II. fejezet: A Történet

            Egy héttel Miroku és Sango távozása után a két miko kirándulni vitte a falu fiataljait a Szent Fához. A gyerekek, hogy kicsit érdekesebbé tegyék a kirándulást, megkérték Kaedet, hogy meséljen nekik egy régi legendát. Kaede habozott, de Kagome kérésére (aki egy kislányt a nyakába, kettőt kézen fogva vitt) kiválasztott egy szép történetet.

- Hát jó. - egyezett bele az idős papnő. - Elmesélem nektek a Tűz történetét.

„Hajdan élt egy fiatal lány, aki nagy szellemi erővel bírt, de nem volt papnő. Nagyon szeretett egy fiatal fiút, aki szintén szerette őt, de magas származása miatt nem házasodhattak össze. A fiúnak - aki herceg volt - kötelessége volt, hogy megvédje területét a szellemektől. Ezt használta ki a pár, hogy együtt lehessenek. A határ menti őrjáratokra együtt mentek. Ez rendkívül veszélyes volt, mert a komoly, felelősségteljes munka hidegvért és maximális odafigyelést követelt. Ezzel tisztába is voltak. Egy nyugodt őrjáraton, azonban lankadt a figyelmük és megtámadták őket. A lány a csata során súlyosan megsérült, majd a herceg karjai között lelte halálát. Halála után a lelke nem távozott testéből, hanem azzal egyé válva egy lánggá változott. Ezt a lángot csak a herceg érinthette meg. Elzárta a világ szeme elől, hogy senki ne bántsa, ne zavarja kedvese nyugalmát. Végül sem a herceget, sem a helyet nem látták többé.”

- Állítólag - folytatta tovább Kaede. - a Tüzet az Igaz Szerelem élteti. Az emberek úgy tartják, hogy a Tűznek gyógyító ereje van, de csak az érhet hozzá, akinek a szívében a Igaz Szerelem lakozik.