon nő. - Yilsrana Hime az elmúlt 200 évben csak az Északi tartományok irányításával foglalkozott.

- Értem. - mondta az inuyoukai.

*Csodálkoztam is, hogy az utóbbi 200 évben egyszer sem találkoztam vele* gondolta Sesshoumaru.

Végül a nagy szellem félbeszakította gondolatait, és a többiek felé fordult.

- Indulunk. - közölte.

- Rendben. - bólintott Kagome.

A kis csapat elhagyta Kaede anyó faluját.

Folytatás következik…