1.fejezet
2008.07.12. 18:31
Byakuya story- Egy végtelen
szerelem története
1. fejezet: A jégszív titka
Byakuya belépet az ajtón és néma rideg tekintettel
ránézet az asztalnál ülő lányra.
Furcsa érzések járták át testét.
Mióta felesége meghalt az óta nem érzet ennyi
melegséget egy lány iránt sem.
Odament az asztalhoz és leült a lánnyal szembe.
szeme végig siklót a lány arcán. mi a neved? Törte
meg a csendet Byakuya.
- Hisakonak hívnak uram.
Elnézésedet kérem, amiért folyton a nyomodba
járok.
Byakuyan meg rázta fejét.
- Nem számit.
Úgy se tudtalak volna bántani.
Hisako egy levelet szorongatót a kezébe, amire az
volt írva felvételi eredmény.
Férfi észrevette, és Hisako kezére nézet.
A lány zavartan Byakuyara tekintet.
Ez csak egy levél, ami fontos számomra.
Halálisten szeretnék lenni.
Bár sokan próbáltak róla lebeszélni, mert szerintük
ez nem nekem való.
Ahhoz túl könyörületes vagyok. Sok ismerősöm van
az akadémián.
Mind halál istenek akarnak lenni.
Byakuya némán halgata a lánycsengő hangját, és
eltűnődött egy pillanatra.
- eszébe jutót az a fájdalmas pillanat, megint ami
elválasztotta a feleségétől.
Ez a lány túlságosan hasonlitot rá.
Hisako észrevette, hogy valami fáj a kapitánynak.
valami baj van?
Kérdezte aggódó hangon a kapitánytól.
Nem nincs Hisako-san. a lány elképedt,- a
nevemen szólítót a kapitány!
Nem hit a fülének.
Byakuya felállt az asztaltól és az ajtó felé vette az
irányt.
Visszafordult és rámosolygót Hisakora.
Hisako csak bólintót, egyet és szintén mosollyal
nyugtázta Byakuya ritka pillanatát.
Hisako kibontotta a levelet, és kihúzta belőle a
levélpapírt.
Szétbontotta és elkezdte olvasni a tartalmát.
Mikor a levél végére ért, mosolyra nyílt ismét a
szája és felpattant az asztal mögül.
Kitárta az ajtót és elkezdte keresni a kapitányt.
Elnézet Jobra, aztán balra. de sehol nem érezte
jelenlétét.
Így hát találomra elfordult az egyik irányba és
elindult a végtelenség folyosóján.
De sehol nem lelt nyomára.
Végül már csak egy helyen lehetet, gyors iramba
lesietet az udvara, és elindult a kert felé.
Meg is találta a kapitányt, és mikor megpillantotta
elkiáltotta magát.
Kuchiki kapitány felvetek az akadémiára! Én is
halál isten leszek! Újságolta nagy örömmel a
kapitánynak.
Byakuya csak ott ált a tó partján és nézte a víz lágy
fodrozódását, ahogy meg fúja a könnyed kora
tavaszi szél.
Mikor meg halotta Hisako hangját megint az a
melegség fogta el.
Mint minden pillanatba mikor megérzi jelenlétét.
Hisako odament hozzá és kisé törékeny alkatával
felnézet a kapitányra.
Valami bántja?
Kérdezte tőle kíváncsian.
Már a szobámba is olyan furcsa volt.
Nem bánt semmi Hisako-san.
A lány bólintót és némán ált mellette.
Órák teltek el és még mindig kitartóan állt mellette
és nem mozdult a kapitány mellől.
Hisako felnézet az égre,gyönyörű bíbor rózsaszín
színekkel nézet rá vissza.
Kapitányúr?
Vissza kéne menünk már.
Byakuya a lányra nézet azt hitem elmentél már.
Hisako összehúzta szemöldökét. Mit gondol, rólam
majd csak úgy itt hagyom egyedül a magányába?!
Nem vagyok én az a fajta. Byakuya megfordult és a
köves úton elindult visszafelé. Hisako követe öt,
mint mindig Byakuyanak jól eset, hogy valakihez
tartozik, de természetesen nem mondta ki.
Byakuya meg ált Hisako szobája előtt és jó éjt
kívánva neki eltávozót a saját szobája felé. Bement
és odament Hisana oltára elé.
Leült és a képet nézve merenget.
Ne haragudj Hisana de újból szerelmes lettem.
Mormolta a képelőt Byakuya.
Szeretem azt a lányt, de még nem tudja.
Tudnod kell, hogy veled nem ér fel.
Bár lehet, hogy áltatom magam, mert valójába pont
olyan, mint te vagy.
Sokáig ült az oltár előtt.
Felállt, meghajolt a felesége arcképe elöt, és
kiment a terasz erkélyre.
Az éjjel sápadt és haloványnak tűnt számára a
csillagokkal egyűt.
Mintha nem is lett volna kint élet. Bár mennyire is
fáj még mindig neki kedvese elvesztése. Most
végre boldog lehet, mert sikerült lezárni Hisana
emlékét.
Folyt :köv
|