Régi jó ismerősök

1. Rész: A szellemfalu

Inuyasháék éppen egy erdőn mentek keresztül. Látszólag, Inuyasha nagyon siet.

Shippo:- Miért megyünk ilyen gyorsan?

Inuyasha:- Ez az erdő csak úgy hemzseg a szellemektől! Ha nem akarjuk, hogy megegyenek, inkább szedjük a lábunkat!

Shippo:- Egyáltalán miért vagyunk itt?

Inuyasha nem szólt semmit. Helyette Kagome folytatta:

- Inuyasha egy szellemfaluba akar menni, nem tudom, miért…

Most már Inuyasha folytatta:- Tudomásaim szerint egy közeli faluban él egy hatalmas mágus, aki egészen szellemmé tudna változtatni…

Miroku közbeszólt:- Miből gondolod, hogy segít neked?

Inuyasha:- Apámnak van ott egy ismerőse… egy farkasszellem. Gordonnak hívják. Ha jól tudom, épp a felesége az a mágus, akit keresek.

Mentek tovább az erdőben, míg egy tisztáshoz értek. Ott két különös szellem uzsonnázott. Egy nő és egy férfi. Emberi- és sárkánytestrészeik is voltak. Inuyasháék egy bokor mögé bújtak. “Hátha nem vesznek észre…”

Hirtelen az egyik szellem felkapta a fejét:- Hé, bátyám! Emberszagot érzek!

- Én is – Szólt a másik. Felállt és kiáltott:

- Hé! Ki van ott?

Kagome összerezzent.- Inuyasha, én félek…

Hirtelen a fák mögül valaki egy kifeszített íjat szorított Inuyasha fejének:

- Állj! Kik vagytok?

Kagome, Miroku, Sango, szóval mindenki már támadásba lendült volna, de még több nyilas ugrott elő.

- Ne mozduljatok, vagy halál lesz a vége!

A támadók vadászok voltak, zöld ruhában, a legelsőnek zöld haja volt (Milyen változatos…).

Sango:- Vadászok… Mit ártottunk nektek?

Zöldhajú vadász:- Ez a mi vadászterületünk!

Inuyasha:- Ezüstfalu vadászai vagytok?

Z. h.v.:- Honnan tudsz a faluról? Az ezüstfalu, mely az ezüstlobú erdő mélyén van, emberi szem elől rejtett… Bár te egy hanyou vagy…

Inuyasha:- Ismerek ott valakit… Gordon a neve…

A szellemek éktelen kacagásba fogtak. A sárkányfajzatok közelebb mentek, majd a hímnemű megszólalt:

- Szegény kicsi hanyou… Gordon rég meghalt egy háborúban 100 évvel ezelőtt! Volt uralkodónk feleségével, Novourival együtt hunyt el az alvilággal szemben…

Inuyasha:- Az ördögbe! Novouri is meghalt…

- Mit akartál tőle?

- Á, semmit…

Vadász:- Csak nem jöttél ide a semmiért… - A hímnemű sárkányfajzathoz – Kalaido, ha nem mondja meg, mit akar, lelövetem!

Kaleo (Kalaido húga, a másik sárkány):- Igen, hanyou. Ha nem mondod meg, megölünk!

Kalaido:- Kaleo, Jun! Nyugi!

Inuyasha:- Rendben… Novouri mágus volt, és…

Jun:- Segített volna teljesen szellemmé válni, igaz?- Lassan leeresztette az íját. A többi vadász követte.

Miroku Kagome fülébe súgta:- Miért adta be a derekát?

Kagome:- Talán, mert tudja, kivel áll szemben. Ezekből a szellemekből hatalmas erő árad ki. Te nem érzed? Miroku? Hol vagy?

Miroku akkor már Kaleo mellett állt.

- Üdv, szép hölgyem…

Kaleo mérges arcot vágott:- Te… Te egy szerzetes vagy?

- Ömm… Igen!

- GRRR!

- Most mi a baja?- Fordult Kalaidohoz.

Kalaido:- Nos, kedves kis húgom utálja a magadfajta szerzeteseket, mivel átokszóró hivatást űz. Ugyhogy inkább hagyd békén.

- Vagy úgy… - Hátrált vissza Kagome felé.

Sango:- Úgy kell neked!

Kalaido ezek után Inuyasha vállára tette a kezét:

- Lehet, hogy van még remény…

- Hogy mi?

- A faluban ma is él egy mágus, Novouri lánya, Miya-sama. Bár még kiképzésen van, azért bámulatos ereje van. Talán kérd meg őt…

Inuyasha új reményhez kapott.

- Elvinnél Ezüstfaluba?

Kalaido:- Hogyne. Ebből élek. Csak fizess ki, és elviszünk benneteket…

Inuyasha morgott, majd a csapat megtakarított pénzéből kifizették a nem olcsó fuvart.

Kaleo:- Mindet? A szerzetes nem maradhatna itt?

Kagome:- Szó sem lehet róla!

Kalaido:- Húgi, ne hisztizz már! Inkább hozzuk a szekereket!

A 2 szellem elment a beigért szekerekért, és máris indultak. Jun, és a többi vadász csak vállat vont, majd eltünt az erdő sötétjében…