4.fejezet

Kagome Inuyashahoz bújva várja a csata végét, úgy ahogy Sango Mirokuval, aki kivételesen nem taperolt. A porfelhő kezd leülni, és egy alak sétál ki.

-Inuyasha ékkőszilánk van nála!

Inu épp rántaná elő a tessaigát, amikor észreveszi, hogy Kazuro az, aki teli volt sérülésekkel. Lassan odabotorkál Kagomehoz.

-Ez szerintem a tied.

Átnyújtsa a szilánkokat, majd összeesik.

-Kirara segítenél? –Sango.

Kirara bólint, majd átváltozik. A két fiú ráhelyezik újdonsült társukat a nagy Kirarára.

-Észre kellett volna vennem a szilánkokat.

-Semmi baj Kagome. Most avval tudnád jóvátenni a bűnödet, ha megtisztítod ezt a 8 szilánkot.

-Tényleg nem haragszol emiatt?

-Nem.

-Köszönöm Inuyasha, de most vigyük el Kaedehoz, mert ezek igen csak súlyos sérülések.

30perc múlva megérkeztek Kaedehoz.

-Kagome! Kagome! –Ugrik Kagome nyakába Shippo.

-Szia Shippo! Jól vagy?

-Igen! Annyira hiányoztál!

-Te is nekünk.

-Ő kicsoda? –Kérdezi Kaede.

-Kazuro, a tűz isten. Ő segített nekünk legyőzni Naraku újabb teremtményét. –Miroku.

Kaede ellátja az ájult démont.

-Féltékeny vagy Shippora ugye? –Súgja Miroku Inu fülébe.

Inuyasha elvörösödik.

-Ez nem igaz!

-Dehogynem! Te is szívesen ugranál Kagome nyakába ugye? Szereted.

-Ez….ez…..nem igaz! Tény, hogy szeretem, de….de…áh! Hagyj békén szerzetes!

-Ahogy akarod, de végre kihúztam belőled az igazat.

-És Sangoval mi van?

-Sangoval? –Most Miroku vörösödik el.- Hát…most, hogy mondod igen keveset taperoltam mostanában….

Miroku kifut Sango után. Kagome Inu mellé sétál.

-Hová futott ilyen boldogan Miroku?

A válasz agy nagy csattanás volt kintről.

-Most már tudom. Elmegyek Shippot megkeresni, és labdázok vele egy kicsit. Jössz?

-Nem.

-Hát rendben. Csak tudnám, hol van.

-A hegynél lévő réten lesz. –Kaede.

/Shippo egy réten? Csak nem barátnője van?/ Gondolja Kagome, majd futásnak ered. 10perc múlva már a réten volt. /Rin itt? Akkor Sesshoumaru biztos a közelben lehet./ Odasétál a gyerekekhez.

-Szia Kagome-sama!

-Szia Rin! Mit csináltok?

-Virágot gyűjtünk. –Shippo.

-Szeretnétek labdázni?

-Igen! –Mondják kórusban a gyerekek.

Elkezdenek labdázni.

Eközben Sess és Sakura az erdőben sétálgat.

-Most már jobban látsz?

-Még nem annyira. Minden homályos.

-De legalább látsz valamit és tudjuk, hogy hat az ellenszer. Különben miért mentél el hazulról?

-Elegem volt mindenből. Már hamarabb el akartam menni, de csak miattad még maradtam egy darabig.

-Rendes volt tőled. Veled tarthatok majd, ha rendbe jössz?

-Hm. Talán.

-Kérlek! –Bátyja elé áll.- Kérlek bátyó! Emlékezz, hogy anya mit mondott!

Sess sóhajt egyet.

-Rendben.

-Köszönöm!

Sess nyakába ugrik, akinek erre egy kis undorféleség jelenik meg az arcán. Hát igen. Talán még sem mutatja ki minden érzelmét….Na szov vissza a törihez. Sess miután leszedte magáról a húgát, beleszagol a levegőbe.

-Szóval itt vagy öcsi.

-Öcsi?

-Igen. Az a korcs.

-Miről beszélsz bátyó? Milyen öcsi, és milyen korcs?

Sakura értetlenül áll, de már Sess nélkül, mert ő szokásához híven eltűnt.