. Nem igazán értem még mindig hogy miért feküdtem le akkor Sesshoumaruval, hisz nem szeretem."-töprengett tovább. Töprengéséből Rin vékonyka hangja térítette magához.

-Minden rendben Kagome?-kérdezte aggódva a kislány

-Igen, Rin csak elgondolkodtam kicsit.-felelte a miko halvány mosollyal

-Értem, de miért szaladtál el? Talán haragszol Sesshoumaru nagyúrra?-kérdezte ismét Rin

-Ez egy kicsit bonyolult Rin. Nem haragszom Sesshoumarura csak kicsit össze vagyok zavarodva-mondta Kagoma

-Aha. Kagome ugye szereted a nagyurat?-jött az ártatlan kérdés a kislánytól

-Hát ööö... tudod Rin én kedvelem Sesshoumarut, de egy kicsit össze vagyok zavarodva és nem tudom pontosan mit érzek.-válaszolta a miko

A kislány csak bólintott, hogy megértette a mikot s még egy darabig beszélgettek más dolgokról is. A miko és Rin lassan feláltak a patak partjáról, s tovább beszélgetve sétáltak vissza Miharu falujába, ahol még mindig feszült volt a hangulat. Kagome félénken nézett körbe, majd halkan megszólalt.

-Inuyasha, Sesshoumaru beszélhetnék veletek?-kérdezte bizonytalanul, mire a testvérek nyugodtan követték

-Miről van szó?-kérdezte türelmetlenül a hanyou

-Hármónkról. Tudom hogy most haragszol rám Inuyasha, de eddig semmit nem tudtam rólad és te se kerestél meg.-mondta szomorkás hangon a miko

-Kérlek nem mehettem utánad, mert megegyeztem a bátyámmal.-morogta nyugtalanul Inuyasha

-Tttessék?-kérdezte döbbenten a lány

-Szóval a Naraku elleni harcban meghaltál és Sesshoumaru felajánlotta hogy megment, ha kilépek az életedből egy időre.-mondta a hanyou nyugodtan, mire a miko körül forogni kezdett a világ

Sesshoumaru egy gyors mozdulattal elkapta az összeesni készülő mikot, s a karjában tartva besétált húga kunyhójába. A bent lévők a belépő youkai és hanyou felé kapták a fejüket, majd gyorsan helyet csináltak az ájult mikonak. Miután a youkai lerakta a lányt már fordult volna ki a kunyhóból, de Miharu útját állta és maradásra bírta az enyhén dühös Sesshoumarut, majd kedveséhez fordult.

-Ryuu megtennél nekem valamit?-kérdezte kedvesen Miharu

-Persze édesem, mi lenne az?-válaszolta a sárkány démon

-Elhelyeznéd a szüleidnél a vendégeinket Sesshoumaru és a hanyou kivételével?-kérdezte a lány

-Rendben édesem, de legkésőbb két nap múlva visszajövünk.-mondta Ryuu, majd megcsókolta kedvesét

Miharu szenvedélyesen viszonozta kedvese csókját, s miután szétváltak a lány kissé kedvetlenül vett búcsút a sárkány szellemtől, majd lassan besétált kunyhójába; ahol bátyja és a hanyou morogva néztek a másikra. Sóhajtva ment ki ismét és hamarosan egy vödörvízzel tért vissza, s miután egy tálba merített belőle óvatosan egy vizes ruhát rakott a miko homlokára. Közben szemeit végig az egymással szemben ülő és egymásra morgó youkaion és hanyoun tartotta, majd lassan közzéjük sétált és leült.

-Miért csinálod ezt Sesshoumaru?-kérdezte fáradtan Miharu

-Mire gondolsz Miharu?-kérdezte a youkai hidegen

-Arra hogy időnként feltűnsz nálam és fenekestül felforgatod az életem, hogy utána nyugodtan elsétálj mintha mi sem történt volna.-mondta hasonló hangnemben a youkai lány

Sesshoumaru csak egy morgással válaszolt, mire Miharu dühösen viszonozta a férfi gesztusát. Inuyasha csak értetlenül nézett hol Sesshoumarura, hol Miharura; de egy szót sem értett a kettejük párbeszédéből. Végül megunta hogy egy szót sem ért, s hangot adott kíváncsiságának.

-Ti meg miről beszéltek? S Sesshoumaru mi közöd van ehhez a lányhoz?-kérdezte morogva a hanyou

-Semmi közöd hozzá öcsém.-mondta hasonló hangnemben a youkai

-Mi, ti testvérek vagytok?-kérdezte döbbenten Miharu

-Igen, de nem örülök neki.-morogta Inuyasha

Miharu csak megkövülten nézett rájuk, s szemei és arca egyre nagyobb döbbenetett sugárzott. A youkai lány döbbenete lassan eloszlott, s felkészült arra hogy megossza a hanyouval titkát. Már épp megakart szólalni mikor halk mozgolódást hallottak a miko felöl, aki lassan és kissé bizonytalanul ült fel. Kagome kifejezéstelen szemekkel nézett a testvérekre, s szomorú hangon megszólalt.

-Miért csináltátok ezt velem?-kérdezte a miko

-Mire gondolsz?-kérdezte Inuyasha

-Arra amit nem rég mondtatok. Miért nem hagytatok békében nyugodni?-kérdezte ismét Kagome

-Ne-nem akartalak örökre elveszíteni.-suttogta maga elé Inuyasha

Kagome döbbenten nézett Inuyashára, s nem akart hinni a fülének. Kissé szomorkásan nézett rá, majd halkan és bűntudatosan megszólalt.

-Értem, de sajnos így is elvesztettél.-mondta a miko

-Tudom, de legalább életben vagy és csak ez számít.-suttogta Inuyasha

-Értem, de ha megszületik a baba én visszamegyek a saját világomba hacsak nem jön közbe valami.-mondta határozottan a lány

-Előtte még lenne egy kérésem hozzátok.-mondta Sesshoumaru töprengő hangon

-Mi lenne az?-kérdezte rosszat sejtve a hanyou

-Utálom, hogy ezt kell mondanom, de szükségem van a segítségedre hogy visszaszerezzük apánk területeit.-válaszolta hidegen a youkai

Inuyasha döbbenten nézett bátyjára, majd halványan bólintott hogy hajlandó segíteni neki. Kagome mosolyogva nézett a két fiúra, majd lassan felállt és megpróbált kisétálni a kunyhóból a fiúk mellett. A hanyou szomorúan nézett a mellette elhaladó mikora, de nem tett semmit amivel marasztalni tudná a lányt. Kagome épp Sesshoumaru mellett haladt el, amikor megérezte a csuklójára kulcsolódó kezet. Kérdőn nézett a youkaira, aki viszonozta a lány pillantását.

-Hova mész?-kérdezte fagyos hangon a youkai, de szeme másról árulkodott

-Csak sétálni akarok egy kicsit.-válaszolta nyugodtan a lány

-Rendben, de Miharu elkísér.-mondta Sesshoumaru, majd szúrósan nézett a lányra

-Oké, oké. Megyek már.-mondta a youkai lány és csatlakozott a mikohoz

Ahogy kiléptek az ajtón a fiúk még egy darabig hallgatagon ültek egymással szemben, s egyenlőre csak méregették egymást. A csendet végül a hanyou törte meg.

-Szer-szereted Kagomét?-kérdezte enyhén elcsukló hangon Inuyasha

-Hogy érted ezt öcsém?-kérdezte komor hangon a youkai

-Hogy hogy értem?-kérdezte és keserűen felnevetett, majd megválaszolta saját kérdését-Arra vagyok kíváncsi hogy szerelmes vagy-e Kagoméba vagy sem?

-Nem igazán tudom mi köze van ennek a dolognak Nyugathoz, s hogy a kérdésedre válaszoljak nem igazán tudom mit is értesz szerelem alatt.-mondta nyugodtan az idősebb fivér

-Ne köntör falazz már, hanem válaszolj normálisan.-morogta Inuyasha

-Igazán tudni akarod?-kérdezte a youkai, mire a hanyou bólintott és folytatta-Nem vagyok belé szerelmes, de mint nő vonz engem. S mióta velünk utazik egyre közelebb került hozzám. Talán úgy fogalmaznék, hogy aggódok érte és félek hogy történik vele valami.

-Gratulálok tesó! Elmondhatod magadról, hogy szerelmes vagy.-mondta Inuyasha

Sesshoumeru morrant egyet és ejtette ezt a számára kényes kérdést, s Inuyasha is jobnak látta ha nem firtatja tovább a dolgot. Eközben kint Kagome és Miharu nagyon jól elbeszélgetett, s hamarosan szóba került a mindkettejük számára fontos téma.

-Tényleg Kagome. Milyen érzés hogy egy apró lény növekszik benned?-kérdezte kicsit félénken Miharu

-Őszintén szólva, nagyon jó érzés. De miért kérdezed?-dobta vissza a labdát a miko

-Szóval Ryuuval szeretnénk minél előbb szülők lenni, de sajnos nem tudom hogy fogadná ezt a hírt Sesshoumaru.-mondta töprengve a youkai lány

-Nyugodj meg előbb-utóbb elfogadja, hogy családot alapítasz azzal akit szeretsz.-mondta Kagome

-És te szereted a bátyám vagy inkább Inuyashát?-kérdezte Miharu

-Nem tudom.-kezdte sóhajtva a miko-Inuyashát szerettem, de ő mindig csak egy tárgynak tekintett s ráadásul emlékeztettem egykori szerelmére is. Sesshoumaru iránt nem tudom mit érzek. Talán szeretem, de inkább csak egy nagyon jó barát akire mindig számíthatok.-mondta töprengve Kagome

-Értem, de legalább tudom hogy a batyámnak van még esélye nálad.-válaszolta mosolyogva Miharu

-Ugyan Miharu. Komolyan mondtam hogy ha meg lesz a baba haza megyek vele és nem hiszem hogy valaha is visszajövök ide, hacsak mást nem tartogat számomra az élet.-mondta letörve a youkai lány lelkesedését

Lassan visszafordultak a kunyhó irányába, miközben tovább beszélgettek különféle dolgokról. Néhány perc múlva már a kunyhó ajtaja előtt áltak és egymás után besétáltak. A kunyhóban elég nagy volt a csend s a fiúk egymással szemben ülve meredtek maguk elé, s néhány percbe beletelt mire a lányokra néztek. Majd a csendet megunva Kagome szólalt meg először.

-Mikor indulunk?-kérdezte nyugodtan a miko

-Amikor visszaérnek az öcsém barátai.-mondta enyhe gúnnyal a youkai

Inuyasha csak egy vicsorral jelezte hogy nem tetszik neki a bátyja kijelentése, majd figyelmét ismét a lányokra fordította.

-Sesshoumaru te mondod el vagy én mondjam el Inuyashának az igazságot?-kérdezte a youkai lány

-Miről beszélsz? Milyen igazságot?-kérdezte Inuyasha

-Nem hiszem hogy ennyire rossz orrod van öcsém.-kezdte Sesshoumaru-Miharu a nővéred, s az én húgom.

-Mi??? És ezt miért most mondod el nekem?-kérdezte dühösen a hanyou

-Hogy korekt legyek veled, meg Miharu már elakarta mondani.-mondta hanyagul a youkai

-Korekt? Ezt nevezed te korektnek?-kérdezte egyre dühösebben Inuyasha

-Ne veszekedjetek már megint. Inuyasha inkább örülj hogy egyáltalán megismerhetted Miharut.-mondta Kagome nyugodtan és leült

Inuyasha hitetlenkedve nézett a lányra, majd megadóan sóhajtott. Közben Miharu a vacsorát készítette, s magában mosolyogva hallgatta testvérei vitáját. Mosolya még szélesebb lett mikor arra gondolt, hogy hamarosan nagynéni lesz. Annyira elmerült a gondolataiban hogy észre sem vette mikor Inuyasha besétált a kis konyhába.

-Min mosolyogsz?-kérdezte kedvesen a hanyou

-Jézusom, megijesztettél.-mondta Miharu kicsit összerándulva a váratlan hangtól

-Bocsi nem volt szándékos.-mentegetőzött Inuyasha

-Semmi baj. A kérdésedre a válasz az hogy örülök hogy hamarosan nagynéni leszek, s lehet hogy hamarosan anya is hacsak Sesshoumaru nem fog megint összeveszni Ryuuval.-mondta enyhe gúnnyal a youkai lány az utolsó szavakat

-Ugyan miért veszne vele össze?-kérdezte értetlenül a hanyou

-Fogalmazzunk úgy hogy szerinte Ryuu egy gyík, aki nem érdemel meg.-felelte cinikusan Miharu

-Gyík? Miért mondod ezt?-tette fel a következő kérdést Inuyasha

-Tudod Ryuu egy vörös sárkány szellem és ez feletébb idegesíti Sesshoumarut.-mondta nevetve a youkai lány

Inuyasha értetlenül nézett rá, majd vállat vonva tovább beszélgettek, míg a másik szobában Sesshoumaru és Kagome egymással szemben csendben ültek. A néma csendet végül a youkai törte meg.

-Visszamész az öcsémhez?-kérdezte halkan, de érthetően Sesshoumaru

-Nem.-mondta határozottan Kagome

-Akkor mihez akarsz kezdeni?-kérdezte a youkai

-Ha minden jól megy haza fogok menni miután megszületett a baba.-mondta nyugodta a miko

-Értem. Tehát végleges a döntésed?-kérdezte a youkai

-Igen, de szeretném ha tudnád hogy semmit nem bántam meg.-válaszolta a lány

-A gyerekkel mit akarsz csinálni?-tette fel a mindkettejük számára lényeges kérdést Sesshoumaru

-Magammal viszem és felnevelem.-felelte Kagome

-Nem gondolod hogy ebbe nekem is van beleszólásom?-kérdezte enyhe ingerültséggel a hangjában a youkai

-Kérlek gondold végig itt milyen élete lenne?-kérte a miko

-Azt hiszed nem tudnám megvédeni?-kérdezte egyre dühösebben Sesshoumaru

-Nem ezt mondtam, csak arról van szó hogy nem lehetsz mindig mellette és ezt sokan ki fogják használni hogy bántsák.-mondta Kagome, miközben Miharu és Inuyasha a konyha ajtóból figyelte őket

Sesshoumeru morgott nem tetszése kinyilvánítására, s szemei vörössen izottak fel. Inuyasha már azon volt hogy bemegy hozzájuk, de Miharu a karjára tette a kezét s nemet inetett a fejével.

-Miért nem engedsz be?-kérdezte enyhe ingerültséggel a hanyou

-Ezt kettejüknek kell tisztázni, de egyet értek Kagoméval abban hogy itt veszélyes félszellemnek lenni.-mondta enyhe keserűséggel a hangjában Miharu

-Miért lettél ilyen szomorú? Talán miattam?-kérdete félszegen Inuyasha

-Nem miattad, csak eszembe jutott egy régi barátom.-mondta szomorkásan a youkai lány

-Akarsz róla beszélni?-kérdezte a hanyou

-Nem tudom. Talán.-kezdte Miharu, majd egy keserű sóhaj után folytatta-Tudod ismertem egy félszellem lányt és szegényt néhány úgynevezett fajtársa először megalázta s miután mindannyian kiszórakozták vele magukat szinte halálra rugdosták.-mondta könnyek közt a lány

-Ki ki volt a lány?-kérdezte döbbenten a hanyou

-Ryuu húga. Jobban mondva féltestvére.-válaszolta könnyezve Miharu

-Ő nem tett semmit hogy megvédje a testvérét?-kérdezte hitetlenkedve Inuyasha

-De, de még ő is fiatal volt akárcsak Yume. Tudod, Ryuu anyja nehezen fogadta el Yumét, de végül nagyon megszerette és saját lányaként nevelte, míg az édesanyja náluk dolgozott mint szolgáló.-mondta a youkai lány

-Tudom milyen kitaszítottnak lenni.-felelte hasonló hangulatban a hanyou

-De legalább te még élsz nem úgy mint Yume, aki mindössze 16 éves volt emberi években.-mondta könnyezve Miharu

Inuyasha csak bólintott és vígasztalóan átölelte a youkai lányt, majd mindketten bementek Sesshoumaruhoz és Kagoméhoz. Mikor odaértek hozzájuk mindketten leültek, s kérdőn néztek a nem túl beszédes párra. Végül a csendet Miharu törte meg.

-Minden rendben?-kérdezte nyugodtan Miharu

-Szerinted?-kérdezett vissza Sesshoumaru mogorván

-Nyugi, nem kell leharapni a fejem egy ártatlan kérdés miatt.-válaszolta felemelt kezekkel a youkai lány

-Te és az ártatlanság? Na ne nevettes húgi! Te és az a gyík...-mondta a youkai, s folytatta volna ha nem folytják belé a szót

-Gyík!? Ryuu nem gyík, hanem sárkány! És ha arra vagy kíváncsi hogy lefeküdtem-e vele akkor a válaszom igen és nagyon élveztem.-szakította félbe Miharu dühösen

Sesshoumaru morogva nézett húga szemébe, aki dacosan viszonozta a szigorú pillantást míg Kagome próbálta visszatartani feltörő nevethetnékjét. Inuyasha eközben értetlenül nézett testvéreire, s enyhe pírral hallgatta nővére kifakadását. Kagome lassan felállt és kisétált a kunyhóból még azelőtt hogy kitört volna belőle a nevetés. A miko a kunyhó mögötti tisztásra sétált, s egy nagyobb kőre leülve nézett maga elé, míg egy forgószél fel nem riasztotta töprengéséből. Inuyasha a kunyhóban hirtelen erőteljesen morogni kezdett, majd halkan szitkozódva felállt.

-Mi a fenét keres itt az az átkozott bolha fészek?-kérdezte dühösen magát a hanyou

-Kiről beszélsz Inuyasha?-kérdezte Miharu

-Kougárol a farkasok vezéréről.-morogta vissza, miközben kirohant

Miharu kíváncsian követte Inuyashát a kunyhója mögötti tisztásra, ahol meglátta az említett farkas szellemet, aki épp Kagoménak udvarolt.

-Kagome kedvesem, ugye jól bánik veled a pincsi?-kérdezte a farkas szellem a miko kezeit fogva

-Kouga, kérlek engedj el. S van neve is a "pincsinek" ahogy te nevezed méghozzá Inuyasha. S igen jól bánik velem főleg hogy majdnem két éve találkoztunk utoljára.-válaszolta kimérten Kagome

-De hát érzem rajtad a pincsi szagát!-mondta döbbenten Kouga

-Kit neveztél te pincsinek bolhafészek?-kérdezte dühösen az épp megérkező hanyou

-Téged pincsi. Mit csináltál az asszonyommal?-kérdezte enyhe dühvel a farkasz szellem

-Kagome nem a te asszonyod és semmi közöd hozzá bolha zsák.-kontrázott Inuyasha

Miharu a jelenet láttán elnevette magát, míg bátyja fejcsóválva nézte mögülle a két fél szócsatáját. Kagome lemondóan sóhajtott, majd könnyed léptekkel faképnél hagyta a veszekedőket s a távolabb álló két youkaihoz sétált, ahol Miharu egyből kérdésekkel bombázta.

-Ki az a fickó aki ennyire fel tudta húzni Inuyashát?-kérdezte kíváncsian a youkai lány

-A neve Kouga és egy farkas klán vezére. Egyébként Inuyashával ki nem állhatják egymást, s mindig ezt csinálták mikor találkoztak.-válaszolta a miko

-Szánalmas bolondok.-morogta az orra alatt Sesshoumaru

-Ez még nem is olyan vészes. Ennél már sokkal jobban is összeugrottak.-mondta Kagome

-Ig-igazán?-kérdezte halkan kuncogva Miharu

Sesshoumaru morrant egyet majd a vitázókhoz sétált, s könnyedén fejbe kólintotta átkozódó öccsét; mire Kouga elmosolyodott.

-Mi az pincsi már mást is felhúztál?-gúnyolódott a farkas démon

-Csend legyen ordas.-kezdte morogva Sesshoumaru, majd folytatta-Te meg öcsém intézd már el ezt a kis szájhőst.

-Szájhős? Ki vagy te hogy így beszélj velem?-kérdezte meggondolatlanul Kouga

-Fogd be ordas ha kedves az életed.-morogta Sesshoumaru villámló szemekkel

Kouga tovább akarta inegerelni az amúgy is dühös youkait, de ösztöne megállásra késztette és miután intett Kagomének eltűnt a már jól ismert forgószélben. Inuyasha még szitkozódott volna egy ideig, ha bátyja ökle nem találkozik a fejével és észhez nem téríti. Morogva nézett bátyjára, de nem tett semmit a megtorlás érdekében és némán sétált Miharuékhoz. Miharu nehezen palástolta mosolyát és inkább magára hagyta dühös öccsét és morgolódó bátyját, majd Kagoméba karolva elindult Ryuu szüleinek palotájába. A fivérek egy darabig még farkas szemet néztek egymással, majd szemeiket a lányok felé fordították, akiknek már csak a halvány körvonalait látták.