Inuyasháék csendesen haladtak Nyugat felé, miközben a youkaiok érezték hogy figyelik őket. A csapattal lévő démonok feszülten figyeltek környezetük rezdüléseire, de szerencsére senki nem támadt rájuk és hamarosan elérték a nyugati palotát. A társaság kissé fáradtan sétált be az épületbe, ahol már néhány szolgáló várta a terület örököseinek visszatértét.

-Üdvözlöm itthon, Mina-hime.- hajolt meg egy középkorú nő
-Szia Chie! Kérlek készíts elő néhány szobát a vendégeink, s a családunk részére. Még valami Chie kérlek siess egy szobával, mivel az öcsém és a felesége szeretnének mielőbb lepihenni.-kérte Mina az idősödő nőtől
-Értettem hercegnőm, de ha nem bánja szeretnék kérdezni valamit.-válaszolta bizonytalanul Chie
-Mi lenne az Chie?-nézett rá kérdőn nyugat hercegnője
-Ishigami-sama mióta nős?-kérdezte bizonytalanul a nő
-Jaj Chie nem Ishigami nősült meg, hanem Inuyasha a másik öcsém.-válaszolta mosolyogva Mina

Az idősödő nő bólintott egyet, s elindult teljesíteni a youkai lány parancsait; bár magában értetlenkedve kezdte előkészíteni Inuyasháék szobáját. Eközben Sakio kisétált a palota épületéből, s útját kedvencei felé vette akik lelkesen üdvözölték gazdájukat. A farkas és a ló elégedetten felhorkantott és felmorrant a kék szemű férfi láttán, miközben az lágyan végig simított a bundájukon. Shun és Takeda közvetlenül Sakio után hagyták el a palotát, s mindketten a bátyjuk után mentek. A testvérek csendesen néztek egymás eltérő színű szemeibe, de Shun és Sakio között még mindig érezhető volt némi feszültség, ami a kék szemű férfi bejelentései után szinte állandó jelleggel ott vibrált körülöttük. A csendet Hanshou ideges dobbantásai és Akela dühös morranásai törték meg, amit a fivérek érdeklődve figyeltek. A farkas egyre idegesebben morgott s néhány perc múlva már a nyugati palota kapuja felé rohant és erőteljesen csaholni kezdett a láthatatlan veszély forrás felé. Sakio egyből Akela után ment és megnyugtatóan simogatni kezdte a farkas fejét, miközben Shun és Takeda is csatlakozott hozzájuk Hanshou kíséretében. A palotában lévők is felkapták a fejüket a farkas erőteljes csaholására, s a két dai-youkai Reitoval együtt csatlakozott a három árnyharcoshoz, akik feszülten kémlelték környezetüket. Ahogy Inu no Taishouék Shunék mellé értek öt köpenybe burkolózott alak állt meg a palota és a társaság előtt, mire Akela ismét morogni és ugatni kezdett és Hanshou is egyre idegesebben dobolt patáival a kemény talajon.

-Nyugalom Hanshou, nincs semmi baj Akela.- suttogta Sakio, miközben megpaskolta mindkét állat nyakát
-Kik ezek az alakok, Sakio?-kérdezte komor tekintettel Takeda
-Vadászok, akiket akkor szoktak bevetni ha valakit véglegesen el akarnak hallgattatni.-válaszolta bátyja helyett Shun
-Elég jól informált vagy Shun. Honnan tudsz ennyi mindent a vadászokról?-kérdezte meglepetten a kék szemű férfi
-Egy rövid ideig közéjük tartoztam legalábbis addig, míg Reina néhányszor vissza nem küldött az alap kiképzésre mondván; hogy nem vagyok méltó arra hogy vadász legyek.-válaszolta komor hangon a zöld szemű fiú

Takeda meglepetten pislogott fivéreire, s figyelmét inkább a vadászokra fordította ahogy a velük lévő két dai-youkai és kígyó szellem is. Shun tett néhány lépést a vadászok felé, hogy figyelmüket teljesen magára vonja majd megállt a kis csapat feltételezett vezetője előtt. Egy darabig farkas szemet néztek egymással, bár a zöld szemű fiú nem igazán tudta kivenni ellenfele arcvonásait a szemére húzott kapucni miatt. A feltételezett vezető néhány pillanatig még tartotta a szemkontaktust majd lassan hátra tolta a csuklyáját így láthatóvá vált vörös szeme és kék haja. Shun néhány pillanatra megdermedt a vele szemben álló kinézete miatt, majd dühösen nézett a másik fél vörös szemeibe.

-Shun, kérlek állj félre az utunkból. Nem miattad vagyunk most itt.-szólalt meg a kék hajú fiú komoran
-Sajnálom Kaito, de nem engedhetlek Sakio közelébe.-válaszolta nyugodtan Shun
-Akkor sajnos rád is ugyan az a sors vár majd mint rá.-felelte Kaito rezzenéstelen arccal
-Állok elébe, de ha tényleg szó szerint követnéd a parancsot akkor mi már nem igen lennénk életben.-válaszolta magabiztosan a fekete hajú fiú
-Milyen jól ismersz Shun. Kár hogy már nem vagy a csapatunk tagja, s a jelenlegi felállás miatt ellenfelek vagyunk.-mondta a kék hajú fiú sajnálkozva
-Ez nem egészen rajtam múlt te is nagyon jól tudod. De miért nem teljesítettétek még a parancsot, hisz feltétel nélküli engedelmességgel tartoztok az árnyharcosok vezetőjének.-jegyezte meg Shun, miközben idegesen fekete tincseibe túrt
-Igaz ami igaz. Már nem lennétek életben, ha nem merült volna fel bennem egy aprócska kétely Reina-sama szándékaival kapcsolatban.-válaszolta sóhajtva Kaito
-Mégis mi volt az?-kérdezett közbe Takeda, aki eddig csendben figyelte az eszme cserét

Kaito fáradtan felsóhajtott majd lassan és vontatottan beszélni kezdett, miközben társai szétszéledtek a nyugati területeken. A négy vadász gyorsan elhagyta a helyszínt, s ugyan a palota közelében maradtak; de nem szóltak bele vezetőjük döntésebe. Shunék viszont érdeklődve hallgatták Kaito beszámolóját, s mindannyian megdöbbentek a kék hajú férfi szavain. Miután a vadász befejezte mondandóját néma csend ült a társaságra, amit csak Hanshou egy-egy horkantása tört meg. Sakio a hallottak miatt idegesen szántott végig fekete haján, miközben az esélyeiket latolgatta a küszöbön álló háborúban. A némaságot végül Sangoék felbukkanása szakította félbe, mire Shun vidáman sétált a szellemirtó lányhoz és gyengéden átölelte a derekát a Nimikoéval együtt. Reito is hasonlóan cselekedett mint az árnyharcos, ahogy a többiek is kivéve Inu no Taishout aki még mindig neheztelt Seiyára a múltban történtek miatt. Inuyasha és Kikyou kivételével mindenki az udvaron volt, s ezzel magukra vonták Kaito figyelmét is.

-Mégis mi folyik itt Shun?-tette fel a szinte mindenkit foglalkoztató kérdést Kagome
-Nem olyan fontos húgi. Csak egy régi ismerősömmel vitattuk meg, hogy miért nem hajtotta még végre a rá bízott parancsot.-válaszolta Shun elbagatellizálva a dolgot
-Igazán megkomolyodhatnál végre Shun.- mondta fejcsóválva Kaito
-Akkor mégis kit utasítanál rendre?-kérdezte vidáman a fekete fiú
-Milyen igaz. Egyébként is már kezdtek hiányozni az értelmetlen beszólásaid.-válaszolta nyugodtan a kék hajú fiú
-Értelmetlen? Kaito te voltál az, aki állandóan ugratta a társait!-felelte sértődötten Shun
-Én ugyan nem! Te vetted fel Takeda alakját és te dúltad fel az egész központot.-mondta hasonló hangnemben Kaito
-Persze fogd csak rám!-sziszegte a fekete fiú

Shun és Kaito egy darabig dühösen néztek egymás szemébe, majd a zöld szemű fiú elengedte Sango és Nimiko derekát s a kék hajú fiúra támadt. A két árnyharcos könnyedén a levegőbe emelkedett, ahol össze-összecsaptak míg társaik értetlenül figyelték a csatázókat. A két árnyharcos ügyesen manőverezve rontott neki a másiknak, s egy-egy apróbb sérülést sikerült csak ejteniük ellenfelükön. A párharcnak végül Sakio vetett véget, aki egy könnyed mozdulattal közéjük repült s kardjával sakkban tartotta a dühös fiúkat.

-Nos ha végre lenyugodtatok, akkor ideje lenne komolyan venni a dolgokat; mert ha jól értelmeztem Kaito szavait akkor Reina napokon belül támadni fog.-szólalt meg fedő hangon Sakio
-Olyan ünnep rontó vagy Sakio.- motyogta durcásan Shun, miközben leszállt
-Ezt majd mond akkor mikor szemben állsz Reinával és csapatával.-válaszolta hidegen a kék szemű férfi
-Jól van akkor térjünk rá a lényegre. Szóval Reina napokon belül ideér és le akar majd számolni velünk, igaz?-kérdezte komolyra vált hangon a fekete fiú
-Igen. Nekünk azt mondta hogy négy napot kapunk a feladatunk végrehajtására, s utána megkezdik a halandók világának leigázását.-válaszolta Kaito
-Nos akkor már csak egy napunk van, ha jól számoltam.-mondta gondterhelten Sakio
-Nem egészen.-kezdte a kék hajú fiú- Ugyanis lassan már négy napja a nyomotokban vagyunk, így a legjobb esetben is csak egy fél napunk van kidolgozni valamilyen védekezési tervet.-tette hozzá
-Értem. Nos a legjobb az lenne ha a gyerekek és a nők a palotában maradnának Inuyashával.- mondta elgondolkodva Shun
-Ezt már most elfelejtheted Shun. Mi is ugyanúgy segítünk, mit a többiek.-szólt közbe Kagome morcos hangon
-De Kag ez nem jó ötlet! Tudod te leszel a következő vezető és nem lenne jó ha most meghalnál.-próbált érvelni a zöld szemű harcos

A youkai miko csak egy gyilkos pillantást vetett unoka fivérére, majd apja felé fordult aki megadóan bólintott. Shun egy pillanatra megrémült a lány tekintetétől, s akaratlanul is hátrált néhány lépést; miközben Sakio és Kaito érdeklődő tekintetét magán érezte.

-Mégis mire várunk még? Ideje lenne hozzá fogni a stratégiánk megszervezésének, nem gondoljátok?-kérdezte érdeklődve Kasuga
-Igazad van nénikém.-válaszolta Takeda

A kis társaság kiegészülve a vadászokkal visszasétált a palotába, ahol a dolgozó szobába érve egyből neki fogtak a védekezésük megtervezéséhez. A nap hátra lévő részében a védekezésükre való terveket dolgozták ki, s csak késő este tértek nyugovóra hogy másnap frissen tudjanak szembe nézni a világot jelentő újabb fenyegetéssel. Sakio volt az egyetlen aki képtelen volt aludni, így az éjjeli égboltot figyelte miközben a mellette lévő farkast simogatta. A kék szemű árnyharcos nagyon aggódott testvérei miatt, de nem engedhette meg magának azt a luxust hogy őket kihagyja a Reinával való összecsapásból. Egy pillanatra lehunyta kék szemeit, s csak remélte hogy veszteségek nélkül megússzák az árnyharcosok jelenlegi vezetőjének félre állítását. Mélázásából egy vállára nehezedő kéz térítette magához, s kíváncsian fordult a testrész tulajdonosa felé. Kék szemei elkerekedtek, amint meglátta a felé tornyosuló zöld szemű alakot.

-Nem kéne már aludnod, Shun?-kérdezte csendesen Sakio
-Ugyanezt én is kérdezhetném, nii-san. De hogy a kérdésedre válaszoljak nem tudok aludni.-felelte csendesen Shun
-Mi aggaszt otouto?-kérdezte halkan az idősebb testvér
-Semmi vagy minden. Még magam sem tudom biztosan mi bajom van. Talán az hogy az utóbbi időben az életem fenekestől felfordult, s most nem tudom pontosan hányadán állok.-válaszolta lehajtott fejjel a fiatalabb fiú
-Ne aggódj annyit Shun. Előbb-utóbb minden rendbe jön, s az elmúlt napok majd csak egy rossz álomnak fognak tűnni.-felelte biztatóan Sakio
-Honnan vagy ilyen biztos a dolgodban nii-san?-kérdezte Shun, miközben bátyja szemébe nézett
-Nem vagyok biztos benne otouto, de azt tudom hogy jelenleg nem foglalkozhatok a jövővel. Számomra egyenlőre csak a jelen létezik.-válaszolta nyugodtan a kék szemű férfi
-Értem. Azért remélem nem fogod megöletni magad Sakio, csak hogy megszabadulj tőlem.-mondta a zöld szemű árnyharcos, majd megfordult és visszasétált a palotába

Sakio még sokáig ült kint a gondolataiba mélyedve, s többször is lejátszotta magában az öccsével folytatott beszélgetést de nem volt biztos benne hogy jól értelmezte Shun ki nem mondott szavait. Lassan ő is felállt és fivére korábbi nyomain szintén bement a palotába, s miután elérte a számára előkészített szobát nyugovóra tért. Másnap reggel mindenki korán kelt, s feszült csendben fogyasztották el reggelijüket. A csapat csendesen nézett maga elé, míg az egyik őr be nem rontott az étkezőbe.

-E-elnézést uram, de egy hadsereg közeledik felénk.-mondta szaporán lélegezve a férfi
-Értem, akkor ideje nekünk is kimenni.-válaszolta Inu no Taishou

A társaság elszántan bólintott majd egy emberként sétáltak ki a nyugati palota kapujába, persze a gyerekeket hátra hagyták Inuyashára és Kikyoura. Amint kiértek Sakio egyből észrevette a sereg elején álló Reinát, mire tett néhány lépést a nő felé. Az árnyharcosok vezetője is előrébb sétált, s körülbelül félúton találkoztak egymással.

-Nem gondoltam volna hogy ilyen hamar viszont látlak, nénikém.-mondta gúnyosan megnyomva az utolsó szót Sakio
-Gondolhattad volna hogy nem hagyom annyiban a dolgot, Sakio.- válaszolta hasonló hangnemben Reina
-Ó hát persze hogy nem. Ha hagynád akkor elveszítenéd a tekintélyed, nem de bár?-kérdezett vissza a kék szemű férfi

Az árnyharcosok vezetője nem válaszolt Sakio sértésére csak néhány lépést tett felé, majd egy hirtelen mozdulattal a férfira támadt. A kék szemű harcos könnyedén blokkolta nagynénje támadását, s ugyanazzal a lendülettel viszonozta is azt. A többiek csak feszülten figyelték ahogy Sakio és Reina összecsapnak, s a nő serege sem mozdult egy tapodtat sem és csak figyelték az eseményeket. A két csatázó egy könnyed mozdulattal felemelkedett a levegőbe, s ott folytatták tovább csatájukat. A párharc egyre jobban eldurvult, s Kagome már közbe akart lépni de Shun visszatartotta unokahúgát. A youkai miko morcosan nézett a zöld szemű fiúra, s megpróbálta kiszabadítani fogva tartott karját. Az árnyharcos nem engedte hogy a lány kiszabaduljon, s inkább erősített szorításán miközben egy bocsánat kérő pillantást vetett rá. Kagome feladva a kiszabadulásra tett kísérleteket, s inkább megpróbált visszasétálni Sesshoumaru mellé. Shun elengedte unokahúga karját s egy könnyed mozdulattal bátyja segítségére sietett , s őt követte Takeda is. Az ellenséges csapatból egyedül Miya sietett anyja segítségére és Sakio helyett „öccsére” és unokatestvérére támadt. A két fiú könnyedén kivédte a lány támadását, s könnyedén viszonozták azt. A két csapat a földről figyelte ahogy a vezetőjük megpróbálja félre állítani a vele szemben lévő férfit, s egyenlőre csak csendben figyelték az összecsapásokat. Sakio egyre több találatot vitt be nagynénjének, aki a vérveszteségtől egyre gyengébb lett és látása is homályossá vált. Miya is hasonló gondokkal küszködött mint anyja, de mint Reina ő sem tudta mikor kell feladnia a harcot. A fivérek már az utolsó csapást akarták bevinni a két nőnek, de Saeko közéjük állt és ezzel megmentette a két nő életét.

-Miért avatkoztál közbe Saeko?-kérdezte morcosan Shun
-Tudom hogy nem kedvelitek őket, de a halál helyet nagyobb büntetés az ha be vannak zárva.-válaszolta nyugodtan a vörös szemű lány
-Gondolod hogy annyiban fogják hagyni a dolgot ezek után?-kérdezte hidegen Sakio
-Nem, de gondoljatok bele hogy számukra az a legnagyobb büntetés ha be vannak zárva egy biztonságos helyre, amit a legjobbak őriznek.-felelte magabiztosan Saeko
-Mióta vagy ilyen megértő?-kérdezte meglepetten Takeda

Saeko nem válaszolt a kérdésre s helyette inkább egy halvány mosolyt küldött a fivérek felé, akik néhány pillanatnyi késéssel viszonozták azt. A vidám perceknek Reina orv támadása vetett véget, ami Sakiot érte. A kék szemű férfi egy pillanatra megdermedt, majd lendületesen hátra fordult s sikeresen eltalálta a nőt. Az árnyharcosok vezére a kapott találat miatt tehetetlenül zuhant a föld felé, ahova egy hatalmas csattanással érkezett meg. Reina a becsapódás következtében elvesztette az eszméletét, s majdnem az életét is. A nő magatehetetlenül feküd a földön amit Miya dermedten nézett, s dühében Shunra támadt. A zöld szemű árnyharcos alig tudta kivédeni a lány erőteljes támadásait, s kénytelen volt komolyabban megsebezni ellenfelét ami végzetesnek bizonyult a vöröses barna szemű lány számára. Inu no Taishouékat egy kicsit meglepte hogy a Reináékkal lévő harcosok egyáltalán nem avatkoztak bele a csatába, sőt még csak nem is támadtak e velük szemben állókra.

-Mégis miért nem támadtak meg minket?-kérdezte meglepetten Sango
-Mert nem kaptak rá parancsot, de ha kaptak volna akkor sem szállnának szembe a vadászokkal.-válaszolta nyugodtan Kaito
-Miért nem? Hisz ti is árnyharcosok vagytok, akkor miért tartanak ennyire tőletek?-kérdezte újfent a szellemirtó
-Fogalmazzunk úgy hogy azért tartanak tőlünk, mert mi vagyunk a vezér bizalmasai vagy ha így jobban tetszik akkor a végrehajtói. Ha mi nem állunk a vezető mellett akkor a harcosok elgondolkodnak azon miért vagyunk ellenük, s inkább megvárják azt hogy mi mit lépünk.-válaszolta magabiztosan a kék hajú árnyharcos
-Szóval ha ti Reinára támadtatok volna, akkor ők minket vettek volna célba igaz?-kérdezte Kagome
-Valószínűleg igen, de az is lehet hogy mellénk álltak volna.-válaszolta nyugodtan Kaito

A társaság még beszélgetett egy darabig, s közben fél szemüket Reina csapatán tartották. A másik csapat nyugodtan állt és várta a vezetőjük parancsát, de mivel az nem jött így mindannyian visszavonultak az árnyharcosok területére. Sesshoumaruék megkönnyebbülten fellélegeztek hogy a háború fenyegetése elvonult a fejük fölül, s most már csak a Shikon no Tama utolsó két szilánkját kell megszerezniük. A gondot csak az jelentette hogy az ékkő szilánkok Kougánál voltak, s a farkas szellem köztudottan oda volt a mikoért. Ezt az apró problémát a csapat nem tudta miként kellene kiküszöbölni, s ezen még napokig töprengtek miközben Reinát egy biztonságos cellába vitték és megerősített őrséget állítottak mellé.

Folytatás következik..