11. rész

„Mai nem beszél egész nap, vajon mi baja lehet?” gondolkodott Rin, miközben egy erdőn haladtak keresztül. „Bárcsak segíthetnék neki…”

-Mai! –szólalt meg a kislány. Nem jött válasz.- Mai!- semmi reakció- Mai figyelsz rám?

-Hm? Persze! Mit szeretnél?

-Nem játszunk valami? Unatkozom.

-Csendkirály?- „Az most nagyon megy…”

-Inkább szóláncozzunk…- Mai sóhajtott. „Nem hiszem el…a végén még nekem lesz bűntudatom, hogy nem mentem haza…bár mondjuk, most már inkább dühösek lesznek.”

-Alma!- kezdte a játékot a kislány. Szerencsére (vagy balszerencsére), Sesshoumaru megálljt parancsolt.

-Bújjatok el!- ők így is tettek. „Igenis, őfőnöksége…elképesztő...” Sesshoumaru pedig eltűnt az erdőben.

-Miért hagysz mindig hátra engem ezekkel a halandókkal nagyuram?

-Az eszedbe sem jutott, hogy nem kedveli a társaságodat?- „Vagy a nyivákolásodat?” forgatta a szemét Mai. Yaken meg csak hápogni tudott. „Legalább a hatása meglett…”

-Mai! Valaki jön!- rángatta meg Mai kimonójának az ujját. „Tényleg van ott valaki…”

-Kagura! Mit keresel itt?- kiáltott fel a gnóm. Mai még arról is megfeledkezett hogy a fülére tapassza a kezét. „Kagura? Naraku reinkarnációja vagy mije?”

-Fogd be te kis görcs. Nem miattad jöttem. Hanem a lányért…- nézett Maira vörös szemeivel. „De nem szeretnék Sesshoumaruval összefutni most…” gondolta a szélboszorka.

-Mit ártottam én neked?- tette fel a kérdést Mai. „De most tényleg…”

-Ne játszd itt nekem az ártatlant…tudjuk hogy te avatkoztál közbe a csatánkba. Azt az átkozott korcsot meg hála neked, nem sikerült megölnünk.- „Heh???”

-Összetévesztesz valakivel, mert nem emlékszem a ronda aurádra…-„Most mit mondjak? Tényleg ronda…mint valami százlábú polip…”

-Igen, most már biztos hogy te vagy…le sem tagadhatod a nagy szádat.- vágott vissza, miközben elővette legyezőjét.

„Öngól…” gondolta Mai, de még mielőtt bármit is tehetett volna, Aun eléjük állt, eltakarva a kis csapatot. Fenyegetve nézte a szélboszorkányt mind a négy szemével. ( :P )

-Hidd el…van nekem jobb dolgom is minthogy veled végezzek…úgyhogy gyorsan essünk túl rajta-azzal meglendítette legyezőjét. –Pengetánc!

-Futás Rin!- kiáltotta Mai, miközben megfogta a kis kezét és elkezdtek futni az erdőbe. Ami egyre sötétebb és sötétebb lett, persze ezt Mai nem láthatta…

-Mai! Nem látok semmit. Olyan sötét van.

-Akkor most én leszek a te szemed- és futottak tovább. Kagura követte őket a madártollán. (Yakenéket már rég elintézte)

-Szánalmas próbálkozás!- az erdő egyre sűrűbb lett és már nem sok hiányzott hogy elszakadjanak egymástól.

-Rin! El ne engedd a kezemet, hallod? Nem állhatunk meg.

-Nem bírom Mai!- „Istenem mibe keveredtem?” gondolta Mai, miközben hirtelen megállt, ölébe vette a kislányt és villámgyorsan irányt változtatott, kikerülve Kagura újabb csapását. „Nem kellett volna annyi vizet inni…rettenetesen szúr az oldalam!” Kapkodva vette a levegőt, miközben a fáradtságnak köszönhetően kezdett lelassulni…”Ki kell találnom valamit, de nagyon gyorsan! Gondolkodj! Valami csak eszedbe jut!” Újra irányt változtatott, hátha megzavarhatja üldözőjüket. „Nesze nekem Cooper teszt…”már sajogtak a lábai.

-Meghalsz…Sárkánytánc!- húzta ördögi vigyorra a képét Kagura, amint kiértek egy tisztásra. „A fene enné meg…”

-Rin! Szaladj!- azzal letette a kislányt a földre- én már nem bírom tovább. Menny vissza Sesshoumaruékhoz ott biztonságban leszel…majd én is megyek utánad- látva a kislány tétovázását hozzátette- Ne gondolkozz! Menj már az istenért!- azzal betuszkolta egy bokorba, és ő gyorsan félreugrott. „Még épp időben…” gondolta miközben kétségbe esetten nézett arra a helyre, ahol az előbb egy robbanás szerűséget hallott.

-Ahhoz képest, hogy a múltkor milyen virgonc voltál, most elég hamar kifáradtál.- jegyezte meg flegmán a boszi. „Csak tudnám miről beszél…” De nem tudta folytatni az elmés gondolkodását, mert rettentően megfájdult a feje, és az eszméletét vesztette…